#98 A gyöngédség nem gyengeség

Ebben a Kosztolányi idézetben hiszek, és egyet értek vele.

Annyira agresszív a világ. Tele van utálatossággal, haraggal, indulattal. Az emberek abszolút nem kedvesek a másikhoz, ahogy a gyerekek sem. Bántják egymást, bántjuk egymást.

Én - sohasem ragadtam - egy túlérzékeny ember vagyok. Mindenen is tudok sírni. Lelkileg elég jól bírom. Az iskolában ritkán borulok ki, de persze ki szoktam akadni. Vannak pillanatok, amikor a változtatáson gondolkodom. Pedig tényleg szeretem.

De a mai világban, ha gyöngének látnak, szinte élményszerűen el akarnak taposni. De a gyöngedség nem gyöngeség!!! 

Nem kell eltűrni, ahogy bánnak velük, mert szelíden éljük a napjainkat, mert mindent megcsinálunk, talán még többet is. Igenis szót kell emelni. Ez nem gyöngeség, ez gyöngédség. Hogy halkan szólok, hogy figyelek a másikra, hogy kedvesen megsimogatom, ha látom, hogy lehangolt. 

Van olyan ismerősöm, aki szerintem vágyik a gyöngédségre, de nem tudja ezt adni, ezért kapni sem tud. Mindig rosszkedvű, morgós, néha agresszív. A gyöngédség nem rossz tulajdonság, hanem felemelő.

Jézus szinte mindig gyöngéd volt mindenkihez. Nem tett különbséget. Egyszerűen csak szeretett