Pár napja egy nagyobb adag ételt főztem, hogy 2 napra elég legyen. És arra gondoltam, hogy közben régi, klasszikus filmeket nézek meg, amiket már többször, vagy sokszor láttam, csak régebben, vagy csupán azért, mert szeretem őket.
Nos, az egyik ilyen: AZ EMBER, AKI KEVESET TUDOTT című 1997-es film. Egyszerűen nem unom meg. Nem is nézem sűrűn, de olyankor mindig jókat nevetek és szórakozok rajta. Szerintem még kívülről is tudom. :)
Nem vagyok egy Bill Murray-rajongó, de ez nagyon jó. Tényleg.
Ha még nem láttad, és szeretnél egy jót szórakozni, akkor mindenképpen ajánlom!!! Nem magasröptű, mégcsak nem is mély filozófiai eszméket futtat, de nagyon szórakoztató. Szerintem.
Klasszikus komédiaelem, vagyis félreértések sorozata a film alapja. Ez garancia a jó szórakozásra legtöbbször, így jelen esetben is. Bill Murray neve meg számomra garancia a nevetésre.
Wallace Ritchie, azaz Wally (Bill Murray), szülinapján Angliába érkezik, ott él az öccse, gondolja meglátogatja őt. A tesó (Peter Gallagher) nagyon örül Wallynak, de mivel német fejesekkel van találkája otthonában, és mivel ismeri félnótás bátyját, ezért kiiktatja a kedves testvért, és befizeti Az Élet Színháza nevű interaktív szórakoztató bigyóba, ahol néhány fontért belecsöppenhet az ember egy "bűncselekmény" kellős közepébe. (Ezzel mekkorát lehetne kaszálni...) Wally nem igazán erre vágyott szülinapján, de kötélnek áll. És főhősünk a legutolsó ezredmásodpercig is azt hiszi, hogy ő még mindig a színjáték szereplője, pedig véresen komoly dolgok zajlanak a háttérben. Ruszki nehézfiúk, előkelő brit nagypofájúak, meg ezen film esetében igazából teljesen jelentéktelen német állampolgárok is túlságosan belekeverednek az ügybe, és Wally, ahogy az a címben szerepel, mit sem sejt például abból, hogy egyesek fel akarnak robbantani néhány embert, s mindezt cseppet sem az angol-orosz barátság nevében.
Segítője is akad a rettenthetetlen főszereplőnek, Lori (Joanne
Whalley), aki csak azért nem halt meg már a 20. percben, mert Wally
borzalmasan céloz. Az ellenség berkeiben pedig ott van Boris, a mészáros
(Alfred Molina), aki meg hihetetlen tisztelettel tekint amerikai
"kollégájára", annak ellenére, hogy ki kéne őt nyírnia. Vajon sikerül
neki?
Lehet, hogy néha kicsit lassúnak tűnik a történet, de tele van nagyon jó poénokkal, na meg színészekkel. Alfred Molina kiváló a mogorva orosz személyében, Peter Gallagher is jól játszik, bár leginkább csak fáradt és ijedt arcot kell vágnia. Bill Murray meg szokás szerint vicces. És jól mutat kucsmában.
Szóval minden megvan, ami egy vígjátékhoz kellhet. Még kellő mennyiségű akciójelenetet is megtekinthetünk benne. Egyszer megnézhető, mondjuk én már háromszor láttam, tehát jelentem, akár háromszor is megnézhető.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése