Egy régi Örömhírben találtam....

 Húsvéti meglepetés

Egy 1990-es évi Örömhír újságban jelent meg, Cseri Kálmán tollából.  

(Én nagyon ajánlom ezt az újságot, ha lehetőségetek van rá, fizessetek elő, jó ötletek vannak benne, és az újság fenntartását is támogathatjátok!)

Péntek este nagyon szomorúan ment haza a három asszony a Golgota hegyéről. Ottmaradtak végig, míg Jézus meghalt a kereszten. Hogy összeverték előtte! Mennyit szenvedett kifeszítve, átszögezett kezekkel, lábakkal! Pedig ő volt az egyetlen, aki soha semmi rosszat nem tett, de mindenkin segített. Rajtuk ki fog most már segíteni? Sírtak mind a hárman.

Jól megjegyezték hova temették el, és vasárnap reggel, mielőtt a nap feljött, már elindultak, hogy akkori szokás szerint bekenjék Jézus testét illatos kenőcsökkel. Csak az volt a gondjuk, hogyan jutnak be a sírba, amit egy nagy kővel lezártak.
Akkor érték őket a meglepetések.
- Nincs ott a kő! - csodálkozott a másik, amikor beléptek.
- Nincs itt Jézus teste! - csodálkozott a másik, amikor beléptek.
- Jaj, ez egy angyal! - rémültek meg mindnyájan, amikor körülnéztek. Még sohasem láttak angyalt. Ő azonban kedvesen így szólt:
- Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadt. Menjetek hamar, mondjátok meg tanítványaimnak is ezt az örömhírt: Jézus él! - Futva igyekeztek kifelé. Ennyi meglepetést néhány perc alatt! A legnagyobb azonban mg hátra volt: az úton szembe jött velük Jézus. Tőle ugyanazt a feladatot kapták:
- Menjetek és mondjátok el másoknak is: élek és ti is élni fogtok!
Húsvét reggelén néha ti is szoktatok meglepetést kapni. Jussanak eszetekbe erről az asszonyok húsvéti meglepetései: nincs ott a kő, nincs a sírban Jézus, Isten küldöttje hirdeti, s a feltámadott Krisztus megerősíti az örömhírt: Ő él ma is, feltámadott. Mégis van, aki segít rajtunk! Van, aki megtanít élni és örülni.

Mondjuk el mi is másoknak ezt az ÖRÖMHÍRT!

Cseri Kálmán