Sikerre fel? Vagy nem?

 Ezen gondolkoztam mostanában, és úgy gondolom, hogy a valós állítás az, hogy mindenki. Mindenki szeret sikert elérni, örülni, boldog lenni. 

De úgy gondolom, hogy a siker nem mindenkinek ugyanaz.

Én például sohasem voltam egy sikerorientált ember. Szeretek a háttérben lenni, kitalálni, létrehozni valamit, és aztán örülni, ha sikerül. De pár napja jöttem rá, hogy mégsem teljesen igaz rám, hogy nem zavar. 

Történt ugyanis, hogy a hetedikesekkel készítettünk egy apró kis alkotást, és nyertünk vele. Az iskolánk oldalán azonban mindenkinek kikerült a neve, csak az enyém nem. Értem én, hogy nem pedagógusként vagyok elfogadva az iskolában, de akkor is! Azt a projektet ÉN találtam ki, és ÉN valósítottam meg az osztállyal, és mégsem olvastam a nevemet a nyertesek között. És akkor jöttem rá, hogy ez mennyire rosszul esett, és esik most is. 

Én alapvetően jó vagyok abban, hogy kitalálok dolgokat, megcsinálom (tábor, gyerekanyagokat írtam, kreatív vagyok), de valahogy nem tudom magam népszerűsíteni. És bár nem is a célom előtérbe kerülni, mert attól gátlásosabb vagyok, de az tény, hogy mindenki szereti, ha elismerik a képességeit!

Egyszer olvastam valahol: “A siker nem más, mint egy bárki által megtanulható viselkedési forma” (Szalay Ádám). Utána kellett néznem, hogy ki ő, bár a neve ismerős volt. A TV2 Napló című műsorának szerkesztője volt, vagy most is az, és állítólag évek óta üzemeltet egy Sikerkód nevű tanfolyamot. 

Én nem mennék tanfolyamra, nem akarnék úgy sikeres lenni, ahogy mások, bár a regényem (ami, mint tudjuk soha nem fog elkészülni) még kiadásra vár. :) 

Mondják, hogy mindenki a saját szerencséjének, sikerének kovácsa. Persze, én úgy gondolom, hogy ez is, mint sok minden fejben dől el. Van, aki eltántoríthatatlanul megy előre, míg eléri a célját, amit mondjuk gyerekként eltervezett. 

Van egy általános iskolai barátnőm. Évtizedek óta nem beszéltünk, de mégis tarjuk a kapcsolatot az internet segítségével. Valahogy így alakult... Másik osztályba járt, de világ életében nagyon szorgalmas volt, és már hatodikban - azt hiszem - elhatározta, hogy ő jogász lett. Kitűnővel végezte el az általános iskolát, a gimnáziumot, és úgy tudom, hogy az egyetemet is. Jogász lett. Néha feltűnik a Lottósorsolásokon. 

De aztán történt vele valami, az egészségével, és megváltozott a szemlélete.  Vegán lett, félmaratonokat fut, és jógaoktató is lett. 

Én sokra, azaz nagyra tartom ezért. Ő tudatos.  

Sosem voltak hatalmas céljaim. Amik voltak, azok mind teljesültek. Férj, gyerekek, boldog élet - tudom, ezek nagy szavak, de én nem vágytam világmegváltó tervekre. Persze, mindenki fejében megfordul, hogy ő aztán szeretne valami különlegeset tenni, és van, aki tesz is. Különleges tehetsége van, lesz. És lehetőség is adott, hogy felfedezik vagy nem. Él-e vele, vagy sem.

Én is mondtam egy kedves rokonnak, aki elég jóképességű volt, hogy menjen el főiskolára, mert ott van benne a lehetőség. Nem kell aztán abban elhelyezkednie, de volt benne adottság. Nem ment el. Most 3 szakban dolgozik, (tévedés ne essék, nem nézem ezt le!) és félek, hogy ebből nincs kimozdulás.  

 Mindenki máshogy reagál dolgokra. De az tény, hogy az agyunknak fontos, hogy lefoglaljuk, adjunk neki feladatot, célt.

Amikor készítettük az ominózus alkotást a hetedikesekkel, akkor megkértem az egyik gyereket, hogy színezze már ki az óceánt. Az volt a válasza: Nekem nincs kedvem ehhez.

- És mit szeretnél csinálni?

- Ülni a seggemen.

- Akkor ülj a seggeden, és színezd ki az óceánokat!  - igen, így reagáltam le.  

Amikor nyertünk, ő volt az egyik jelentkező, hogy elmenne átvenni a díjat. Nem nyert!

Tudom, hogy ma divat önmegvalósítani, és célokat, meg terveket létrehozni, és addig menni utána, amíg el nem éred. De lehetnek egyszerű célok is. Pl.: Hazamegyek, és beszélgetek egy jót a férjemmel!  - Sakkozok egyet a fiammal! - Rajzolunk a lányokkal. - Sétálunk egyet együtt. - Macskázunk közösen. ... 

Ezek is célok. 

De írhatunk listát is, ha nagy terveink vannak. Nekem például állandóan zsizseg az agyam, annyi mindent szeretnék megvalósítani, kitaláltam egy csomó mindent, és tudom, hogy takarítani kellene, de inkább raktározok. 

Ettől függetlenül azt kívánom, hogy mindenki érje el a célját, és jusson el ahhoz a sikerhez, amit szeretne!