Itt már elkezdtem ezen elmélkedni, hogy mi is a helyzet a szokásainkkal. Hogy mennyire fontos az, hogy optimistán álljunk az élet dolgaihoz, hogy megtaláljuk és megértsük, hogy az élet lehet nehéz, és az is, de lehet jó döntéseket is hozni, vagy ha nem is, de hinni azt, hogy minden rossz jóra fordul. Én ebben nagyon hiszek.
MERT ISTENNÉL SEMMI SEM LEHETETLEN! (Lukács 1,37)
Olvastam két gondolatot:
* A GYŐZELEM SZOKÁS - SAJNOS A VERESÉG IS.
* AMIKOR MEGTANULUNK FELADNI VALAMIT, NOS A FELADÁS MÁR A SZOKÁSUNKKÁ VÁLT.
De a mostani kedvencemet egy mesében hallottam. Szeretem a meséket, mert sok bölcsesség van benne és sok jóra tanít. Nemcsak a gyerekeimet, hanem engem is.
Van, amikor rossz dolgok történnek. De ne hagyd, hogy elvegyék a kedvedet. (Noddy mese)
Szóval, én úgy gondolom, hogy meg kell hozni azt a döntést, hogy győztes lehetek. Az élet minden területén. És itt most nem a bevonzásra gondolok (nem vallom az ezotériának ezt a tanítását), de a döntés, hogy hogyan alakulhat az életed, az itt kezdődik. Szerintem. Én nem azt mondom, hogy ezeket a döntéseket egyedül kell meghozni, mert egyedül nem működik. Az én meggyőződésem szerint ehhez Isten KELL!
Én egy eléggé aggodalmaskodó ember vagyok. Mindig is az voltam. Tele gátlásokkal, félelemmel, aggodalommal, hogy mi hogy alakul majd az életemben... Még most is tele vagyok stressz-érzéssel, de ma sokan, akik ismernek nem hiszik el rólam, hogy vannak az életemben még félelmek és aggodalmak. Pedig vannak. Nem hiszik el, hogy még most is küzdök kisebbrendűséggel. (Bár már jól haladok és alakulok. Ez leginkább Férjnek köszönhető, aki megértette velem, hogy szerethető vagyok, úgy ahogy vagyok! Az, hogy ő szeret engem, sok erőt, energiát és pozitív életszemléletet jelent nekem.)
Pedig én alapvetően egy optimista szemléletű ember vagyok.De azt értettem meg az életem során, hogy nincs értelme valamihez úgy hozzáfogni, belefogni, hogy "Én erre képtelen vagyok! Nekem ez nem megy! Béna vagyok! stb.", mert akkor tényleg kudarcot vallasz!
De én azt gondolom, hogy győzni lehet! Vagy inkább azt mondom, GYŐZNI KELL!
Isten segítségével lehet képes az ember arra, hogy legyőzze a rossz szokásait, és kialakítsa a jókat. De minden küzdelem. És a küzdelem edzi a jellemet, és azáltal nemesebbé válhatunk. Jobb emberré válhatunk a jó szokások, a jó döntések következtében.
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek más. Összegyűjtöttem néhányat:
- körömrágás,
- hallgatózás,
- mértéktelen evés, ivás,
- dolgok halogatása,
- kiabálás,
- tévé és számítógép
- mobilozás
- vásárlás, mint függőség
- rendetlenség,
- ceruzarágás,
- vitatkozás, veszekedés
- lustaság
- dohányzás,
- gyorshajtás,
- idegeskedés,
- kritizálás (magunké is!)
- stb
Ami tény!, hogy ezekről egyszerre leszokni LEHETETLEN!
A szokások elhagyásához összpontosítás és erőfeszítés szükségeltetik, és minél régebbi egy szokás, annál jobban berögzült, és nehezebb leszámolni vele!
Én például nagyon sokáig rágtam a körmöm. Általános és középiskolában, amikor ideges voltam, féltem vagy aggódtam valami miatt, akkor mindig rágtam a körmöm. De tövig. És persze mindig fájt. Nem akartam, de mivel ideges voltam, így vezettem le a feszültséget. Nagyon sokáig, több évig tartott, mire erről a rossz szokásomról leszoktam. Ma már nincs így, és el sem tudom képzelni, hogy lehetettem ilyen egykoron.
Én írtam magamnak egy elhatározásos listát, amit idén szeretnék megvalósítani. Ha gondolod, írj Te is!
Azt gondolom, hogy az apróbb, könnyebb rossz szokásokkal könnyebb kezdeni.. Ha az összeset akarjuk egyszerre legyőzni, akkor az elveszett csata!
Soha ne vegye el a kedvedet, hogy még nem arattál sikert, inkább légy elégedett, mert a siker felé tartasz. A csüggedés csak leszívja az erődet, amelyre szükség van a siker eléréséhez." (Joyce Meyer)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése