Iskolai ünnepség

 Szóval, az úgy indult, hogy a Kisfiam jelezte nekem, hogy ő bizony jelentkezett az iskolai műsorra, amit március 15-én ad az iskola. Na, ez volt az első alkalom, hogy tátottam a számat. Egy olyan gyerek, aki csendes, erősen introvertált, nem beszél sokat, és ráadásul sohasem szerepel sehol, semmikor, most magától jelentkezett. Ilyenre. Kiállni és beszélni mások előtt. 

Hát, mit ne mondjak, nagyon büszke voltam rá.

És nagyon hálás a jó Istennek, hogy ebben az iskolában dolgozhatok, és láthattam őt így felnőni. Persze a lányokért is, de Nimród nagyon más. Ő Férjfajta, csendes, magának való. És most egyszer csak ott állt, én meg az anyai szívemmel teljesen meg voltam hatódva. 

Bár a kollégáim mondták, hogy igyekszenek megtenni, hogy Nimródból kihozzák az állatot (ti. hogy elég forradalmi legyen), nehezen sikerül. Hát, igen, nem egy ideges típus - mondták, de itthon persze nem ezt tapasztalom. :) Nem mondom, hogy nem izgult, láttam rajta, és félt, hogy az egész iskola előtt kell előadniuk. De előadták, és nagyon jó volt. ITT látható az iskolánk oldalán néhány kép.

Amikor lementünk az osztállyal, már én is eléggé izgultam érte. Kicsit könnybe is lábadt a szemem, mert egyszerre volt féltés, izgalom és büszkeség a szívemben. Mert hát ilyen egy anya. És amikor kiállt egyedül, és kiabált: "Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt!" mosolyogtam. 

Én aztán nem vagyok forradalmi hangulatban sohasem. Nem magyarkodom és nem is ünneplem ezeket az ünnepeket. De a magam módján nagy Petőfi-rajongó vagyok egyébként, és ha valaki nem tudná, akkor most mondom VASVÁRI PÁL Tiszavasváriban született. Igen, ott, ahonnan származok. Csak mondom! :)

Nagyon büszke voltam rá, és persze jólesett a kollégák dicsérete is, hogy mennyire kibontakozott Nimród. Hát, igen, nemcsak az a csendes, sakkos fiú már!

Fantasztikus!

#74 Nagyon nem szeretem a pókokat, és szeretek megszabadulni tőlük!

 Na, lehet, hogy ez most nem lesz népszerű, de ez van. Utálom a pókokat. De nagyon. Nem félek tőlük vagy ilyesmi, de nagyon idegesítenek. Utálom azt, ahogy kinéznek (nem mintha tehetnének róla), és bár tudom, hogy Isten teremtményei, és még hasznos állatok is, de akkor sem szeretem őket. Sosem szerettem. Nem szeretem azokat az állatokat, amelyeknek  2 vagy 4-nél több lába van, vagy nincs lába. De a pókok, na azok!

Sokáig ilyen teremtmények éltek a kertünkben, és nagyon nem bírtam őket. Most sem bírom. 

Tudom én, hogy hasznos állatok, de utálom, amikor egy hetes takarítás után, és pókhálótlanítás után, amikor már úgy gondolod, hogy Végre! Megszabadultál tőle, akkor felnézel, és látsz egyet a szobában. Akkor aztán nem tudsz elaludni, mert azon izgulsz, hogy bemászik-e az ágyadba. Egyszer olvastam, hogy megeszünk álmunkban pókokat! Na, ettől aztán kiborultam. Vegaként is, meg egyébként is! 

Szóval, én igen komoly harcot folytatok velük. És nem titkolom, többször véget is vetek életüknek, mert zavarnak, ha jelen vannak. Zsófia megmenti őket, így ha azt akarom, hogy életben maradjanak, akkor őt hívom, és ő bírja az ilyesmit. De nem mindig vagyok rendes e tekintetben, és ezt vállalom! 

A kertben nem zavarnak, de a házban! Amikor látod, hogy figyelnek! Na, azt azért nem! A fürdőszobában, ott aztán nincs menekvés. Milyen már az, hogy fürdesz, és látod, hogy ott figyel a sarokban! Hű!  Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, nekem meg hogy ez hogy jutott az eszembe, amikor írhattam volna másról, de azt tudom, hogy holnap biztos pókhálózni fogok, mert fúj! van!!!!

Egyszer láttam egy Vacsoracsatát, ahol 5 húsevő ember főzött egymásnak. Mindenki rágta a nagy cupákot, majd megláttak egy pókot és mindenki meg akarta menteni, mert olyan cuki volt! Elég szürreális volt, az biztos! Meg is mentették, ha jól emlékszem. De engem nem zavar, ha valaki a saját házában pókoktól szabadul meg. De ha nem, az sem.

Bocsi, pókok!

Fantasztikus (?)

#73 Mai program itthon

 Férj a kertben:

Én meg a konyhában:

A gyerekek azt mondták, hogy tanultak, de nem nagyon hiszek nekik. :)

Fantasztikus(an) elfáradtunk!

Az őszinte Jézus

Ezt a tanulmányt régen írta, egy számomra kedves ember, akivel sokat és sokáig dolgoztunk együtt. Mézes Judit egy fantasztikus ember, és én nagyon hálás vagyok azért, hogy dolgozhattam évekig vele. Sajnos mostanában nincs időnk írni. Nekem legalábbis, de neki megjelentek mesekönyvei is.

Ez egy régi tanulmány, amit egyszer egy táborban vettem át a gyerekekkel, és most megtaláltam az elmentett anyagaim között. ITT megrendelhető!

Készítettem még nekik egy színes füzetet, amelyikbe minden rajzot, képet, gondolatot beleírtunk. Íme, a füzet. Mindenki ráírta a nevét, a témát és a Tábor idejét.

Belülre ragasztottunk egy Jézus-fejet (én rajzoltam), és aztán összegyűjtöttük Jézus jellemtulajdonságait.

Az egyik téma az Őszinte Jézus volt. Nem vettem át velük az egészet, hiszen 10 témát nehéz 5 nap alatt úgy feldolgozni, hogy meg is maradjon bennük. Nem a mennyiségre hajtok, hanem a minőségre.
Szóval, Nikodémus történetét vettük.
Azt a rajzot készítettem hozzá:

A füzetbe beleragasztva és kiszínezve nagyon jól mutatott:

 

Aztán előkerült a párhuzamos történet is, az érckígyóé.

 Ezt készítettük szemléltetőnek.

Teljesen kész vagyok

 Amikor az egész napos arról szól, hogy: 

- megpróbálsz lecsillapítani egy dühöngő, őrjöngő gyereket, mert újra le kellett volna másolnia valamit, amit teljesen hibásan írt le, és dühkitörése lett, de nagyon durva .

- megpróbálod kinyomozni, hogy ki küldi szórakozásból haza a gyerekedet, mármint melyik osztálytárs(ak) szórakoznak azzal, hogy azt mondják hogy elmarad az óra, aztán szórakozva nézik ahogy hazamegy. Közben igazolatlan hiányzása lett. 😔😔😔

- amikor vitázol a gyerekeiddel, mert senki sem tanul úgy, ahogy a képességei szerint képes lenne rá

- amikor a gyülekezetedben egy kedves gesztusba beletrollkodik egy okostojás.

Szóval, egész  nap ez ment.

A mai egyik jó nap a rajz óra volt, ahol a színházi élményüket rajzolták le képregény formában. Nagyon ügyik voltak. Sajnos elfelejtettem fotózni.

A másik ez a kép:

Egy ilyen nap után egy ilyen látvány igencsak felemelő. ❤️

Fantasztikus!

#71 Már egy ideje ezt énekelgetem

 Pedig sok- sok éve annak, hogy általános iskolásként az énekkarral nyertünk egy versenyt. 

De a mai napig szoktam még énekelni, és még a szövegére is emlékszem.

Fantasztikus emléket hozott fel bennem. 

Színházban jártunk

 Mindig nagy örömmel és izgatottan várják a gyerekek, amikor az iskolával színházba megyünk. Van egy kolléganőm, aki lelkes képviselője ennek.Nagy színház rajongó, maga is amolyan amatőr színész. Ismer szinte mindenkit színházi berkekben, és az, hogy valaki bennfentes, mindig jó. :)

Az Emil és a detektíveket néztük meg, amit a budaörsi Latinovich Színház előadásában láthattunk. 

Itt a promója.

                            

Az az igazság, hogy jót szórakoztunk, a gyerekeknek tetszett, bár volt olyan rész, amit szerintem nem igazán értettek. Én sem, hogy miért tették bele. 

Néhol kesze-kusza volt, nem igazán lehetett érteni, mi mivel van összefüggésben, legalábbis a gyerekek részéről, de alapvetően egy izgalmas, akciódús darabot láttunk. A gyerekeket pedig bevonták a darabba, ami jót is tett neki. 

Nekem személy szerint a Professzort alakító Fröhlich Kristóf tetszett a legjobban. A kislányom, miután látta a darabot azt mondta: "Ez a Professzor nagyon komoly volt végig!"

Mindenesetre jót szórakoztunk.

Fantasztikus!

Amikor egész nap a konyhában főzöl, hogy több napra legyen étel...

 ... és a gyerekeid megesznek mindent.

Ők azok. :)

Ez az utolsó kép, amin mindhárman rajta vannak, és még engedélyezve is volt. :) Igaz, hogy ez tavaly Mikuláskor történt, de ez is egy olyan kép, amin együtt vannak. Mostanában ritka az ilyen.

Hihetetlen egyébként, hogy mennyit bírnak enni.

Én meg 8 órakor végeztem a konyhában, és azt láttam, hogy holnapra alig maradt étel.

Fantasztikus!

Fenn a mennyben

Én is emlékszem, még huszonéves koromban, amikor elkezdtem ifjúsági alkalmakra járni, hallottam ezt az éneket, és ennek hatására, mert a szövege nagyon vonzott és mert olyan csodálatos mondanivalója van... az ember vágyat érez arra, hogy minél hamarabb találkozhasson Jézussal, és várja az Örök élet csodáját!

 A családban ez a kedvenc ének, és a gyülekezetben is ezt énekeljük a legszívesebben.

 

1. Vígan lépkedünk színarany utcákon át,
   Halljuk angyalok dicséretét,
   Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,
   Aki vért ontott bűneinkért.
   Refr. Igen, ott minden kész…
   
2. Élet forrása kínálja élő vizét,
   Tiszta, hűs vizét bőségesen,
   Fényt az Úr maga áraszt és hint szerteszét,
   Halál nem lesz ott, éjszaka sem.
   Refr. Igen, ott minden kész…
3. Minden gyötrelmet, bánatot elfeledünk,
   Ha ő bennünket keblére von,
   Jézus szívére hajthatjuk fáradt fejünk,
   Nála béke vár és nyugalom.
   Refr. Igen, ott minden kész…

Amikor vannak napok, amikor nagyon eleged van!

Mert ma eléggé stresszes vagyok. Fáradt és nehéz nap van mögöttem. A gyerekek az iskolában ma mintha összebeszéltek volna. Mindenki fáradt volt, mindenki rosszul viselkedett és mintha versenyt csináltak volna abból, hogy ki lesz a legkiakasztóbb. De tényleg. Nem lehetett rendesen órát tartani, mert mindenkinek egyszerre volt mondanivalója, és bekiabálnivalója. 

Lehet, hogy azért is vagyok ilyen, mert nem érzem jól magam. Fáradt vagyok, és nagyon elegem van. Mindenből.

Ráadásul a gyerekeim is fárasztó időszakban vannak, legalábbis a két nagy. Éppen látványosan szenvednek a nem tanulástól. Nimródnak "szerencséje" van, mert jófejű és a képességeihez mérten így is jó jegyei vannak. De annyit, de annyit kell velük vitatkozni, veszekedni és háborúzni. Néha eszembe jut, hogy amikor gyerekeket vállaltam, ezt mennyire nem tudtam. Nem is sejtettem, és nem is gondoltam. Most meg az ember csak kapkodja a fejét. Akartam én ezt? 

"Imádom" a gyerekeimet, de néha-néha eszembe jut, hogy egyedül lehet könnyebb lett volna. Aztán elhessegetem a gondolatot, és rájövök arra, hogy szeretek anya lenni, csak néha elfáradok. Ilyenkor megnézem a ROSSZ ANYÁK című filmet. 

Nagyon közönséges, elég trágár, de sok igazságot tartalmaz. És arra gondolsz, (legalábbis én), hogy néha jó lenne felvenni ezt a stílust, és lazára venni a figurát. De nem tudod, mert alkalmatlan vagy rá. ÉN legalábbis. Ezért nézem meg ezt a filmet, mert úgy teszek, mintha. Meg mert Kristen Bellt nagyon szeretem. Nagyon jó a szereposztás is. És annyi, de annyi jó és vicces idézet van benne. (Mondjuk a pasi főszereplő, akit Jay Hernandeznek hívnak lett az új Magnum. Ami nekem jobban tetszik, mert a régit nem annyira szerettem. De alapvetően Tom Selleckkel van bajom.)

 Néhány jó idézet a filmből: (Mondjuk elég amerikai a stílusa, és sok mindennel nem értek egyet, mármint ahogy a gyerekeik beszélnek a szülőkkel, de sok minden jó gondolat van benne.)

„- Szólj a barátaidnak is!

– Nincsenek barátaim… Négy gyerekem van.”

************************

 

„Néha, amikor egyedül vezetek, arról ábrándozom, hogy autóbalesetet szenvedek… Nem nagyot, tűzzel meg robbanással, de azért egy kicsit megsérülök, és két hétig kórházba megyek! Egész nap alszom és Jell-O-t iszom, és tévét nézek és mindezt a biztosításom fedezi… A gyerekek hoznak nekem léggömböket, és az ápolónők masszírozzák a lábam, és ó, Istenem – ez annyira csodálatos! Ti is szoktatok ilyesmiről fantáziálni?

– Nem. 

– Te megőrültél! …És soha nem ülök veled egy autóba.”

  *************************

,,- Hé, hol a házi feladatom? 

– Ó, nem csináltam meg.

– Mi van!? De ma be kell adni!

– Igen. Tudom, tudom. Annyira sajnálom, de mostantól neked kell megcsinálnod a saját házi feladatodat.”

*********************

– Nem! Belefáradtam, hogy megpróbáljak tökéletes anya lenni. Kész vagyok.” 

********************

„- Nem tudom, hogyan hagyhatod ott a gyerekeket egész nap, hogy elmenj dolgozni!
– Ó, igen, de pénzre is szükségem van.”

*****************************

„Tudja a nevem! Olyan, mintha én lennék Beyonce Knowles!”

„Inkább mennék Afganisztánba, mint egy újabb gyerek baseballmeccsre.”

Szóval, nagyon vicces.

De közben (mert nagyon rossz a hangulatom és fáradt is vagyok), meg olyan jó lenne összepakolni és elmenni kicsit a világ végére. Persze tudom, hogy honvágyam lenne, és folyamatosan értük aggódnék, de sokszor érzem, hogy elegem van. Na!

Ez nem annyira fantasztikus, de most ezt érzem!

Amikor nem úgy haladsz az olvasással, ahogy tervezted...

Pedig terveztem. Nagyon. De minden nap fáradtság az anyámnak, a gondolataimnak.

De mivel Child rajongó vagyok, igyekszem sokat olvasni őt. Kedvelem Reachert, a hatalmas nagy méretű egykori katonai nyomozót.

Ezt a könyvet egyszer már olvastam, de mégsem emlékeztem rá, csak a könyv legvégére.

Jack Reacher egy reggel értetlenül áll a bankautomata előtt: az egyenlege ugyanis ezer dollárral többet mutat, mint amennyinek a számláján kellene lennie.

És itt kezdődnek a kalandok!

Azt hiszem a filmsorozat 2. évada ez a könyv lesz.

Fantasztikus!