Esik a hó...

Ezt a verset minden nap, amikor esik a hó, elmondom. Nagyon szerettem gyermekkoromban és még most is nagyon szeretem :)

De azért az a nagy igazság, hogy a hó ellenére, ami csodálatos és varázslatos (ha nem kell csúszós úton vezetnem és lehet parkolni) azért várom a tavaszt.  Azért nem volt rossz telünk... Persze, még lehet március 15-én is hó, mint tavaly, amikor anyukámék itt ragadtak plusz napokra, de azért jó, hogy idén van, volt tél. A gyerekek is örülnek neki. Jó arra ébredni reggel, hogy esik a hó. Még kint is jó lenni, a gyerekekkel havat lapátolni, fát behordani, angyalkázni...

Alapvetően szeretem a telet, és jó, amikor esik. Jó a tél és jó a hideg. A gyerekeknek, a szervezetünknek, a földnek, a táj csodálatos és gyönyörű ilyenkor. 

Igaz, a vele járó nehézségeket nem szeretjük. Havat lapátolni (mondjuk én szeretek, mert az kikapcsolja az agyamat, és jó ilyen jellegű fizikai munkát végezni), a csúszós utakat (na ezt tényleg nem szeretem, mert vezetni kell, és nem igazán szeretem), hogy nem lehet parkolni (egész héten ezért háborogtam, hogy sem az iskolák, sem az óvodák előtt nem volt rendesen eltakarítva a hó)...

De minden ellenére én így is szeretem.

Szeretem, hogy minden hófehér. Persze jó a meleg szobából nézni ezt az egészet. Szeretem is, ha jó meleg van bent a házban :) 

Nem szeretek mindig kimenni, amikor tenni kell a kazánra, fát behordani, és felmenni bezárni a tyúkokat, mert hideg van és nem lelkesít ez ilyenkor, de meg kell csinálni, és kész. 

És bár még csak január vége van, még vár ránk egy február, ami lehet havas, (mert rövid hónap), de azért én örülök, hogy a gyerekek örülnek a hónak. És a mosolygós, gyermeki arctól nem kell több... 

Próbálok azért optimistán hozzáállni a hóeséshez, mert a tél arra való, hogy örüljünk neki. Inkább télen legyen hó, mint tavasszal, nem?

Január utolsó napjait írjuk. 

Ami tény, hogy túl sok mindent nem tudunk tenni az időjárás befolyásolása vagy megváltoztatása érdekében. Azt tudjuk, hogy amíg van hó, addig örülünk neki, és amikor már nem lesz, annak is... Amíg nem volt, mert valljuk be őszintén, hogy sokáig még decemberben is nagyon jó idő volt ránk.

És hogy mi a jó ebben az időben? 

HÓLAPÁTOLÁS

Amióta Férj iskolába jár, sok mindent itthon nekünk kell elvégezni. És a gyerekek nagyon élvezték, hogy behordhatták a fát, én pedig kimondottan szeretek havat lapátolni. Ez is az egyik olyan hobbim, mint a vasalás vagy a fűnyírás. Szívesen lapátolok, mert jó érzés, hogy emberek nem törik el a lábukat előttünk, és hogy végig tudnak menni úgy a járdán, hogy az ne legyen balesetveszélyes... 

Ráadásul a hólapátolás egyfajta jó kis mozgás, amely megmozgatja az izmokat. Főleg akkor, ha a szomszéd háza előtt is eltakarítjuk :)

SÉTA A HÓBAN

Most is nagyon szeretek sétálni, szeretem hallgatni, ahogy ropog a hó a lábam alatt, de az az igazság, hogy nem annyira élvezem a sétát úgy, hogy közben arra kell koncentrálni, hogy hova lépek, merre fut a 3 gyerek... Sétálni egyedül jó, vagy kettesben. Amikor még lány voltam, és Tiszavasváriban éltem, sokszor, amikor esett a hó elmentem, elsétáltam a református templomig, amely esténként gyönyörű volt, ahogy rávilágított a fény ... de persze most is szívesen sétálok, csak nem tudok annyira koncentrálni a körülöttem lévő szépségekre. Még...De pár év...

TISZAVASVÁRI REFORMÁTUS TEMPLOM

Aztán persze a gyerekekkel lehet menni szánkózni, lehet hóembert építeni, hóangyalkázni (nálunk ezt Zsófia előszeretettel végzi bárhol és bármikor)...

Szeretem a hulló hópelyhek látványát is. 

De ami leginkább eszembe jut, Reményik Sándor: Csendes csodák című versének utolsó versszaka

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák:

Rajtuk át Isten szól: jövök.

:)

Az utóbbi időben a gyerekeimmel Micimackót olvasunk. Zsófia már elég jól érti, Nimród még nem annyira, de nagyon jó, hogy igényük van ilyesmit olvasni...
Jó újra olvasni, nem csak mesében nézni. Igen jókat szórakozunk rajta, tényleg sok benne a vicces helyzet és jelentet is. Az én kedvenc részem az, amikor elmennek felfedezni az Északi-sarkot. Van ebben az egész mesében és hangulatban valami különleges érzés, hangulat, ami magával ragad. Szeretem nézni a mesét is, odaképzelni magamat a Százholdas Pagonyba, és figyelni a szereplőket. Nagyon bírom mindegyiket. 

Füles a kedvencem, pedig személyiségben és jellemben, természetben és hangulatban ő áll tőlem a legtávolabb, de akkor is annyira bírom :)

Az alvásról

Én eddig nem szerettem, de ma már szívesen alszok.
Ez egy nagyon fontos kép. Itt kezdtem el aludni délben a gyerekeimmel...
Nem mindig sikerült, de már most is előfordul, hogy Katával lefekszem délben, és jókat alszunk...

Zsófia itt 1 hónapos volt 

Az a helyzet és az igazság, hogy mostanában nehezen kelek. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, talán a korral jár, vagy a 3 gyerek :), mindenesetre az utóbbi időben, nehezebben indul a reggel. Még kb. 1 évvel ezelőtt is úgy volt, hogy megszólalt az ébresztőm, és már pattantam is ki az ágyból. Pörögtem rögtön. 

Nem volt szükségem kávéra ahhoz, hogy magamhoz térjek, egyszerűen bírtam az iramot... Kávét most sem iszom, de le kell ülnöm, és innom kell egy pohár teát, hogy beinduljon a napom :)

Sajnos mostanában kelek úgy, hogy fáradt vagyok... És nézek csak ki a fejemből, mint aki nincs ott.

Pedig az ébredés, a jó ébredés nagyon fontos.

Ha azt szeretnénk, hogy sikeres legyen az a napunk, hogy meg tudjunk valósítani sok mindent, azokat a dolgokat, amelyeket elterveztünk, akkor a jó alvásra is szükség van. Ezt csak az utóbbi időben értettem meg, és értem most is :) 

Volt egyszer egy főnököm, aki nem szeretett otthon lenni, az volt a jelmondata, "Mindenhol jó, csak otthon ne legyen az ember!" Amikor csak tehette és lehetősége volt rá, nem volt otthon. Pedig volt 3 gyereke, igaz már nagyok, egy lelkész, sőt esperes férje, de mégsem szeretett otthon lenni. És aludni sem szeretett. Saját elmondása szerint napi 3-4-5 órákat aludt. Ez néha-néha elfogadható...nálam is van, hogy 5 órát aludtam már, és amikor a gyerekek betegek, kevesebbet is alszunk, de ez esetben nem. Nem hiszem, hogy túl sok olyan sikeres (a világi értelemben vett sikeresre gondolok!!!) ember lenne a világban, aki napi 8 órát alszik, és mindent flottul, kipihenten végez a munkahelyén... Nem elsősorban az anyagi javakra gondolok. Hiszen azok az anyukák, akik otthon vannak, vagy fél állásban, esetleg otthonról dolgoznak, azok is lehetnek sikeresek. Csak nem tudom, hogy mennyire vagyunk kipihentek...???????

A saját részemről azt tapasztaltam, hogy ha korábban ébredek, akkor valahogy akkor sikerül egy nap jól, ha időben elmentem aludni és korán fel tudok kelni...

Hihetetlenül csodálatos nézni, ahogy alszanak... Ő Kata baba

• Ha azt szeretnénk, hogy jó reggelünk legyen, és energiával telve ébredjünk, akkor le kell időben feküdnünk. Maximum fél 10!!! 
• Tudom, hogy nehéz korán lefeküdni, mert annyi elvégzendő feladat vár ránk, meg amikor mindenki alszik és csend van, akkor olyan jó nekem :), akkor tudok egy kicsit lazítani, olvasgatni, netezni, írni... tudom és tudom... de mégis!!! Ha megszokja a szervezetünk, a testünk, minden másképpen működik. Tapasztalatból mondom! Így ha időben lefekszem, már 6-kor simán fel tudok kelni.
• Az is tény, hogy általában egy anya jut el legutoljára az ágyba. Nálunk is. Etetés,  Fürdetés, Meseolvasás, Jó éjt puszi, apró viták a "éhes / szomjas vagyok, és pisilni kell" műsor megvívása, betakarás. (Nálunk mondjuk más a helyzet, mert Kata később megy aludni, ő többször alszik mostanában újra délután is, így este még nem álmos akkor, amikor aludni kell.) De ezután még kimész a konyhába, pakolsz kicsit, megnézed a kazánt, hogy minden rendben van-e, elköszönsz a kutyától, macskától, ... és már vége is a napnak. Persze attól is függ, hogy ezután megyek-e aludni, vagy még adok magamnak egy kis időt... 
• Én már esténként nem rakodok és pakolok annyit, mint eddig. Rájöttem, hogy az energiám véges, és nem kell mindent mindig egyszerre megcsinálnom. 
• Megértettem, hogy át lehet tenni egyik napról a másikra a feladatok megoldását. Nem frusztrálhat az, hogy ott maradt egy tányér vagy nincs összehajtogatva 1-2 ruha, esetleg a játékok nincsenek a helyükön mindig... Sokáig görcsöltem ezen, volt, hogy egész nap talpon voltam, és annyira fáradt lettem a nap folyamán, hogy önmagam számára is elviselhetetlen lettem. 
• Itt kérek elnézést a rend- és tisztaságmániásoktól. Nem mondom, hogy nem fontos a rend, én is szeretem és törekszem rá, de a listámon nem az első helyen áll. Ha kell, inkább otthagyom a mosogatnivalót, és inkább játszom Katával, mert azt fontosabbnak érzem. Így értem ezt. De ha ideges vagyok, mert nem végzek azzal, amit elterveztem, akkor a családom látja, láthatja kárát.
• Úgy hogy az lett az egyik új jelszavam: ADJ MAGADNAK KÉNYELMET!!!

Mumus lettem

Ahogyan én is, ti is biztosan sokat gondolkoztok, foglalkoztok azzal, hogy hogyan neveljétek a gyermekeiteket. Ott vannak a nagy kérdések, a felmerülő sok-sok kérdőjel, hogy jól csinálom? helyes-e ez? hogyan kezelem a helyzeteket? a problémákat? mit teszek ebben és ebben a helyzetben...

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatott engem ez a kérdés. Elsősorban azért, mert belekeveredtem egy olyan helyzetbe, amin azóta is gondolkodom. Név nélkül írok mindent, mert így tartom helyesnek.

Van egy ismerős család, ahol anyuka, akit én nagyon szeretek, tisztelek és jó barátnőmnek is tartom szinte egyedül nevel egy gyermeket. Azért mondom, hogy szinte, mert ugyan ott a férje, és ott vannak a nagyszülők, de folyamatosan kritizálják, piszkálják őt, és ahogyan "ő" neveli a gyermeket. Apuka - az én meg- és belelátásom szerint - nem vesz úgy részt ebben, ahogy kellene. De nem is erről szeretnék írni. 

A gyerek egy alapvetően nagyon értelmes gyerek. Tájékozott, választékos, koránál jóval érettem szerintem. De tele van kisebbrendűségi komplexussal, mi szerint nem tud megcsinálni semmit és nem képes semmire sem. Ami nincs így. Emellett azonban olyan természettel rendelkezik, ami helytelen - az én álláspontom tekintetében. 

Nagyon csúnyán beszél az anyukájával, megalázó és zsaroló viselkedést folytat. Az anyukája egy nagyon türelmes ember, és nagyon kulturáltan viseli ezt (társaságban). Nos, én nem vagyok ilyen :(

Úgy adódott, hogy már többször hallottam csúnyán beszélni az anyukájával, és én ha olyan helyzetet látok, ami szerintem helytelen, akkor szólok. Lehet, hogy azért van, mert 12 évig más gyermekeit neveltem, terelgettem (azaz próbáltam), de úgy gondoltam, hogy ez helytelen. Ennek a gyermeknek senki sem szól, hogy "hé, nem jó, amit és ahogyan csinálod!" 

Mondtam a kislánynak, hogy az anyukája szereti, és nem beszélhet vele így. Nem engedheti meg magának, hogy így beszéljen vele, amikor mindenhová elviszi, gondoskodik róla, programokat szervez neki, stb... És azt is mondtam, hogy ha az én gyerekem lenne, ezt nem engedhetné meg magának.

A gyerek válasza ez volt: "TUDOM, anya mondta!"

Szóval, jelentem, MUMUS lettem!

Ekkor gondolkoztam el azon, hogy az ismerősi és baráti körömben kicsit én/mi vagyok az, akivel példálózni lehet. A szomszédoktól is visszahallottam már, hogy velünk példálóztak.

Pl. nálunk már régóta külön szobában alszanak a gyerekek - (félreértés ne essék, híve vagyok annak, hogy néha-néha a gyerek és a szülő egy ágyban aludjon, mi is szoktunk, de úgy gondolom, hogy 6 évesen ez nem kérdés!)  

• "Bezzeg a Zsófi külön ágyban alszik! - 
• Akkor lesz kistesó, ha a szobádban alszol, mint Zsófi és Nimród! (ez a kedvenc zsarolós mondatom! de közben meg nem is akar kistesót!)
• Ha Andiékhoz akarsz menni lakni, ott nem kapsz húst! (cuki, nem?)
• Kányáéknál időben le kell ám feküdni! (hát persze! fél 8-kor fekvés van!)
• Andi szigorú! (vállalom!)
• Náluk nem lehet feleselni és visszabeszélni! 
• stb... ezek csak azok, amikről tudok :)

Elgondolkoztam azon, hogy miért él az a kép a körülöttem lévő szülőkben, hogy én egy keménykezű, diktátor típus vagyok??? Csak mert van egy rendszer nálunk? Csak mert alapvető dolgokat kérek a gyerekeimtől (vigye a helyére a pizsamáját, igazítsa meg az ágyát, fésülködjön meg, kenje meg magának a kenyeret, vigyázzon egy kicsit a testvérére, ne beszéljen vissza, üljön rendesen az asztalnál!, ne egyen a szobában..???)

Ha ezek problémák, hát vállalom, hogy problémás vagyok!

Ami tény, hogy én nem vagyok liberális szülő. És lehet, hogy vannak hajlamaim a szigorúságra, de én szeretem, ha vannak szabályok. Én is betartom őket, legalábbis nagyon igyekszem. Az élet is tele van szabályokkal, akár akarjuk, akár nem. Persze, nem mindennel kell és lehet egyet érteni vagy azonosulni, de attól még vannak. 

Én abban hiszek, hogy a meleg-korlátozó szeretetnek van értelme. Hogy érzi a gyerek, hogy amikor szigorú vagyok vele, akkor is szeretem. Azért vagyok vele szigorú, mert a javát akarom. És nem mindig vagyok vele szigorú, (a tévedések elkerülése végett!), hanem akkor, amikor az kell, hogy legyek....

Semmiképpen sem szeretném, ha olyan lenne a gyerekeim, hogy visszabeszél és ő akarja irányítani a családot, és hogy minden körülötte forogjon. Nem szeretném azt sem, hogy ráhagyjuk a durvulást, a vadulást, a hisztit és azt, hogy azt csináljon, amit akar és szeretne. Én nem ilyen vagyok. Én az a a típus vagyok, aki szereti a szabályokat, és be is tartja azokat. És be is tartatja. 

Ezért voltam jó gyerek mindig. Anyukámnak nem volt sok gondja velem. 

De azt gondolom, hogy felettébb nagy kérdés a helyes nevelés...

És tervezem, hogy nyitok erről egy "vitaszerű, beszélgetés-ízű" , együtt gondolkodó sorozatot... 

Hát, már most izgulok, hogy milyen kép alakul ki ezáltal rólam....

Eiffel hangulat

Olyan francia hangulatba kerültem. Tegnap az én drága nagy Őm chatelt egy régi barátjával. Ilyet ritkán tesz, mármint Férj, mert nem szereti a Facebookot, de neki nagyon örült. Ez a fiú volt ugyanis az, aki annak idején Isten felé vitte, hívta, vezette - valamilyen szinten. Jó barátok voltak, de aztán úgy alakult az életük, hogy külön utakra mentek. 

És a fiú, aki már férfi a családjával fogta magát, és kiment Franciaországba. Egyszerű hegesztő, jó munkásember, és így döntött. Úgyhogy tegnap Franciaországról ment a nagy beszélgetés, én meg rögtön nosztalgiázni kezdtem. 

Mert nagyon szeretem Franciaországot. A hangulatát, a francia zenét, a finom bagettet, ahogy élnek ott az emberek (nem konkrétan az embereket, bár nekem jó tapasztalataim voltak), egyszerűen szeretem.

Megadatott nekem lánykoromban, hogy kétszer is elmehettem Párizsba. Akkor még nagyon "gyerek" voltam, és nagyon bátortalan. De akkor is hatalmas élmény volt, amit valószínűleg nem felejtek el soha. Igaz, akkor még azok a régi, papírképek örökítik meg az eseményeket, amelyek jó magasan vannak, és valószínű, ha elaludt mindhárom gyermekem, leveszek és megnézegetem őket - talán még meg is mutatok néhányat, hogy tényleg jártam ott :) - ezért gondoltam, hogy az Eiffel-torony különlegességét osztom meg néhány nekem nagyon tetsző képben. 

Első utam amolyan ajándék volt anyukámtól. 19 évesen egyedül mentem el Párizsba. Soha még ilyen élményben nem volt részem. Féltem, de közben meg nagyon izgatott voltam. Nem beszéltem olyan jól a nyelvet, mint szerettem volna és szeretném most is. Amikor mentem, előtte kezdtem pár hónappal, de elég jól boldogultam. Mára sokat felejtettem, de ez az én hibám. Egy különlegesen jó csapattal mentünk., és egy nagyon intelligens, franciául beszélő idegenvezetővel. Tényleg nagy élmény volt.

A legjobb az volt, hogy a buszon befogadott egy család. Valószínű megsajnáltak, hogy egyedül vagyok. Ők vittek magukkal mindenhova, én meg próbáltam tolmácsolni - több kevesebb sikerrel :)

Két olyan lánnyal kerültem egy szobába, akik inkább csak a bulizás miatt jöttek Párizsba. Én meg Párizs miatt - múzeumok és templomok, hangulat és érzés miatt, így nem sikerült közös nevezőre kerülnünk. De engem nem zavart, mert csak aludtunk egy  szobában, beszélgetni nem kellett :)

Mindenfelé és mindenhol jártam, ahol lehetett, és ahová elvittek. Nagyon élveztem. 

Mindegy, hogy múzeumokról volt szó, vagy Versaillesről, esetleg egy sétáról, én mindenhová elmentem. Vonzott a város és az egész légkör...

Nincs mit tenni, nagyon szeretem Párizst!

Idei tervek és célok

még nincs késő... :)

Én is azok közé tartozom, akik nem szoktak újévi fogadalmat tenni. Nem is voltam soha annak híve, hogy az ember megígér valamit, aztán próbálkozik, próbálkozik, de emberi erővel nem tudja megvalósítani. Mert nem megy! Csak amolyan ideig-óráig...

De ebben az évben kicsit átgondoltam a dolgokat. Nem mondom, hogy minden mindig összeszedett nálam, aki ismer, tudja, hogy kicsit szórakozott és szétszórt vagyok alapvetően, de ha munkáról vagy szervezésről van szó, akkor nincs pardon, akkor pontos terveket készítek... :)

Már eltelt néhány hét a januárból, és még most körvonalazódik az, hogy ebben az évben mi mindent szeretnék csinálni, vagy másképpen.

Az a tervem, hogy idén is sok-sok képet szeretnék készíteni a gyerekeimről, nagyon hálás vagyok azért, hogy létezik okos telefon :)

De emellett vannak olyan változások, amelyeket meg kell tenni, még akkor is, ha nehéz és sok-sok változást igényel. Vagy kis átszervezést...

A célom erre az évre egyrészt az, hogy optimistább leszek, mint eddig :), másrészt megpróbálom lazábban venni az életnek azon részeit, amelyeket felénk fogalmaznak meg kritikailag és családilag (mert mindig lelkizést váltott ki belőlem egy-egy beszólás), továbbá az a célom, hogy nyugodtabb életet éljek, éljünk együtt, mint eddig volt. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de megpróbálkozunk vele.

1. A családi istentiszteletek

Eddig is beszélgettünk Istenről a gyerekekkel, de arra gondoltam, hogy ebben is kellene valami változás, változtatás. Már ötletem is van, csak a megvalósítás lassúbb kicsi... De hamarosan beszámolok róla. Remélem :)

Kevés az, amikor a gyerekek elmennek a gyülekezetbe, és szombatonként beszélgetnek a Bibliáról. 

De az is tény, hogy nem akarom rájuk erőltetni az egész dolgot, azt szeretném, ha vágynának az Úr közelségére, de nem azért, mert anya meg apa..., hanem, mert számukra is fontos Isten.

2. Szervezett életet

Egyszerű életet élünk. Értékeset, de egyszerűt.

Ám néha azt érzem, hogy minden az én nyakamba landol, és nem tudom, hogy mikor mit is csináljak, hova kapjak, hova menjek, hogyan szervezzem a dolgokat... Lehet, hogy más anyukának ez nagyon megy, én mostanában kezdek belejönni (az utóbbi 2-3 év elég jól sikerült), de még mindig úgy érzem, hogy van mire nézni, van mit javítani.

Hiszen hamarosan itt van a tavasz is, és bár a kert általában Férjjé, mivel alig van itthon, lelkileg erre is készülnöm kell. Nem sokat kertészkedtem az évek során, mert amióta kertes házunk van, azóta vagy kismama voltam, vagy szültem és pici volt a baba, és őt nem tudtam felvinni a kertbe... de most már másabb lesz a helyzet. Kata is 2 éves lesz hamarosan, jobban fogok tudni segíteni. Meg szeretem is. Kicsit az is a célom, hogy idén ne kelljen olyan sok mindent megvásárolni a boltban, mint tavaly. Mert sajnos tavaly semmi sem termett meg a kertben, nem volt rá időnk...

Idén újra tervezem, hogy a gyerekek megint kapnak egy részt a kertből, amit nekik kell majd rendben tartani.

Egy vega családban a kert mindig jól jön :)

Szeretnék egy gyógy-és fűszernövény kertet is, ez most amolyan titkos álmom, remélem, hogy megvalósul :)

A ház másik oldalára is kell egy esőfogót csinálni, mert a szomszédék házának oldalán nincs csatorna, így az összes vizük alánk folyik, ami elég rossz, mert az az oldal penészedik, így örökös harcban állunk. Nem a szomszéddal (mert hát minek vitatkozzon az ember, ha a másik úgy sem akar változtatni), hanem a foltokkal. De az esőfogó bevált más helyeken, így idén ez is elkészül.

Nem olyan jó föld a miénk, erre is ki kell találnunk valamit, mert már jó lenne a mi gyümölcsfáinkról enni, de alig akarnak nőni... 

Továbbá biztosítottam Tekláékat arról, hogy nem kell félniük, életben maradnak. Nálunk biztosan. :) Úgy látom, hogy nagyon biztonságban érzik magukat, mert eléggé elszemtelenedtek, de ahogy látom ebbe a családba beleférnek. Mert hogy a kutyánk is eléggé szemtelen lett, és néha a Fiókáim is beleesnek ebbe az "aprócska" hibába. 

3. Erősödni a főzésben

Ez mindig is titkos, nagy vágyam volt. Nem lelkesedem a főzésért úgy, mint mondjuk egy-két gasztroblogger, de úgy gondolom, hogy ebben mindig van mit javítani. Ez ezért nehéz, mert az én családom a régimódi, hagyományos ételeket szereti (ugyan hús nélkül), és szeretik, ha visszatérő ételek vannak. Én kicsit kacsingatnék a vegánság felé, néha-néha próbálkozom is, de sok minden rám marad. Úgyhogy meg át kell gondolnom azt, hogy mit hogyan változtassak. :)

Azért hálás vagyok, hogy mi őröljük a búzát, a saját malmunkon, és abból készül a kenyér és a kifli... 

4. Szeretnék többet beszélgetni a gyerekeimmel a Szentírásról

Nem voltam olyan következetes, mint szerettem volna, vagy amilyennek lennie kell. Szeretném, hogyha többet tudnánk beszélgetni Istenről a gyerekekkel. Ez nagy vágyam. Az, hogy részese legyen a családi istentiszteletnek. :)

5. Reménykedem abban, hogy több időnk lesz a gyerekeinkkel elmenni különböző helyekre :)

Az én gyerekeim már most vágynak Bózsvára. Szeretnék több időt tölteni velük, mindenféle dolgot csinálni velük. Játszani, beszélgetni, kézműveskedni, kirándulgatni, mert már Kata is elég nagy ahhoz, hogy használ a lábait :)

6. Szeretnék idén jó adag felesleges, vagy feleslegesnek tűnő holmitól megszabadulni 

Már most elkezdtem. Lassan haladok, mert sok minden gyűlt össze az évek alatt, amire már nincs szükségünk, de valahogy mindig csak pakolgattam a dolgokat. Nekiálltam takarítani a fiókokat, a dobozokat, amennyire csak lehetséges leredukálni, hogy mire van igazán szükségünk... Minél "öregebb" leszek, annál inkább rájövök, hogy mennyi hiábavaló dolog van körülöttünk. A mennybe nem tudjuk elvinni magunkkal egyetlen dolgunkat sem.. 

7. Amennyi időt lehet, szeretnék együtt tölteni a családdal.

Nagyon fontos számomra, hogy sok időt töltsek Férjjel. Ez nem is kérdés ez... Mert mindennél jobban szeretem Őt, és fontosnak érzem, hogy sokat legyünk együtt, hogy beszélgessünk, tervezgessünk, lefektessük a direktívákat :) Jó lesz majd együtt kertészkedni, együtt felfedezni Isten teremtésének hatalmasságát. Jó lesz együtt kirándulni és nyaralni menni. Ha rajtam múlna, akkor már most jól megszervezném az egészet, de nem rajtam múlik sajnos :(

8. Szeretnék többet írni

A gyermektanulmányok írása a kikapcsolódás nekem, az az érzés, amikor elrejtőzhetem Isten szárnyai alá, és a történetek olvasása közben, amíg kitalálok egy-egy feladatot, felfedezem benne Őt, a Megváltót, a Teremtőt, aki nélkül nem akarok élni és létezni! Szeretek írni. Sok titkos tervem is van, de ebbe most nem megyek bele... Mert mindez időhiány kérdése.

9. A legnagyobb vágyam az is, hogy a szombatokon áldás legyen. 

Nekem is, a Férjemnek is, és a gyerekeimnek is. Szeretnék elkészülni időben a szombatra. Szeretnék már péntek napnyugtától belemenni a csendbe, a nyugalomba, mert ez formálja a jellememet és a fejlődésemet, és a gyerekekét is. Szeretném, ha megtanulnánk (családilag) is, hogy megtanuljuk "megszentelni" a szombatot. Ez az amolyan minőségi idő Isten és egymás felé is.
A péntekem mindig nagyon elfoglalt. Nagyon rohanok és mindig az utolsó percben készülök el. Pénteken főzök meg szombatra is, hogy erre se kelljen időt fordítanom, és Istennel tölthessek egy egész napot!  Hatalmas ajándék ez. Nagyon szeretem a szombatot, mint pihenőnapot. Nekünk, nőknek, anyáknak és feleségeknek is szükségünk van erre.
Arra vágyom, hogy már péntek este Isten felé tudjuk fordítani fejünket, gondolatainkat. Azt szeretném, hogy mindennel el tudjak készülni péntek naplementéig.
Azt szeretném, arra vágyom, hogy a gyerekek is arra emlékezzenek, hogy a SZOMBAT egy különleges nap. Isten számára elkülönített.

10. Szeretnék fejlődni, mint anya és mint feleség is.

Meg kell tanulnom kommunikálni a gyerekeimmel és a Férjemmel, hogy olyanná válhassak, mint a Példabeszédek könyvének 31. fejezetében lévő derék asszony. Ez egy nagy cél.

Hát... lesz mire nézni idén...
Remélem, hogy velem tartotok!

Hálás vagyok #15.

Az a helyzet, hogy ez a hét elég húzós volt. De persze most is sok öröm ért. Ezen a héten is hálás vagyok. Sok mindenért:

A hét mondása ma Zsófiától származik.

Születésnapi bulira készülünk. Kinézett magának valamilyen hercegnős szívószálat (iszonyú sok pénzért). 

Én: - Drágám, ezt én nem veszem meg, mert nagyon sokba kerül. 

Zsófi: - De úgy szeretném!

Én: - Nagyon sokba kerül?

Nimród: - Mennyibe?

Én: - 990 Ft 10 db. Az sok pénz.
Nimród: - Az mennyi?
Én: - Hát, abból több, mint 10 kakaóscsigát tudnék neked venni. (Minálunk ez a konvertibilis fizetőeszköz.)

Zsófi: (kedvesen ránézve Nimródra) - Nimród, mit gondolsz, kibírod, ha néhány napig nem eszel kakaóscsigát?

• Délutános hét volt, ez számomra a legnehezebb. 
• A héten háromszor eljutottam a konditerembe, és nagyon jó volt! Az egyik nap például egy darabig csak én voltam. Az még jobb volt :)
• Nagyon jó idő volt ezen a héten, Katával nagyon jókat sétáltunk a szép időben. 
• Apa megtanított két szót neki: Pizza és Tészta! És nagyon jól mondja :)
• Almás-mákos gyors süti

• Romantikus beszélgetés Férjjel (rövid volt, de nagyon-nagy élmény)
• Nimród influenzás lett (az oviból hozta haza), és ezért itthon maradt. Kata vigasztalta betegségében :)                                      
• Férjtől kaptam egy új vasalót, mert a régi felmondta a szolgálatot. Nagyon jó és nagyon francia! És nagyon-nagy élmény!!!! Nagyon szeretek vasalni.

• 3 év után újra nézni a Büszkeség és Balítéletet... ki ne szeretné Mr. Darcyt?

• Csodálatos érzés, amikor a 3 gyerek egy fél órán keresztül csendben és nyugalomban tud egymással és együtt játszani! 
• Napokig nem nézni tévét, még Híradót sem!
• Egy régi, még a szorgalmatosi évekből származó napközis diákom a Facebookon elküldött nekem egy képet, amit egykor tőlem kapott. :) Nagyon jó érzés, hogy ilyesmit őrizgetnek tőlem. 2003-ban volt ez. Talán nem tűnök szerénytelennek, de nagyon jóban voltam a diákjaimmal. 

• Ma csajos szombatot tartottunk. Zsófia, Kata és én mentünk a gyülekezetbe, ahol én végig tudtam hallgatni egy istentiszteletet. Ez mindenképpen nagy élmény nekem! 
• Péntek este 8-kor már mindenki aludt, és volt időm olyan dolgokra, amelyekre ritkán. Mint például a Bibliaolvasás :)
• Volt időm olvasni szombatiskolát, amely a Példabeszédek könyvével foglalkozik, és nagyon jó érzés! Az igetanulmányozás teljessé tette a hetemet!

         

És a hét meghatározó képe számomra:                                                                                                                                                                                                                                                                                                    

Vasalási dilemma

Ma semmire sem volt időm. Reggeltől estig vasaltam, mert tegnap felmondta a szolgálatot az előző vasalóm. És a ruhák meg csak gyűltek-gyűltek. Semmi lelki dolog nem jutott az eszembe, csak hogy túl legyek a vasaláson, amit nagyon szeretek, de most nagyon sok összegyűlt. Mi sokan vagyunk, nálam 2 naponta megy a mosógép, és ami megszárad, azt is el kell tenni valahová...
Úgyhogy vasalok :)
Én szeretek. Tényleg kikapcsol, és szeretem, amikor valaminél látszik, hogy dolgoztam vele. A ház többi része nem ilyen :( Pakolok, aztán 5 perc múlva úgy tűnik, egy német/orosz hadosztály járt a szobában. A konyhában letörlöm az asztalt és felseprek, és a következő evés után mintha semmi sem történt volna... És még sorolhatnám. De ugye ez ismerős. Sokszor frusztrál ez a helyzet engem, ideges leszek attól, hogy nincs látszatja a munkámnak, mert mindenhol belebotlok oda nem illő dolgokba...
Küzdök ellene, vele, pedig még csak rendmániás sem vagyok. Csak szeretem, azaz SZERETNÉM, ha minden a helyén lenne, legalább egy kicsit!!
Ezért szeretem a vasalást, mert annak számomra van látszatja. Szép egyenes ruhák, jó illat...

De tegnap este csalódnom kellett, mert nem sikerült vasalnom. Ott állt egy halom ruha, és nem tudtam vele mit kezdeni.
Ma Férj (az én édes, drága, zabálnvaló férjecském - már csak így hívom) elvitte ma Zsófit az iskolába (Nimród itthon maradt, mert az oviban van valami vírus, amit sikerült elkapnunk, pedig nem vittem, miután kiderült, de mégis ott lappangott és ólálkodott...), és ezzel jött haza:

Hát nem édes? Ráadásul francia márkát választott nekem, mert tudja, hogy szeretem a franciákat :)

Szóval, egyszerűen oda vagyok a új vasalóért és a Férjemért is!

ÉS!!!!

El sem hiszitek, ma - 3 év után - megnéztem a Büszkeség és Balítéletet! Igen, a hosszút! És igen, a kisfiam is! És jó volt nekem!

Bátorság és álom

Az álmaink megvalósítása sose tartson vissza attól minket, hogy elkezdjük megvalósítani őket!

Én már csak tudom, hogy ez így van!

Lehet, hogy nem rögtön, azonnal és máris történik, lehet kell rá várni néhány évet, de akkor is jó tervezni és álmodozni.

Persze, én vallom, hogy tervek és álmok megvalósítása csakis Istennel lehetséges, (mert én ezt tapasztaltam), de bátrak mindenképpen lehetünk!

Hiszen ez egy optimista év! 

Nosztalgia már most...

Már most elkezdtem nosztalgiázni.
Már most nagyon várom a nyarat és Bózsvát.
Leginkább a Családos tábort. :)

A 2015-ös tábor témái:

Program:

	Délelőtt	Délután
Hétfő	„Nem jó az embernek egyedül” - A viharálló házasság alapjai.	Szülő-gyermek játszmák
Kedd	„Az Isten szíve szerint való” férj és feleség. - Szerepek a házasságban	Értékrend és időbeosztás
Szerda	„Beszélget teveled” - Az egységet építő kommunikáció	Gurul a pénz – Az anyagiakhoz való viszony
Csütörtök	„Miért vannak harcok köztetek?” - konfliktusok és azok kezelése	Családmodellek - Működési mintáink
Péntek	„Megbocsátván egymásnak” - a megbékélés útja	Kiben bízhatunk? - Bizalom a házasságban
Szombat	„Hű embert ki találhat?” - Hűség a házasságban	Morzsaszedegetés

Ezek pedig a tavalyi Családos tábor képekben, és hangulatban.

Ez az a látvány, amit a táborból lehet látni! Hát nem csodálatos?

Egy kis hangulat a teljesség és minden bemutatása nélkül. Mert szavakba sem lehet önteni, milyen sok mindent ad ez a tábor :)

Rézfúvós reggeli ébresztő :)

Ebédlői hangulat :) 

Minden reggel reggeli torna - profi gyógytornászokkal :)
               

 Délelőttönként egy-egy előadást hallgattunk a házasságról, a kapcsolatainkról :)

Utána kiscsoportos beszélgetések:

Ez volt tavaly a mi csoportunk 

És még volt:

Métáztak kicsik és nagyok:

Sorversenyek:

Hét fényfontja a SZOMBAT:

 Emellett voltak túrák, lehet biciklizni, jókat pihenni...
És nincs olyan tábor, ahol ne történne ilyesmi:

A hét végén pedig mindig tábortűzzel fejezzük be a hetet:

És persze a végére, (nem is én lennék), ha néhány hangulatfotót nem tennék fel a gyermekeimről :)