Gill Sims: Hát persze, hogy káromkodom!

Amióta karantén van,  nem jutottunk el könyvtárba, és persze olvasni sem igazán volt időm. 

Még jó, hogy meghosszabbították a kihozott könyvek határidejét, mert mostanság jutott időm csak arra, hogy olvassam őket. 

Emlékszem, hogy amikor utoljára a könyvtárban jártam, akkor megláttam ezt a könyvet, azon gondolkodtam, hogy ki ad már ilyen címet a regényének... Én nem káromkodom és nem szeretem, ha valaki csúnyán beszél. Sajnos a családomban (a tágabban) él valaki, aki úgy gondolja, hogy ha minden második szavával "bazdmegezik" meg "kurvaanyázik" (bocsánat, de most őt idéztem), mennyire vagány és milyen menő az. Mondtam már neki, hogy nem az, és hogy a nők nem igazán szeretik (bár ismerek olyan nőt is, aki szintén csúnyán beszél, nagyon csúnyán), de leginkább az alcíme fogott meg, EGY ELCSIGÁZOTT ANYA NAPLÓJA. Van első része is, amit nem olvastam, mert nem néztem meg, hogy ez a második része.. :), de igazából nagyon nagyon jókat szórakoztam rajta. 

Egy olyan anya írja, akinek mindenféle küzdelmei vannak, és aki akár mi is lehetnénk. Vagyis mi vagyunk. Nem is igazán beszéltek benne csúnyán, csak van az ember lánya úgy, hogy összetorlódnak az események, és néha arra gondol, hogy "a fenébe," "elfáradtam", vagy "elegem van", esetleg most úgy "elmennék melegebb vidékre", és "mindenki hagyjon békén"! 

És néha tényleg fárasztó anyának lenni, mert úgy érzed, hogy mindent neked kell megoldanod, és mindenki más a családodban csak úgy elvan. 

Én személy szerint nagyon élveztem a könyvet. Hangosan nevettem is, és Férjnek olvastam is fel belőle részeket. És persze, csak a magam kedvéért, jó kis könyvjelzővel jeleztem a helyét annak, hogy hol járok. :)

A történet:

A ​vidám és szókimondó Ellen házassága bizony inogni kezd a sok teher alatt: a gyerekek lassan kezelhetetlenné válnak, a lakás pedig leginkább egy disznóólra emlékeztet. Peter, a kilencéves fia egyfolytában az iPadjén csüng, Jane, a tizenkét éves lánya pedig a fejébe vette, hogy világhírű Instagram blogger lesz. Simon, a férj gyakori időközönként üzleti útra megy különféle egzotikus vidékekre, így a számtalan nehézség közepette egyedül Judgy, a büszke és nemes terrier az, aki hűségesen kitart a ház asszonya mellett.

Ellen egyszer csak újabb kihívással kerül szembe: teljes munkaidős állást kap egy modern informatikai cégnél. Itt azonban nemcsak amiatt aggódik, vajon (negyvenkét évesen) fel tud-e tápászkodni a babzsák fotelből, hanem azért is, nehogy kiderüljön, hogy mégsem az a keményen dolgozó, szingli csaj, akinek kezdetben kiadta magát. 

De vajon meddig lehet eljátszani a színjátékot a munkahelyen, miközben még a családot is össze kellene tartani valahogyan? Mit szólnak a munkatársak, ha Ellen anyukaszerkóban érkezik a megbeszélésre? És a legfontosabb kérdés: hogy lesz így ideje felhajtani egy jókora pohár gint tonikkal? Úgy tűnik, Ellen rohadt nagy pácba került…

 

Mert a csoki mindig mindenre jó. Még könyvjelzőnek is! :)