Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a szépen elrendezett könyvek fotóit nézegetni, mondjuk a könyvet mindenképpen, és szeretem a szakácskönyveket is. Ha könyvesboltba megyek, akkor mindig megállok a szakácskönyves részlegnél, és amibe bele lehet lapozni, azokat nagyon szeretem nézegetni. Mindig arra gondoltok: "Meg kellene venni!", de aztán inkább más jellegű könyvek mellett döntök.
Ráadásul jogosan, mert azokat legalább elolvasom. De a szakácskönyvekkel teljesen más a helyzet. Szeretem őket, és a szépeket gyűjtöm is, pl. a Lidl-ben kaphatóak mind megvannak, még akkor is, ha a legtöbb húsos étel és mivel a magyar konyhánkra az a jellemző, kevés olyan szakácskönyv van, amit megveszek. Persze van pár. Azokat becsben is tartom.
Már többször elhatároztam, hogy egyszer, ahogy Julie Powell végigfőzte Julia Child szakácskönyvét, úgy keresek egy jó kis vega-szakácskönyvet, és megcsinálom, de még nem volt rá időm, se energiám, ráadásul a családom válogatós (sokszor megkaptam már, hogy az én hibám, mert nem szoktattam rá arra, hogy mindent megegyenek, de vállalom!). Olyan szinten nem működik például a gyümölcs a kisfiamnál, hogy ha csak gyümölcsös tusfürdőt használ, már kipattogzik a bőre tőle. Hihetetlen!
Szóval a terv megvan, egyszer jutok is valamire. Néhányat már ezekből egyébként elkészítettem:
Mindkettőjüket (mármint a szerzőket) személyesen ismerem, sőt, Zakor János, aki egyébként cukrász, az esküvői tortánkat is ő készítette, meg az esküvőnkön is ő főzött :), úgyhogy 100%-osan ismerem az ízlését. És jó. Szeretem, mert egyszerű ételeket használ, nem bonyolítja túl, még az egyszerű, kezdő háziasszonyoknak is megy. :)
Nagy becsben tartom Szoó Judit barátnőm KILÓFALÓ könyveit, hiszen évek óta, tinédzser korunk óta - ó, milyen hosszú idő! - barátok vagyunk. Szerintem ha valaki, ő aztán tényleg hiteles abban, amit csinál. Tudom, hogy milyen utat járt be, mi mindennel küzdött, és nekem ő egy igazi példakép. Nagyon büszke vagyok rá!
A nagymamámtól örököltem a szakácskönyvét, tudjátok, a régi, klasszikus Horváth Ilona szakácskönyvet, amikor elkezdtem főzni tanulni, sok mindent abból készítettem el. De már darabokban van, szinte rongyosra használva, így pár éve megvettem ezt, a fantasztikusan illusztrált könyvet. Már nézegettem, tervezgettem, hogy miket fogok megcsinálni belőle. Én nagyon szeretem az illusztrált szakácskönyveket. A fotók olyanok, amilyenek, a túl profi fotózásnak nem igazán hiszek, mert nem mindig azt adja vissza, ami a valóságban van.
Meg persze akit még szeretek, ismerek és ajánlok, Reisinger Magdi, akinek sorsoltam már ki itt régen a könyveit, és a blogján is jó kis receptek vannak, leginkább vegán.
Na, ezek után a kedvcsináló után, persze, hogy az a feladat és a küldetés, hogy a SZAKÁCSKÖNYVEINK KÖZÖTT rendet tegyünk.
Ráadásul a mai, digitális világban, ahol jobbnál-jobb gasztroblogok vannak és egyszerűbb is keresgélni, nyomon követni már nem annyira működik a szakácskönyv-gyűjtögetés. Bár kíváncsi lennék a véleményetekre.
Én bevallom őszintén, hogy sok szakácskönyvet beszkenneltem, mert majd valamikor!, gondoltam kipróbálom vagy nem baj, ha megvan! :)
Összefoglalva, én tényleg 2-3 receptet használok egy-egy szakácskönyvből, van, amit a netről vadászok le, tehát a legtöbb szakácskönyv feleslegesen foglalja a helyet. Akármilyen kegyetlennek tűnik, de tényleg így van!
1. Hordd egy helyre a szakácskönyveket a lakásból. Igen, ki kell őket venni a polcokról, és le kell takarítani a helyüket. :) Én most új helyet találtam nekik.
2. Válogasd ki, hogy TÉNYLEGESEN melyikre van szükséged. Nekem sok lapokból álló recept meg ilyesmi volt, azt egyrészt lefotóztam a telefonommal, vagy ha volt egy kis ráérős időm, beszkenneltem, mert egyszer biztos meg fogom csinálni őket! :)
3. Amire már nincs szükséged, vagy nem használod, add el vagy add oda valakinek!
Jó dolog ám ez a lomtalanítás. Meg kell az embernek tanulnia, hogy nincs annyi mindenre van szüksége, mint amennyi mindene van!
Rendrakásra és lomtalanításra fel!
Jó olvasni ahogy leírod és elgondolkodom rajta hogy én mit is tennék most ha ilyen lomtalanításba kezdenék. Bevallom őszintén nekem is van egy jó pár szakácskönyvem de egyiktől sem szívesen válnék meg pedig van nekem is olyan amiből nem sok receptet próbáltam ki:-)) A lehetőség viszont itt van hogy bármikor átlapozhatom:)
VálaszTörlésÉva! Én is így gondolom, mindenhez ennyire ragaszkodom. Biztosan jó érzés, ha az ember megszabadul a felesleges dolgoktól. Ő maga is szabadabb lesz. ��
VálaszTörlés