A SZOKÁSAINK LEGYŐZÉSE - Ne add föl! # 3.

A szokás olyan cselekvés, amit ismétléssel sajátítunk el, és végül nagyon kis erőfeszítésbe kerül, hogy megcsináljuk.
Tényleg úgy van, hogy először mi alakítjuk ki a szokásainkat, aztán azok alakítanak minket. Azok vagyunk, amit újra meg újra megteszünk.
Nem szabad elhinni azt, hogy képtelen vagy(ok) másképpen cselekedni. Úgy gondolom, hogy meg tudjuk csinálni a MÁST is, csak a hozzáállásunkon kell változtatnunk.
Nem olyan régen találkoztam két kedves hölggyel, akik jártak itt Móron az egészségügyi előadás-sorozatra. Nagyon lelkesen jöttek, mindig együtt, mert barátnők, mindig ott voltak, meghallgattak mindent. Én azóta szültem, és eltelt 3 év, kicsit ki is estem a főzőkörökből és bibliakörökből... Ez nekem is tény. De amikor találkoztunk, nagyon kedvesen megkérdezték, hogy lesz-e és mikor folytatás? Mert érdekelni nagyon érdekli őket, persze változtatni nem akarnak, de olyan jól elülnek ott, mert jól tudnak hallgatni.
Mosolyogtam.
Nos, ilyenkor mit mondasz?

Az ember azért megy el ilyen helyekre, mert érdekli, és mert akar valami változást az életében. De nagyon nehezen tudjuk megtenni, mert a szokásaink már megragadtak.

Nos, ugyanez van a lelki dolgokkal is.
A Római levélben van egy vers, ami szerintem nagyon fontos:

Szerintem ebben a tudatban kell élni és gondolkodni. Én legalábbis igyekszem, és próbálkozom.
Ha azokra a dolgokra koncentrálunk, ami rossz az életünkben (emberek, ki a hibás, milyen nehéz nekem, rossz az életem, stb.), ettől nem változik semmi. Ha jól akarjuk magunkat érezni a bőrünkben és az életünkben, akkor döntéseket kell hozni. Dönteni abban, hogy a jót választom!
Én ezt képviselem, tudniillik azt, hogy a jó hatalmasabb, mint a gonosz. Hogy a jó mindig győz!
Meggyőződésem és hitem szerint is az ellenség az, aki azon dolgozik és mesterkedik, hogy nekünk rossz legyen. Akár rossz szokásaink is.

Fontos az, hogy kialakítsuk az életünkben a jó szokásokat, és megszabaduljunk a rosszaktól. Én hajlamos vagyok arra, hogy miután jót ettem, még a gyermekeim utáni maradékot is megegyem. Ez nem jó szokás, mert hát már nincs szüksége rá a szervezetemnek, de azt sem akarom, hogy megmaradjon. És mivel elhatároztam, hogy változtatok az életmódomon, - attól függetlenül, hogy az egészséges életmód híve és kicsit a képviselője is vagyok :) -, nagyon fontos volt megtanulnom, hogy 1) a gyerekeimnek kevesebbet kell szedni, mert lehet úgy is, hogy keveset többször, 2) ha esetleg mégis megmarad, nekem nem KELL megennem, csak azért, hogy ne maradjon maradék.

 Az étkezés sok mindenkinek küzdelem. Én is mindig megállok egy-egy jó kis szakácskönyv vagy ilyen jellegű újság mellett, de meg tudom állni, hogy nem veszem meg az újságot, csak azért, hogy még több olyan könyv legyen a polcomon, amit nem főzök meg. Hiszen jelenleg időm sincs. (Biztos észrevettétek, hogy nem igazán volt időm még új receptet feltenni... Mert tényleg nincs időm, meg energiám sem.)
Szeretek enni, még mindig, de igyekszem nem gondolni annyit az ételre.

Azt értettem meg, hogy ha rendszeres testmozgást szeretnék az életemben, és azt kialakítani, akkor ne azon gondolkodjak, és mondogassam, hogy "ez nehéz", mert egyébként tényleg az :), hanem azt erősítem magamban, hogy milyen KLASSZ következménye lesz  a kitartásomnak.
Mivel még mindig - immáron sokadjára írom, de tény -, nem jutok el edzőterembe, így újra bevezettem életembe a gyaloglást. Hidegben és néha szétfagyva, de nagyon élvezem. Muszáj mozogni és odafigyelni erre!

De időt kell szánni rá. Szerintem.
Bár sokszor mondja azt az ember, hogy nincs rá ideje, esetleg izomlázad lesz (nekem volt, amikor visszaszoktam rá, élni sem volt kedvem sokáig, de már nagyon jó!)

Énszerintem az embert motiválja a jutalom, és az, hogy látszik a mínusz kiló, az nagyon jó! Az elismerés pedig nagyszerű érzés!

NE ADD ÁT MAGAD A VERESÉGNEK MÉG A HARC ELŐTT AZZAL, HOGY ELMÉDET A HELYTELEN DOLGOKRA IRÁNYÍTOD!
AZ EMBER ARRA MEGY, AMERRE AZ ELMÉJE VEZETI, ÚGYHOGY ÜGYELNED KELL, HOGY GONDOLATAIDAT INKÁBB ARRA FÓKUSZÁLD, AMIT SZERETNÉL, ÉS NE ARRA, AMIT NEM.