4. nap, ami nem 15 perc volt - A spájz

Be kell valljam, hogy a spájzban a rendrakás nem most következett a terveimben, mert ugye azt nem lehet 15 perc alatt. Igazából egy nap is kevés hozzá, de mi Férjjel és a gyerekekkel megcsináltuk! Nagy munka volt.

Nem mondom, az én spájzomban mindig sok holmi volt, nem igazán lehetett megmozdulni. Mert mindent ott tároltunk. Szekrények voltak benne, amiben cipőket (kaptuk és később jó lesz) tartottam. Persze nem volt túl jó ötlet, de nem tudtam jobb megoldást. Nem igazán lehetett megmozdulni benne, az tény. Egyébként szándékosan nem készítek előtte és utána való képeket, mert az előtte az mindig katasztrófa.

Erre a polcra kerültek a lekvárok, befőttek, üres üvegek.

Na, szóval... már egy ideje tervezzük, hogy kifestjük a házat, és ezek kis lépésben kezdődnek. Arra gondoltam, hogy a spájz egy olyan lehetőség, amiben a gyerekek is részt tudnak venni. Kemény munka volt. És tényleg sokat dolgoztak. Mire kihordtunk mindent, az több óra volt. A gyerekek lelkesen (vagy nem mindig lelkesen), de részt vettek a munkákban, és segítettek. Tényleg elfáradtunk estére, mert hát ez egy igazi, egész napos program volt.

A spájzzal kezdtük az idei festést. Sok helyet hagytunk benne, a későbbi pakolás miatt. :) Nagyon elhúzódott a munka, de nem bántam meg, mert szép lett az eredmény. 

Miután kipakoltunk, Férj lemeszelte. Egy amolyan fertőtlenítő festés ráfért. 

A kedvenc polcomon a szárazáruk. :).

1. Mindent, de tényleg mindent kihordtunk a konyhába és a fürdőszobába, meg a nappaliba, mert rengeteg mindent tároltunk a spájzban, de most az a cél, hogy sok mindentől megszabaduljunk.

2. Festés után nem raktunk vissza minden szekrényt, mert igazából azok foglaltak sok helyet. Amit itt láttok polc, azon is volt ajtó, de azt is leszedtük, mert nem lehetett odaférni a befőttekhez. 

Megnéztem, hogy mi bírja, mi milyen régi, és bár sok plusz lekvárom maradt (amivel még nem tudom mit csinálok,mert régen raktam el, de a családom nem lekváros), ezért maradt. 

3. Kivittük az udvarra az összes polcot, és a gyerekek áttakarították, ahogyan az üvegeket is, amiket estefelé kezdtünk visszahordani.

Szeretünk inni. :) Háttérben a búza.

4. Mindenből csak annyit hagytam meg, amit tudom, hogy meg fogunk enni. Nálunk leginkább a paradicsom fogy, azt mi főzzük be, meg a lecsó. És még maradt régről barackdzsem meg szilva. :)

A mi spájzunkkal az volt a baj, hogy nem igazán volt benne rendszer. Ahol találtam neki helyet, oda tettem a dolgokat, aztán nem tudtam, mit hol keressek. Én ezt persze mindig a rohanásra fogtam, de szimplán csak rendetlen voltam :(, amit vállalok. 

Én a polcokat szeretem, meg persze a fonott dolgokat, de azokat nem tudtam még annyit venni, amennyit szeretnék, így most egyszerűen átláthatóvá tettem a polcokat. 

Nem szeretem egyébként felhalmozni a dolgokat, szeretem, ha átlátható és tudom, hogy miből mennyi és mi van itthon. Egyedül a tészta mennyiség az, amiből nálunk sohasem elég, mert tésztásak vagyunk. :)

Próbáltam úgy kialakítani a helyet, hogy átlátható legyen. És ez most jól működik. :)

Nagyon elfáradtam a nap végére, mert még nem végeztem, sok minden, ami onnan kikerült, annak nincs még helye, és kicsit még rendetlenek vagyunk, de ez is megoldódik. 

Iszonyú mennyiségű cipőnk van. 

Hamarosan azok következnek. 

Rendrakásra és lomtalanításra fel!