Nemzeti Lasagne Nap – Július 29.
Nem kell olasznak vagy kövér, narancssárga rajzfilmmacskának lenned ahhoz, hogy július 29-én megünnepeld a Nemzeti Lasagne Napot. Paradicsomszósz, sajtok, hús és zöldségek – mindezt széles, lapos tészta választja el egymástól – miért ne imádnád? A lasagne először a középkorban jelent meg az olaszországi Nápolyban, és a tizenkilencedik században jutott el Amerikába. Azóta az amerikaiak a sajátjukká tették. Szóval ezen a Nemzeti Lasagne Napon menj el a kedvenc olasz éttermedbe, vagy melegítsd elő a sütőt, és készítsd el a sajátodat.
A „lasagne” szó az ókori Görögországból származik. Lényegében a „laganon” szóból ered – ez a tészta legkorábbi formája. A vékony csíkokra vágott, lapított tésztalapokat „laganonnak” nevezték. Természetesen az eredeti forma nagyon különbözött a ma élvezett, összeállított lasagne ételtől. A szósszal megkent tésztarétegek jelen voltak, de az alapvető olasz hozzávalók nélkül. Az ókori Rómában is gyakran készítettek egy hasonló ételt, amelyet „lasanumnak” hívtak, ami latinul edényt vagy tartályt jelent. Az olaszok az ételre utalva a fazék szót használták, amelyben az ételt felszolgálták. Tehát a „lasagne” szó valójában a főzési módból származik, nem pedig az összetevőkből.
A liszt és a víz összekeverésének folyamata a középkorig nyúlik vissza, aminek eredményeként a lasagne népszerű étellé vált. 1284-ben Salimbene di Adam leírt egy pufók szerzetest, aki lasagnát evett, és ezt mondta: „Soha nem láttam még senkit olyan élvezettel és olyan teletömni magát sajttal lasagnába, mint őt.”
Az Észak-Olaszországban főzött lasagne lapos tésztát használ, míg a Dél-Olaszországban használt tészta hullámos. Az olaszok által a receptben használt hozzávalók családjuk hagyományaitól és örökségétől függenek. Ez nagyjából akkoriban lehetett, amikor a sajtot is beillesztették a receptbe. A tojás hozzáadása a tésztához csak a reneszánsz korban vált népszerűvé.
A paradicsom az 1880-as években jelent meg a receptben Nápolyban. A rétegezett lasagne a 19. században vált divatossá a bolognai Francesco Zambrininek köszönhetően. Szintén az 1800-as évek végén olasz bevándorlók hozták Amerikába receptjeiket, amelyekben besamel, ragù és parmezán sajt szerepelt. A húsmártást ízlés szerint variálták, míg mások zöldségeket adtak a rétegekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése