Amikor hosszú hónapok után végre kinyitott a könyvtár, a Nagylányommal örömmel és a lelkesedve indultunk, és szó szerint bevettük a Kastélyt. Mert hogy nálunk egy nagyon szép kastélyban van a könyvtár. :)Ugye, hogy ugye?
Én elhatároztam, hogy csak visszaviszem a könyveket, mert annyi könyvet vásároltam az elmúlt időszakban, ami egyébként kevés, de olvasni nem volt időm (lévén karatén és itthon tanítás), hogy - gondoltam, majd azt folytatom. De persze, hogy nem így lett.
A kihozható, max. 6-tal érkeztem meg, Férj meg jót szórakozott, mert azt mondta, hogy TUDTA! Hát persze, hogy tudta. Én is tudtam, de próbálkoztam. Aztán a következő szórakozása az volt Férjnek, amikor megnézte a könyveket, hogy: "Te, ezek vagy romantikusak vagy bűnügyiek, nyomozósak. Elég szélsőséges, nem?"
Ezen gondolkoztam és rájöttem, hogy én ezt a két műfajt szeretem igazán. Javíthatatlan romantikus énem mindig vágyik a szerelmes kalandra, és a krimi- és rejtélykedvelő énem pedig a nyomozásra, az izgalomra. Nem, valóban nem szoktam kihozni a könyvtárból túl mély és bonyolult könyveket, azon az időszakomon tinédzser koromban túl vagyok. :) Akkor nagyon érdekeltek az okos könyvek, és persze, hogy a korosztályomhoz képest más, mélyebb könyveket olvastam, mert tényleg azok érdekeltek. Ma is nagy Maupassant rajongó vagyok pl. :)
Na, gondoltam, most sokat utazunk, a vonaton nem kell a komoly krimi, kezembe vettem egy vékonynak nem mondható, 440 oldalas könyvet. Ezt.
Elolvastam.
Nem mondom, hogy nagyon magával ragadott, vagy túlságosan lelkes lettem volna. Nekem egy egyszerű és aranyos romantikus könyv volt, semmi túl bonyolítottsággal (lehet, hogy ez hiányzott belőle), ami persze volt benne, mert minden ilyen könyvbe kell, de mégis, nekem egy egyszer olvasandó könyv volt ez.
Történet:
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg –
legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld
Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal
e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még
egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen
levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket,
reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a
másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig
fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él. Miután Graham
kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i
Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik.
De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy,
hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve
Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a
szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Aranyos volt, és vonatra éppen alkalmas, de nekem ennyi.
Persze, a romantikusoknak azért ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése