Tudjátok, mert már sokszor mondtam, hogy nagy színház rajongó vagyok. Mindig is az voltam. Amikor még Nyíregyházán éltem, szinte minden előadást láttam. Néha egyedül mentem el, néha a barátnőmmel. Bérletes voltam. Ráadásul itt játszott az én kedvenc színészem, vagyis az a színész, akibe "ott szerettem bele". És ez azóta is tart. Aztán én eljöttem onnan, az ország másik végére, és kiderült, hogy a SZÍNÉSZEM is itt van. De sokáig nem tudtunk menni színházba, mert a gyerekek kicsik voltak, és nem volt kire hagynom őket.
Most jött el annak az ideje, hogy újra ennek a hobbimnak éljek. Van nekem egy fantasztikus kolléganőm, ami rendszeresen szerez nekem jegyet a színházba. Még nem vettünk bérletet, mert Férj munkája nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen tudjunk járni. De már nagyon várom.
A 12 dühös ember az egyik legjobb előadás, amit mostanában láttam, pedig láttam néhányat. A Julius Ceaser sem volt semmi. Képzeljétek el, hogy amikor volt a Covid járvány, és bezárták a színházakat, akkor Székesfehérvár polgármestere (akit egyébként emberileg nagyra tartok - pártpolitikától mentesen) felajánlotta a Városháza Dísztermét. Itt rendezte meg Cserhalmi György ezt a darabot. És szerintem nagyon jó lett.
A festményt, amit láttok mögöttem, az egyik színész festette a színdarab alatt. A másik énekelt és gitározott. Olyan hangulata volt, hogy ihaj! Imádtam.Nagyon közvetlen előadás volt, hiszen teljesen közelről láthattál mindent. Volt kivetítő, élő zene, és persze a kedvenc színészem is játszott benne. 💓
Egy randinak sem volt rossz egyébként. :)
Fantasztikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése