Elmélkedés - Vágy a változásra

A vágy, hogy változást hozz az életedben, jó dolog! Én vágyom rá! Mindig jó változni és változtatni bizonyos dolgokon és dolgokban!
A változás nehéz. De jó dolog. A legtöbb időt a változás miatt hangsúlyozzuk az életünkben. Néha viszont nem akarunk változni. Annak érdekében viszont, hogy változtatni tudjunk egy rossz szokásunkon, a gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni. Felállni és döntést hozni, hogy tovább megyek, és nem állok meg!


Nekem a változás azt jelenti, hogy jobb anya szeretnék lenni, még jobban szeretnék figyelni a családomra, munkát szeretnék, szeretnék figyelni a történésekre, arra, ami fontos. Túl vagyunk egy tanéven, ami elég sok izgalmat és kreatív feladatmegoldást hozott magával.

Tegnap Nimród elköszönt a tanító nénijeitől, volt egy kis ünnepség, ajándékozás és megható is volt. Mindig nagy kérdés, hogy jól dönt-e az ember, amikor tanítót választ, és én most az mondhatom, hogy a LEGJOBB döntést hoztam. Nagyon hálás vagyok értük, mind emberileg, mind szakmailag. Leginkább az emberi oldalt érzem fontosnak. Nimród rajongott - és most szó szerint értem! - értük és azt mondta, hogy bárcsak vihetné tovább a tanító nénit ötödikbe.  
A változás jó dolog. Sok minden újat kell majd nekik tanulni, más lesz.

De így van ez a mi életünkben is. Az, hogy milyen ember vagy, milyenné válsz, persze, hogy a családodat is befolyásolja,  de egy idő után a te döntéseid határozzák meg ezt.
Én alapvetően nem szeretem a lustaságot, de vannak napok, amikor ezen kapom magam. És mondjuk engedek is laza napokat (nem túl sűrűn), de egy idő után szükséges, mert akkor nehezebb velem, néha kiborulok, és mint tudjuk, ANYA IS CSAK EMBER. 
Még ha nem ezt bizonyítja sok minden, akkor is így van. :) Mondjuk azt, hogy ez közhely, de vállalom!

Nagyon hálás vagyok azért, hogy nem tinédzserként lettem anya (persze ha ez másnak máshogy alakult, az is jó, minden úgy jó, ahogy történt), és nem akkor kellett elkezdenem szervezni az életemet, a dolgaimat, a házamat, a főzést, a rohangálást. Van, akinek ez jól megy. Van olyan általános iskolai osztálytársaim, aki már nagymama, és nekem ez nagyon furcsa... Pedig teljesen normális időszakban vagyunk. Mármint korilag. :)

Most ez az ige jutott az eszembe:

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.

(Példabeszédek 14,1)

Azért ez  nagy igazság, nem? 
Mindig minden a mi döntésünk. Rajtunk múlik. 

Én sosem szerettem takarítani, pakolni, rendet rakni, mert nem kérték ezt számon tőlem. Vagyis próbálkoztak, csak nem annyira határozottan, amit már most bánnak. Ezért küzdök ezzel a problémával örökösen, és ezért visszatérő dolog ez az én életemben. 

Tény, ami tény, hogy nehéz ösztönözni valakit a takarításra, ha utálod magát a takarítást, nem?

Tény, hogy vannak olyan emberek, akiknek ez a lételemük. Tisztaságmániásak. Amikor unatkoznak, és az a levezetés, hogy felsúrolja a padlót, vagy ötvenszer megpucolja az ablakot, nyolcvanszor átpakol innen oda, hajtogat, vasal és rakodik. Szerintem ezek az emberek unatkoznak. Nekem vannak ilyen ismerőseim. Nem igazán lehet velük beszélgetni, mert arról beszélnek, hogy milyen fontos dolgot végeztek. Ami igaz, csak szerintem vannak fontosabbak. A Férjem, a gyerekeim, a velük töltött idő. Szerintem minden más ráér és megvár. Ezeknek az embereknek valószínűleg könnyebb és jobban rendben van a házuk. Én, amikor döntést hoztam, magamból és a magam fajtából indultam ki, mert biztos vagyok benne, hogy másoknak is okoz ez küzdelmet. 

Mivel alapvetően szeretem a rendet és a szabályokat, úgy éreztem, hogy át kell szerveznem magam, hogy ne legyek rendetlen és szervezetlen. Ebbe fogtam bele már egy ideje, és remélem, hogy a végére is jutok! :)

A szekrényeim például mindig rendetlenek voltak, most is azok szokszor, mert annyi cuccunk van, hogy nem fértünk el tőle. Sem a könyveimtől, sem a játékoktól, sem a cipőktől, és még sorolhatnám. Éppen ezért üzentem hadat. Önmagamnak.

A háborút és háborúkat gyűlölöm. De mindannyian tudjuk, hogy kereszténynek lenni egy különleges háborút jelent. Fel kell vennünk a harcot a világ legnagyobb hazugjával, csalójával, manipulátorával, gyilkosával. Ez egy háború. És a háborúban csaták vannak, amiket meg kell vívni. Mindegy, hogy a természetemet akarom legyőzni, mindegy, hogy csak rendet akarok a fejemben, a házamban. A cél: a győzelem!

Arra jöttem rá az utóbbi időben, hogy szeretek tenni-venni a házban, a ház körül. Szeretem szépítgetni az otthonomat, és pakolni, rendezkedni. Nem mindig könnyű, mert tényleg lusta az ember alapvetően, és nincs mindig kedve felállni. De szeretem a családomat, a gyerekeimet, a házamat, ahol élek. Akkor meg miért ne legyen rendben? Nekem alapvetően van egy kis önfegyelem-hiányom. És ezen dolgozom a legjobban. 

Az a kérdés, hogy vagyok-e az a bölcs asszony, aki úgy építi a házát, ahogy a fenti ige is írta, vagy pedig bolond asszony vagyok, aki saját kezével rontja el a dolgokat.