A mai pozitív kihívás:
Ez most nem lesz akkor nagy feladat és nagy küldetés, bár tudom, hogy sok ember ezt sem
szereti.
Akik ismeritek a Bibliát, tudjátok, hogy van benne egy ilyen mondat:
"Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban
vagytok." (1Péter 5,14)
Ez egy nagyon szép gondolat és üzenet Pál részéről, és én tiszteletben tartom Pál minden
egyes gondolatát, ami a Szentírásban van.
Ám tény, ami tény, hogy nem vagyok egy puszilgatós ember.
Attól függetlenül, hogy nagyon közvetlen és nagyon barátságos vagyok. De én nem szeretek
puszilkózni. A gyülekezetben nálunk ez szokás, hogy a testvérek (a nők a nőkkel) megpuszilják
egymást, amikor találkoznak. Szép és aranyos gesztus. Ám én nem szeretem, és nem is
szoktam. A gyülekezetemben ezt tudják és már nem is szólnak érte.
Attól én még szeretem a testvéreimet. :)
Nekem a "csók" egy bensőséges dolgot jelent, amit csak és kizárólag a családomban alkalmazok.
A gyerekeim rengeteg puszit, sőt puszihegyeket kapnak itthon, meg Férj is. :)
Persze az tény, hogy ha valakit nagyon régen láttam, mondjuk fél éve, vagy régebben,
vagy nagyon ritkán találkozunk, akkor az belefér, de egyébként nem.
És nem hiszem, hogy Pál emiatt haragudna. :)
Nos, azonban az ölelés, az teljesen más!
szereti.
Akik ismeritek a Bibliát, tudjátok, hogy van benne egy ilyen mondat:
"Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban
vagytok." (1Péter 5,14)
Ez egy nagyon szép gondolat és üzenet Pál részéről, és én tiszteletben tartom Pál minden
egyes gondolatát, ami a Szentírásban van.
Ám tény, ami tény, hogy nem vagyok egy puszilgatós ember.
Attól függetlenül, hogy nagyon közvetlen és nagyon barátságos vagyok. De én nem szeretek
puszilkózni. A gyülekezetben nálunk ez szokás, hogy a testvérek (a nők a nőkkel) megpuszilják
egymást, amikor találkoznak. Szép és aranyos gesztus. Ám én nem szeretem, és nem is
szoktam. A gyülekezetemben ezt tudják és már nem is szólnak érte.
Attól én még szeretem a testvéreimet. :)
Nekem a "csók" egy bensőséges dolgot jelent, amit csak és kizárólag a családomban alkalmazok.
A gyerekeim rengeteg puszit, sőt puszihegyeket kapnak itthon, meg Férj is. :)
Persze az tény, hogy ha valakit nagyon régen láttam, mondjuk fél éve, vagy régebben,
vagy nagyon ritkán találkozunk, akkor az belefér, de egyébként nem.
És nem hiszem, hogy Pál emiatt haragudna. :)
Nos, azonban az ölelés, az teljesen más!
sok minden benne van. Én inkább ölelgetek, de azt is módjával. :) Mert hogy ez is félreérthető.
Férfiakat nem ölelgetek! Ez nem is kérdés! (max. nagyon közeli ismerőst vagy olyan barátot,
aki jól ismer engem és tudja, hogy én ilyen vagyok)
Tudjátok, egy másik személy megérintése oxitocint termel, ami a szerelmi hormon tünetét
okozza. Így az ölelés csökkenti a stresszhormont, még akkor is, ha az csak egy barátságos
kézfogás. Az érintés mindenkinek fontos bizonyos tekintetben.
Gary Chapman: A szeretet nyelvek című könyve is éppen erről beszél.
Van, akinek a testi érintés nagyon fontos, sőt az elsődleges szeretetnyelve.
És itt most nem a szexualitásról beszélek. Az én kisfiam pl. kimondottan szereti, ha simogatják
a hátát, amikor alszik, vagy amikor az ölembe ül. Férj is ilyen.
Engem speciel frusztrál az, ha valaki így tesz (nekem nem az elsődleges szeretetnyelvem,
valahol a vége felé kullog...), de tudom, hogy szüksége van rá másoknak, és próbálom
alkalmazni. Ha mást nem, egy bátorító simogatás, egy vállpaskolás segítségére lehet a
másiknak, mert lehet, hogy neki meg az a szeretetnyelve.
Szóval, ölelj meg annyi embert, amennyit csak tudsz!
De ha nehézséget okoz, ne tedd meg, viszont akkor is mindenképpen bátorítsd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése