Nem olyan régen volt még velünk, de nagyon aranyos volt, és nagyon közel került a szívünkhöz. Egy vidám, játékos, cukorborsó volt, aki persze nevelésre szorult, és igyekeztünk is. Nagyon érdeklődő volt, és mindenre kíváncsi volt. Nagyon sokat nevettünk és megvidámította a napjainkat.
 |
| Zsófinak segített a gitározásban. Zsófi volt az a családban, aki maga mellé vette, és rögtön elaludt. |
 |
| Kata és Gyömbi egyszerre képviselte a játékot és a nevetést. Ők ketten, amit leműveltek, az mindig hangos kacagásra adott okot. |
 |
| Kultúrmacska lett. |
 |
| Az utolsó kép róla. |
Ezt a képet péntek délelőtt készítettem, amikor még teljes nyugalomban és örömben együtt voltunk a házban. Délután aztán már úgy jöttünk haza, hogy megtaláltuk elütve az úton. Kiszökött, és mivel nagyon kis kajla volt még, meg kíváncsi, nem tudta mi vár rá.
Kb. 1 órán keresztül sírtunk.
A gyerekek, főleg Kata nem tudtak elaludni, így mellém bújtak, és ott aludtak el.
Cuki cica volt, és nagyon fog hiányozni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése