Az Abilityben jártunk

Rengeteg mesélnivalóm van. Éppen ezért, lehet, hogy kicsit hosszabb leszek a szokásosnál :)

Képzeljétek el, hogy én is úgy jártam, mint szegény Maimóni, hogy hétfőn szembesültem azzal, hogy a héten dolgozat-leadási határidő van. Én olyan jól elvoltam, azzal a teljes meggyőződéssel, hogy június közepe a határidő, hogy csak na. Aztán felvilágosítottak. Az egyik dolgozatomat már tavaly megírtam - halasztottam Nimród születése miatt, így csak néhány vizsgám van hátra.

És akkor gondoltam egy merészet. Felhívtam ez én édes drága nagy Őmet, és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve velünk eljönni Budapestre? A kérdés persze költői, hiszen ha megyünk neki kell vezetni. Én nem vagyok hajlandó Pesten! 

És hát milyen egy jó férj? Persze! Hősiesen kivett egy nap szabadságot, és elmentünk. Két helyre. 

Az Ability Parkba (amiről dolgozatot kellett írnom), és ha már ott voltunk az Állatkertbe. Nagyon gyerekkoromban voltam ott utoljára, és már egy ideje gondoltam rá.

Először is egy izgalmas utazásunk volt. Ügyes dolog a GPS, még nekem is tetszik :), aki nem tudok tájékozódni és bárhol, bármikor, bármilyen körülmény között eltévedek. Gondoljátok el, én navigáltam! Mondom én, hogy a nagy Őm egy hős!

Be is mondta, hogy megvan a cél, csak nem találtuk. Úgyhogy keringtünk még néhány felesleges kilométert, mert alapvetően jó helyre érkeztünk, csak mivel új helyre költöztek, nehezebb volt megtalálni. Amikor már nem én navigáltam, ez sikerült is :)))

Egy kis hangulat-jelentés az Abilityből:

Amikor megérkeztünk, akkor egy kedves fiatalember fogadott, aki azt kérdezte, hogy csempét szeretnénk-e vásárolni, mert akkor nem jó helyen vagyunk. Mondtuk, hogy hozzájuk jöttünk. Igen érdekes élmény volt, nagyon kellett figyelni rájuk. Tényleg minden érzékszervünkkel.

Mivel éppen 2 iskoláscsoport is volt ott, nagy volt a tömeg. Kaptunk egy kísérőt, aki mindig elvitt minket egy-egy állomásra, ahol még nem jártunk. Sajnos menetlevelet nem kaptunk, mert elfogyott, mire odaértünk, de azért így is pompásan éreztük magunkat.Az első hely, ahová elmentünk, egy jelbeszéd-tanuló hely volt. Egy nagyon helyes és szimpatikus fiatalember ült ott, aki megtanított néhány állatnevet elmutogatni, amit aztán újra elmutogattunk. Zsófi leginkább azt élvezte, hogy a kis, állatos kártyákat pakolgatta.

Aztán bementünk a sötét szobába. Kaptunk egy fehér botot, és mindenféle feladatot kellett bent megoldani, amit bevallom, nem sikerült. Amúgy is elég ügyetlen típus vagyok, de így meg olyan tehetetlennek éreztem magam. Volt egy feladat, ahol ki kellett tapogatni egy asztalon álló anyagokból két hasonlót. Hát azt hiszitek, sikerült? Nem! Sőt, le is ejtettem. Mondták a kísérőim, ne aggódjak, és ők pillanatok alatt megtalálták. Nem is tudom, így olyan tehetetlennek éreztem magam. Itt vagyok, látok, és közben meg nem látok.

Két csoportba mentünk be. Először én mentem be Zsófival, aztán apa Zsófival :), aki el is tűnt a sötét szobában. Sajnos szeret ilyesmit csinálni. Egyszer csak eltűnik, aztán lehet keresni. Saját elképzelései vannak az életről és a felfedeznivalókról. 

Nos, amíg apa tisztába tette Nimródot, addig én kipróbáltam ezt az ujj-labirintust. A középső piros kis jelzéstől a durva (sötétebb) felületen el kellett jutni a bal sarokban lévő piros jelzésig bekötött szemmel. Nem igazán volt könnyű feladat. Sőt!

Ennél az asztalnál a hallásunkat és a szaglásunkat próbálhattuk ki. Mindenféle illatot kellett szagolnunk, ami ment is, mert jó a szaglásom. De a hallásom... Nagy Őm mindig azon mosolyog, hogy szerinte nem hallok jól. Nem vagyok süket, nincs semmi baj a fülemmel, de néha tényleg nem hallok meg dolgokat. Ez inkább azért lehet, mert nem figyelek teljes mértékben az emberekre. Pedig nagyon próbálkozom.

Szaglás-és hallás

Ezután jött a Braille-írás. Mindenki megkapta a családban a nevét, és hozzá kaptunk egy Braille-abc-t is. Nagyon tetszett az a közvetlenség, az a vidámság, ami őket jellemezte. 

Braille írás

Zsófi is és én is az Ajtók termét élveztük a legjobban. Zsófi itt pakolhatott, rakodhatott, játszhatott, nagyon jó volt! Itt pörgetni kellett, és amelyik színt kipörgettük, azt a "butellát" kellett megszagolni, hogy milyen illatot is érzünk.

Ajtók terme bejárata

És aztán jöttek a mindenféle feladatok. Zsófi nagyon lelkesen forgatott, keresett, mért, rakosgatott. Nagyon élvezte, és nagyon tetszett neki.

Pillangót kerestünk

Képeket forgattunk

A titkos kódot beütve az ajtó kinyílt

Aztán eljutottunk boltba is. Ez a kedves lány, aki nagyon vidám volt, feladatot adott nekünk, miszerint ki kellett találni, hogy mi alapján pakolgatja a zöldségeket és gyümölcsöket. Én persze nem jöttem rá. A logikai feladatok (ami mint kiderült nem is logikai!) nem az erősségeim. De azért jó volt. Zsófi itt is nagyon lelkesen kérte a gyümölcsöket és zöldségeket.

ABC-ben is jártunk

Sok minden mást is kipróbáltunk még. Az egyetlen dolog, amit nem mertem kipróbálni, az a kerekes-székezés volt. Pedig lehetett. Oktatták is a használatát, és voltak segítők, akik segítettek is a közlekedésben, de ezt nem mertem. Általában azért - még akkor is, ha nem vagyok túl ügyes valamiben - is mindent kipróbálok, de ezt nem mertem. De tervezem, hogy egyszer visszamegyünk, és akkor kipróbálom.

Nagyon nagy élmény volt. Én ajánlom mindenkinek. Higgyétek el, hogy ezután kicsit tényleg másképp látjuk azokat a társainkat, akik valamiben hátrányt szenvednek. 

Én nagyon hálás vagyok, hogy láthattam ezt a helyet és beszélgethettem ezekkel az emberekkel. Sokat tapasztaltam és kaptam tőlük.

Zsófi pedig így érezte magát:

Mamák napja

Úgy vagyok én is kicsit ezzel az anyák napjával, mint ahogy Kamilla is leírta. Mindenféle vegyes érzés van bennem. Nem annyira szeretem az ilyen 1-2 napos ünnepeket, de ugyanakkor legalább ilyenkor eszébe jut (!) az embernek, embereknek az édesanyjuk, a nagymamájuk.

Nálunk általában az anyák napja mamák napja. Persze, szeretek anyuka lenni, meg örülök is neki, de úgy vagyok ezzel, ahogy a nőnappal, hogy nemcsak ennyit jelent. Én nagyon boldog vagyok, amikor a kislányom odabújik hozzám, és azt mondja: "Anya, szeretlek." És amikor ezt mondja, ezt is érzi. Amikor nézeteltérésünk van, akkor nem mondja ezt. Persze én tudom, hogy akkor is szeret. Én is szeretem, amikor éppen rosszul viselkedik.
De a nagymamáknak mindig készítünk valami különleges ajándékot. Egyik mamának (aki itt él a közelben) egy pillangós dobozt készítettünk, vittünk orgonát (mert én igazából ezt a virágot tartom anyák napi virágnak), és pogácsát készítettem, amiből szívecskéket szaggattunk ki Zsófival, amit később megettek apával. Ugyanis édes kislányom apának osztogatta a szíveit :)
Az én anyukámnak pedig rajzoltunk színeztünk és feladtuk postán. Remélem, hogy ma megkapja, és nem lesz szomorú, hogy nem voltunk ott személyesen.

Persze azért az én édes nagy Őm rám is gondolt, szép tulipánokat kaptam tőle, ugyanis ez a kedvenc virágom, és amikor csak lehet ezt vesz nekem. :)

De nálunk ez a hétvége még mindig a betegségről, a lázról, a lázcsillapításról szólt. Zsófi nagyon elkapott valami vírust. Egész hétvégén maga alatt volt, magas lázzal. Az én pörgős kislányom, aki csupa élet, vonszolta magát. Képzeljétek el, hogy még a Nimród babakocsijába is belefeküdt és el is aludt benne.

Vasárnap egész éjszaka vizes ruháztuk, hogy a 39 fokos lázát lehúzzuk. Reggelre lement, és visszakaptam az én édes kislányomat, akivel azóta nem lehet bírni. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy muszáj, hogy orvos lássa. Ügyeletre mentünk. De nem ám ide Mórra! Itt nincs gyermekügyelet. Egy ekkora nagyvárosban nincs, és ez nagyon felháborít. Az itteni gyerekorvosok kijárták a régi jegyzőnél, hogy ne kelljen ügyelniük. Most mondjátok meg, milyen dolog ez?
Van ügyelet a kórházban. Igen, elmehetünk, és megnézi egy felnőtteket gyógyító orvos. Nincs velük bajom, de ha egy gyerek beteg, akkor gyerekorvos lássa. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy Fehérvárra megyünk. És jól tettük. Egy nagyon kedves doktorbácsi volt ott, aki kedvesen bánt Zsófival, és Zsófi, aki egyébként folyamatosan pörög és mindig van mondanivalója, de aki egyébként bújós lány, nagyon szófogadó volt. Büszke is voltam rá. Ahogy akkor is, amikor egész éjszaka vizes ruháztam.

Vasárnap délutánra már igen jól volt. Ma reggelre nincs láza, csak egy kis hőemelkedése, amiért nagyon hálás vagyok a jó Istennek.
A változatosság kedvéért Nimród folytatta. Remélem, azért semmi komoly...
Egyébként ő mostanában olyan vicces dolgokat csinál. Mint például ez:

És a legvégére gondoltam megosztok veletek egy aranyos képet róluk. Éppen mesét néztek, és annyira édesek és aranyosak voltak. Itt látszik, hogy Zsófinak mennyire keresztbe állnak a szemei.

És egy könyv, amit nem olyan régen fejeztem be. Szeretem az életrajzi könyveket. Izgalmas volt, olvasmányos, és nagyon élethű. Tetszett.

Fáradtság és napirend?

Mostanában mindenféle különleges dolog történik a családban. Leginkább betegségek, fogzás, és álmatlan éjszakák sora. Persze az ember elfogadja, hogy ez így van, mert hát a babalét erről szól. Nincs ezzel semmi gond.
Sokkal inkább zavar, hogy Zsófi sokat betegeskedik. Pedig nem egy beteges-alkat, soha nem volt az. 18 hónapos koráig szopott, és elég erős és ellenálló lett az immunrendszere. Nem igazán látta orvos. Szegényt mindig csak azért küldték el vérvételre, mert vékony és fehérbőrű, amit szegény örökölt, de a védőnénit erről nem igazán tudtam meggyőzni, szerinte a vegetarianizmusunk az oka. Amióta persze Nimród megszületett, aki teljesen más kaliber alkatra is, már nincs gond, pedig én is ugyanazt ettem mind a kettő esetében (1-2 apró eltéréssel) és a gyerekek is azt eszik (1-2 apró eltéréssel).

Aztán most azt mondta a doktornőnk, hogy "Ó, ne aggódjon anyuka, kb. 200 vírussal kell megküzdenie most a kislánynak." Alapvetően nem vagyok aggodalmaskodó típus. Lázas volt, hát váltófürdőztünk, vizes ruháztunk, kúpot kapott, minden olyasmit megtettem vele, ami szerintem érdemes. Meg kell jegyeznem, hogy Zsófi egy hős volt. Tényleg. Nem hisztizett a vizesruházásnál vagy ilyesmi, és megtette, amit kértem. Meg akart gyógyulni.

Persze senki nem látja rajta, hogy beteg, mert mindig pörög. Akkor tudom, ha már magától mondja, hogy elmegy lefeküdni, vagy mondja, hogy álmos vagyok. De tudjátok, hogy mennyit küzdöttük az alvással. Most is küzdünk. Tegnap 39 fokos lázzal is arról próbált meggyőzni, hogy ő nem álmos. Mindezt kúppal és vizesruhában. És ő el is hitte. Szóval, a kislányom a régi. És még mindig csatázunk néha az elalvással, de már nem borulok ki olyan sűrűn, mint egykoron.

Most más okai vannak a kiborulásaimnak, aminek leginkább én vagyok az oka. Én vagyok türelmetlen, indulatos, és hirtelen. Adódhat egyrészt abból - ha magyarázkodni akarnék -, hogy kialvatlan vagyok, de mivel nincs nagy alvás igényem (azt hiszem ezt Zsófi tőlem örökölte, így nincs is miért nagyon kiakadom) ez nem jó érv. Azt tudom mondani, hogy az az oka, hogy kevés időm jut Istenre, a személyes kapcsolatra. Persze a vágy bennem van, fel is kelek korán, bár néha elég nehezen ébredek. Amikor a gyerekek még alszanak. És néha csak ülök, bambán nézek magam elé, és leginkább életet próbálok lehelni magamba és a napomba. 

Azt hiszem, hogy az időbeosztásom rossz. Vagyis ezt tudom. Meg az is az igazság, hogy talán több időt fordítok a munkámra (ami nem MUNKA a szó keresőképes jelentőségével, hanem MUNKA, amelyet az ember a gyerekekért és az evangéliumért végez szívesen). Azt látom, hogy nagyon át kell szerveznem a dolgaimat. Kicsit szétszórt, feledékeny vagyok. Erre amúgy is hajlamos voltam, vagyok, de most még jobban. Persze, én is megpróbáltam a fly-ladyt, ami nagyon tetszik nekem, de nem működik nálam, és ez az én hibám. Maimoni is lelkesen írt erről, meg sok helyen olvastam, hogy csináljátok. Egy ideig nálam is ment, hogy hősiesen felmosogattam este, de nem maradt így. Szóval, kínlódom. 

 

Úgy hogy arra kérek mindenkit, hogy akinek van egy ötlete, terve, rendes napirendje, ossza meg velem, legyen szíves. Minden segítséget köszönök.

Nem mintha nem lenne napirend nálunk, csak... De igazából azt is tudom, hogy a fejemben kellene rendet tenni. Meg pihentebbnek lenni. Mivel ezek jelen pillanatban nem mennek, gondoltam inkább ezt megpróbálom... :)

Fejlesztő feladatok kicsiknek

Néhány ötletes feladatot osztanék meg, amit megcsináltunk Zsófival. Ezeket nem én rajzoltam. Egyrészt kevés az időm mindent megrajzolni, amit szeretnék, másrészt pedig nem is vagyok olyan jó rajzos, mint amennyire szeretnék lenni. Szerintem mindenféle könyv, füzet, tanulmány alkalmas a tanulásra.
Régebben csinálgattuk ezeket a feladatokat, de még mindig nagyon szereti, ha előkerülnek. Szeret tanulni, mindig várja ezeket az alkalmakat. Megpróbálom apránként feltenni.

- Melyik a kakukktojás a sorban?

 - Nagyon szereti a virágokat (mostanában állandóan Pitypangot kapok), mindenkinek ezt készítünk. Kivágjuk, kiszínezzük, szívószálat rakunk rá, és osztogatja. :)

Itt kiszíneztük, és a vonal mentén megpróbáltuk a cserepet megrajzolni.

- Számolni már elég jól tud 10-ig, mostanában ismerkedünk a számok képével is. Persze ez még nem megy olyan jól.

- Cicamániás vagyok, így kicsit a családom is. Sokszor és sokat rajzolok macskákat. Már Nimródon is látszanak a tünetek :)
Melyik cica hasonlít a felsőhöz?

- Próbálom a figyelmét is fejleszteni, ami nem túl könnyű, hiszen kb. 10 percet tud figyelni, kivéve, ha valamilyen meséről van szó vagy könyvről, de igyekszünk. Azt szeretném megtanítani, hogy az apró dolgokat is észrevegye. Keresse meg a két különbséget! (Lehet bármennyit. Szerintem kettő elég.)

- Ki mit eszik?

Eperkeség

Végre itthon. Persze jó volt otthon is.
Szeretek hazamenni az Alföldre, hogy aztán visszajöhessek a hegyek közé. Érdekes és izgalmas esemény. Jó volt a szülővárosomban. Sétáltam az utcán, találkoztam ismerősökkel, osztálytársakkal, barátokkal, akikkel megbeszéltük az élet folyását, alakulását, hiszen régen találkoztunk. Kirándultunk. Vagyis Zsófi a nagyszülőkkel - sajnos fénykép nem készült.

Egy ideje új kedvenc tűnt fel a palettán. Eperke. Mostanában állandóan Eperkét nézünk, Eperkét éneklünk, már Zsófi leosztotta a szerepeket is a családban. (Zsófi = Eperke; Nimród = Édes Mézes; Apa = Narancsvirág; Anya = Habcsók Póni) És persze mindenhol teli torokból és tüdőből énekli azt az éneket, ami az eszébe jut... Persze az Eperkéből...
Egyébként én is kedvelem. Jókat mosolygok rajta, és nevelő hatásúak.

Édesapáknak, férjeknek, férfiaknak

A család feje a férj, az apa. A feleség szeretetet, megértést vár tőle és segítséget a gyermeknevelésben. Ez így helyes is. A gyermekek éppen úgy az övéi, mint az anyáé. Neki sem mindegy, mi lesz gyermekei sorsa. A gyermekek támogatást és irányítást várnak apjuktól; ezért szükséges, hogy az apának helyes fogalmai legyenek az életről, valamint azokról a hatásokról és kapcsolatokról, amelyek családja javát szolgálják. Mindenek fölött hassa át az Isten iránti szeretet és félelem; és kövesse az Ige tanítását, hogy gyermekeit a helyes úton tudja vezetni! Az apa tegyen meg mindent, ami rajta áll, családja boldogsága érdekében! Ha bármilyen gondja vagy munkahelyi problémája van is, ne engedje, hogy az árnyékot vessen családjára; mindig mosolyogva és derűs szavakkal lépjen otthonába!

A család minden tagja az apában összpontosul. Ő a törvényhozó, férfias magatartásában szemlélteti a szigorúbb erényeket: az erélyt, a becsületességet, a tisztességet, a türelmet, a bátorságot, a szorgalmat és a gyakorlatiasságot. Az atya egyúttal a család papja, aki Isten oltárára helyezi a reggeli-  és esti áldozatot. Feleségét és gyermekeit is arra buzdítja, hogy egyesüljenek ez áldozathozatalban és vegyenek részt a dicsénekben. Reggel és este az apa, mint a család papja, vallja meg Istennek a maga és gyermekei vétkét, amelyeket a nap folyamán követtek el. Vallja be a tudomására jutott bűnöket és azokat is, amelyek titkosak, amiről egyedül Isten szeme vett tudomást. E rendszabály - amit az apa, vagy távollétében az anya buzgón végrehajt -, áldást hoz a családra.

Az apa képviseli családjában az isteni Törvényhozót. Együttmunkálkodik Istennel és végrehajtja Isten kegyelmes szándékát. Megalapozván gyermekeiben a helyes elveket, képessé teszi őket arra, hogy tiszta és erényes jellemet fejlesszenek ki, mert ő már korábban betöltötte lelküket azzal, ami képessé teszi gyermekeit, hogy engedelmességet tanúsítsanak nemcsak a földi szülők, hanem mennyei Atyjuk iránt is.

Az apának nem szabad elhanyagolnia szent megbízatását és semmilyen ponton sem kell feladnia szülői tekintélyét.

Az apa kapcsolja gyermekeit élő hit által Isten trónjához. Miután nem saját erejében bízik, gyámoltalan lelkével Jézusba kapaszkodik és megragadja a Mindenható erejét. Testvérek, könyörögjetek otthon, családotokban este és reggel; imádkozzatok komolyan zárt szobátokban; és mindennapi munkátok közben imában emeljétek fel lelketeket Istenhez. Énókh így járt Istennel. A lélek csendes, buzgó imája szent tömjén illataként száll fel a kegyelem trónjához és elfogadhatóvá lesz Isten számára mintha a szentélyben áldozatként mutatnák be. Mindazok számára, akik így keresik Őt, Krisztus gyors segítség lesz a szükség idején. Ők erősek lesznek a megpróbáltatás napján.

Az apa ne legyen olyan, mint a gyermek, aki pusztán a pillanatnyi felindulás alatt cselekszik. Szent, tiszta kötelék kapcsolja családjához. Hogy milyen befolyása lesz a családban, azt meghatározza az egyedül igaz Isten és az Atya által küldött Jézus Krisztus ismerete. Pál így mondja: "Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat" (1Kor 13:11). Az apának a családja élén kell állnia, de nem úgy, mint egy túl nagyra nőtt fegyelmezetlen fiú, hanem mint erős jellemű, szenvedélyein uralkodó férfi. Nevelést kell kapnia a helyes erkölcsökben. Családi életében az irányítást Isten Igéjének tiszta elvei kell irányítsák és korlátozzák. Akkor felnövekedik a teljes férfikorra Krisztus Jézusban.

Szeretném azt mondani mindenkinek, aki férj és apa: Törekedj arra, hogy tiszta és szent légkör vegye körül lelked... Tanulj Krisztusról naponta! Soha, de soha ne nyilváníts ki zsarnoki lelkületet családodban! Az a férfi, aki ezt cselekszi, együttműködik a sátáni eszközökkel. Rendeld alá szándékodat Isten akaratának! Tégy meg mindent, ami hatalmadban áll, hogy feleséged életét boldoggá és kellemessé tedd! Válaszd a Bibliát életed fő tanácsadójának! Otthon az Ige tanítása szerint élj, akkor azok szerint élsz a gyülekezetben és magaddal viszed munkahelyedre is! A menny alapelvei nemessé teszik minden kezdeményezésedet. Isten angyalai együttműködnek veled és segítenek Krisztust képviselned a világ előtt.

Ne engedd meg, hogy foglalkozásod bosszúságai sötétségbe borítsák családi életedet! Ha a jelentéktelen dolgok nem úgy történnek, ahogyan azt elgondolod, ha nem gyakorolsz türelmet, elnézést, kedvességet és szeretetet, akkor kinyilvánítod, nem Istent választottad társadnak, aki szeretetében életét adta érted, hogy egy lehess vele.

A mindennapi életben váratlan meglepetésekkel, csalódásokkal és kísértésekkel fogsz találkozni. Mit mond a Szentírás: "Álljatok ellene az ördögnek - erős bizalommal Istenben - és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jak 4:7-8). "... fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27:5.) Nézz Jézusra mindenkor mindenütt, őszinte szívből jövő csendes imában fordulj hozzá, hogy megismerd, miként valósítsd meg akaratát. Amikor az ellenség vízözönként tör reád, akkor az Úr Lelke zászlót emel érted az ellenség ellen. Amikor már majdnem megadod magad, elveszted türelmedet és önuralmadat, hogy kemény és feljelentő, hibakereső és vádoló légy, akkor itt az ideje, hogy a mennybe küldd imádat: "Ó! Istenem, segíts nekem, hogy ellenálljak a kísértésnek, hogy minden keserűséget, haragot, gonosz beszédet eltávolítsak szívemből! Add nekem szelídségedet, alázatosságodat, türelmedet és szeretetedet! Ne engedd, hogy Megváltómat megalázzam! Ne engedd, hogy félreértsem feleségem, gyermekeim és hittestvéreim szavait és indítékait! Segíts, hogy kedves, könyörületes, gyengéd szívű és megbocsátó legyek! Segíts, hogy összetartó kapocs legyek otthonomban, hogy másoknak is bemutassam Krisztus jellemét."

Neki nem bizonyíték a férj határozottsága, ha állandóan családfői minőségét hangoztatja. Nem növeli tekintélyét az sem, ha az Írásokat idézgeti tekintélye alátámasztására. Nem teszi határozottabbá az sem, ha megköveteli feleségétől, gyermekei anyjától, hogy tervei szerint cselekedjék, mintha azok csalhatatlanok volnának. Az Úr úgy alkotta a férfit, a feleség fejét, hogy védelmezője legyen; ő a család összetartó kapcsa, aki összeköti a tagokat, amiképpen Krisztus is feje az egyháznak és a titokzatos test Megváltója. Minden férj, aki vallja, hogy szereti Istent, gondosan tanulmányozza Isten követelményeit e tisztségre vonatkozólag. Jézus bölcsességgel, kedvességgel és szelídséggel tartja fenn tekintélyét; így gyakorolja a férj a hatalmát és ekként kövesse az egyház Fejének példáját.

(Részlet - E. White: Boldog otthon c. könyvéből)

Régi-új ismét

Ismét egy régi-új kedvenc. Még az én könyvem volt, meg is vannak benne ma is a bejegyzéseim :), amiért ma próbálok szólni a gyerekeimnek. Zsófi nagyon szereti. Én pedig még mindig tudom kívülről. Olyan jó. És olyan szép!

Megtettük

Nos, eldőlt. Hosszú-hosszú tanakodás, beszélgetés, elmélkedés, imádkozás után eldőlt. Zsófi ovis lesz.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi a jó neki. Mindenféle érvet felsorakoztattam, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy neki otthon a helye. Nem kell oviba mennie, itthon lesz a legjobb dolga. Nekem Ti, akik otthon oktatjátok a gyermekeiteket nagy példaképeim vagytok, és tisztelem, amit csináltok. Hihetetlen erő, energia és szeretet jele ez.
Persze, én is szeretem Zsófit, és sok ötletem van, amit meg is valósítottam vele kapcsolatban. Nem tudtam mindent feltenni, mert nincs annyi időm és energiám, meg az időbeosztásom is rossz, így maradtak a csendes séták, a könyvek, a füzetek, amelyek nekik íródtak. Néha-néha volt egy kis időm arra, hogy rajzoljak, amit szeretek, csak mint említettem időhiány. Az egyetlen, amit szeretnék neki megrajzolni, azok a Bibliában található állatokkal kapcsolatos történetek, de ez is hosszú munka és nagy feladat lesz.

Sok érvem volt amellett, hogy itthon tanuljon.
Aztán egy alkalommal elmentünk az egyik ovi előtt, ahol gyerekek voltak. És az én édes kislányom ártatlan és nagy szemekkel nézte a gyerekeket, szinte sugárzott. "Mit csinálnak ezek a gyerekek? Bemehetek? Csúszdázhatok? Homokozhatok? Játszhatok velük?" - kérdezte.
Ott álltam, hogy mit mondjak neki. Mondjam egyszerűen csak azt, hogy NEM, hazamegyünk. Vagy kezdjek magasröptű filozófiai eszmefuttatásba az oviban működő helytelen dolgokról, viselkedő gyerekekről... Nem tettem.
Hazajöttünk, és imádkoztam. És beszélgettem sok-sok ismerősömmel, akiknek adok a véleményére. Aztán leültem, és végiggondoltam, hogy bírnám-e én ezt csinálni. Az óvodások nem az én korosztályom. Nem tudom hogy kell bánni velük, nem tudom hogyan, miben kell igazán fejleszteni őket, de ez megtanulható. Ráadásul mi sokat vagyunk közösségben, amire szokták mondani, hogy szocializálódnia kell. Most is az a véleményem, hogy szocializálódni otthon tanul meg a gyerek.

Aztán úgy döntöttünk, elmegyünk, megnézzük az óvodákat, beszélgetünk óvónénikkel, ismerkedünk a helyzettel. Megtettük. Volt olyan ovi, ami nagyon tetszett, és volt olyan, ami kevésbé. Ebben a kevésbé oviban viszont volt egy óvónéni, aki komolyan vette a mi vegetáriánusságunkat, és nekem ez már jó pont :), sőt később is emlékezett ránk.

De igazából a fő indok az, hogy sajnos úgy néz ki, munkát kell keresnem. Nagy Őm kevéske fizetéséből, és az én gyesemből igen nehezen élünk meg. Szomorú a szívem, de egyenlőre sajnos ez a helyzet.
Mindenesetre ő vágyik. Mi beírattuk. Délig. Aztán a többi majd alakul.

Lányos buli

Uszodabérletünk története is izgalmas. Amikor 2005-ben összeházasodtunk, gondoltuk, milyen sok időnk lesz nekünk mindenfélére. Túrázásra, kirándulásokra, sportolásra. Be is szereztünk mindenféle kelléket. Tollasütőt, biciklit, uszodabérletet. Eltelt 5 év és és egy kicsi :), és az uszodabérletünkön kb. 8 pecsét van. Hát... igen. Valahogy nem értünk oda. Van ez így.
Persze közben mindig vágytam elmenni. Sportos lány voltam egykoron. Két báttyal az ember lánya nem is tehet mást, mint focizik, fára mászik, indiánosdit játszik, ugrál fáról fára, biciklizik. Később, mikor már nagyobb voltam a foci és a bicikli maradt meg. Kerékpárral jártam a munkahelyemre (5-6 km), aztán pedig Nyíregyházán úszni és kondizni jártam. Csak sportosan!
Vallom amúgy is, hogy a mozgás az egészséges életmód része. Kevés az, ha az ember nem eszik egészségtelent, ettől még nem lesz egészséges. Az egészségnek 8 alapelve van, ha egy hiányzik, akkor már nem teljes. Nos, az én életemben ez eléggé kiesett. Mindig csak elhatároztam, hogy megyek, de valahogy nem jutottam el.

De:
Ma úszni voltunk Zsófival, és Dorinával, Zsófi unokatestvérével. Lányos buli volt :) Nagyon élvezte. Én is.

Már egy ideje szeretném elvinni, hiszen mindig is sok energiája volt, és van, ez nem változott. A vizet szereti, bár kimondottan ellenzi, ha az arcához ér a víz, ami így elsőre elég furcsa felállás. Egy ismerősöm csinál úszást az ilyen korú gyerekeknek, gondoltam, megpróbáljuk. Elég jó volt. Nehezen is tudtuk hazavinni. Jövő héten újra megyünk.
És hogy én milyen jót úsztam... :)

Lili

Lili egy kutya. A mi családunk szűkebb "család kutyája". Nagy Őm nagybátyjáéké, aki nagyon népszerű eb. Zsófi nagyon szereti. 

Amikor megismertem a családot, és találkoztam Lilivel, nem voltam vele túl barátságos. Ő persze lelkesen próbálkozott, de én ennek nem annyira örültem. Pedig mindenféle ügyes mutatványt is bemutatott, de szegénynek sehogy sem sikerült a kedvembe járnia. Ő tényleg megtett mindent. 

Ez abból adódik, hogy nem vagyok kutyapárti. Aki ismer, tudja, hogy a cicákat szeretem. Persze, messziről örülök a kutyáknak, de van valamiféle távolságtartásom velük szemben. Nagyon ritka kivétel van. Egyik kivételt Joeynak hívják, egy gyönyörű husky, akire Zsófi születése előtt vigyáztunk.  Íme Joey:

 Én pedig erre vetemedtem akkor, ami nagy szó:

Szóval, el kellett telnie egy kis időnek, hogy Lilit a szívembe zárjam, de most már nagyon szeretem. Annyira vicces dolgai vannak. Lili nagy játékos. Az ennivalóért sok mindenre képes!

Bibliai munkafüzetet nyerhetsz! 2.

Lilla kérésére néhány oldal a tanulmányból: