A boldog házasság kulcsa

Ugye tudjátok, hogy javíthatatlanul romantikus, és még javíthatatlanabbul :) házasság párti vagyok. 

Az utóbbi időben a családunk életében egy nehéz időszak állt be. Nem a miénkbe Férjjel, hanem egy közeli hozzátartozóméba, ami arra indított, hogy sokat gondolkozzak a házasságról, a kapcsolatokról, a felvállalásról, arról, hogy mit is képvisel a Biblia és miben hiszek én e tekintetben.

Persze, abban hiszek, amiben a Biblia. 

Ez persze nem mindig természetes, mert sokszor hozunk rossz döntéseket az életünkben. 

De szeretni és szeretve lenni jó, és ha az ember megtalálja azt, akit a LELKE SZERET, akkor nyert ügye van. Egyszer valaki, sok-sok évvel ezelőtt azt mondta nekem, amikor megkérdeztem tőle, hogy Ha már olyan régóta együtt él az barátnőjével, akkor miért nem veszi el? (nem számonkérés volt, csak érdeklődés), akkor azt mondta, hogy MERT NEM MINDENKINÉL OLYAN EGYÉRTELMŰ, MINT NÁLATOK. 

Ezen meglepődtem, de persze jól esett, hogy mások is olyan jól működőnek és boldognak látják a házasságunkat, ahogy mi. 

Az tény, hogy sokat teszünk azért, hogy jól is működjön. Mert nem adják ingyen! 

Ez az egyik kedvenc képem rólunk. Vendégségben készült, és azt hiszem, hogy valamelyik gyerekem csinálta. És nagyon cukik vagyunk. :)

 

 

Én abban élek és éltem mindig is, hogy létezik BOLDOG HÁZASSÁG, még akkor is, ha pl. a családomban nem látom. Az enyémben és a Férjében is szinte mindenki elvált, vagy csak rossz kapcsolatai voltak. Persze, van kivétel. :) Mert mindig van, akik felülírják a statisztikákat.

Amikor én már huszonévesen ragaszkodtam az elveimhez, kinevettek. Mindenki. És most mondhatnám keserűen azt, hogy NEKEM VOLT IGAZAM!, de nem teszem. Nem vagyok kárörvendő. Én boldog vagyok, és elégedett az életemmel.

Nem tudtam beállni és most sem tudok beállni abba a sorba,ami azt kéri, hogy "feleljek meg" mások, a társadalom, a tömeg elvárásainak. Én egyszerűen csak azt szerettem volna tenni, ami helyes. 

Nem hívő családban nőttem fel, sőt! Soha nem beszélt senki Istenről a nagymamámon kívül, akitől egyszer megkérdeztem, hogy "Mama, létezik Isten?" És ő azt mondta: IGEN, csak ő létezik! 

És arra gondoltam, hogy miért hazudna nekem a nagymamám, miért akarná nekem a valótlant állítani. Ha ő hisz benne - gondoltam -, akkor én is megtehetem. Persze, ekkor még kicsi voltam. Ő tanította meg nekem a Miatyánkot kívülről, meg a szorzótáblát is :), de életem meghatározó döntése miatta volt, és egy csöppet sem bántam meg. A legnagyszerűbb nagymama volt a világon. 

Az apai nagymamám erősen hívő katolikus volt, rendszeresen járt templomba, és aki néha elvitt templomba, de valahogy nem beszélt nekem a személyes hitéről. Ellenben a másik nagymamámmal, aki szintén katolikus volt, de sohasem ment templomba (ennek is külön története van, ami nagyon vicces), mégis nagyobb hite volt, mint sok hívő embernek. 

Az apai nagyszüleim házasságát összehozták: egy komornyik és egy társalkodónő frigye már-már mesébe illő, bár róluk igen keveset tudok, hamar meghaltak, és nem voltak túl beszédesek, pedig én "imádom" a régi történeteket és a sztorikat. Az anyai nagyszüleim ellenben egyszerű családból származtak, és nagyon szerették egymást. Pedig nem egyszerű eset volt a nagypapám a maga indulatos természetével, viszont remek humora volt, amit nagyon sokszor elmesélek, ha úgy adódik. Vicces ember volt.

Ők nagyon szerették egymást, és nagyon boldogok voltak. A maguk módján persze, de kicsit hajlamos vagyok túlromantizálni a helyzetet, de ugye ez nem baj? 

és mert ez így van, gondoltam, hogy megosztanék néhány törvényt, szabályszerűséget, amelyet szerintem érdemes betartani egy jó házasságban. 

Nem fogok pszichologizálni, nem fogok mély filozófiai eszmefuttatásokat leírni (bár szeretek beszélni és sokáig képes is vagyok rá), csak a saját tapasztalataim és élményeim, felfedezéseim alapján valamit mássá tenni. Mindig is fontos volt nekem, hogy elhiggyék az emberek, hogy lehet jó és boldog életet és házasságot élni. Én ebben NAGYON HISZEK. És onnan tudom, hogy működik, mert sokat és sokáig vártam rá. És szerintem én, mi hitelesek vagyunk abban.

És azért is, mert nem olyan régen valaki belegázolt a lelkivilágomba, azt állítván, hogy szerinte mi hazudunk Férjjel, és hogy nem vagyunk boldogok, mert nem létezik boldog kapcsolat, és véleménye szerinte engem Férj megcsal. Persze, hogy felment a pumpám, és bár ennek az illetőnek még nem mondtam el, most éppen a haragszom rá (ez a finomított verzió) kategóriában van. Nem emiatt elsősorban, ettől sokkal komolyabb az ok.

Csak elgondolkoztam, hogy tényleg ennyire kétszínűnek látszom? 

Vagy ennyire jó színész vagyok? Ja, persze. Már akkor rosszul vagyok, amikor ki kell állnom a gyülekezet elé. (Megjegyzés: mindez gyerekek társaságában és gyerekekkel teljesen jól működik.)

  

Nincs nálunk a SzentGrál, vagy az Örök Élet Titka. Csak azt tudom, hogy nekünk hogy sikerül működnie a dolgoknak. 

Hiszen nem meglepő, hogy a házasságok több mint a fele válással végződik, ami keserűséget hagy mindenkiben. Az egykori házastársakban és a gyerekekben. Nem olyan régóta tapasztalom, hogy valaki mennyire tud ártani önzőségével, szeretetlenségével embereknek és embereken. 

A leggyűlöltebb számomra az, amikor az egyik szülő szembefordítja a KÖZÖS gyereküket a másik szülővel. Látok ilyen gyerekeket, és sérültté válnak. 

Ne engedd, hogy veled is ez történjen!

Akár nehéz időket kell megélned házasságodban, vagy éppen anyagi jólétben van részed, esetleg még nem vagy házas, de nemsokára az leszel, remélem, hogy találsz itt majd néhány hasznos és gyakorlati tanácsot.

Ezek közvetlenül attól az Istentől származnak, aki megalapította és megszentelte a házasságot.

Mert a legjobban így működnek a kapcsolatok, a szerelem és főleg a házasság. Nem ketten, hanem hárman. És ez nem A TILTOTT kapcsolat, ez az IGAZI kapcsolat, inkább kapocs!

Ha már sok minden mást is kipróbáltál, miért ne adnál Istennek is egy lehetőséget?