Elkezdtem olvasni egy könyvet. Érdekes, és jó hatással van a gondolkodásomra, arra, hogy mit hogy látok az életemben. Ahogy olvasom, jegyzeteket készítek, hogy önmagam számára is fontossá váljon az, hogy változni és változtatni akarok.Véletlenül került a kezembe ez a könyv, előtte nem nagyon tudtam, hogy ki az a Joyce Meyer. Persze, olvastam gondolatait, meg láttam képen, de nem tudtam, hogy ki ő és hogyan gondolkodik. Én fontosnak érzem, hogy az ember, ahogyan a béreabeliek tették, utánajárni dolgoknak, végiggondolni, hogy ez így van-e, vagy sem, és a jót elfogadni, ami meg nem, azzal nem azonosulni.
Olvasva a könyvet, rá kellett jönnöm, hogy mennyi változásra van szüksége az életemnek. Ezt persze eddig is tudtam, csak olyan nehezen változtat az ember a SZOKÁSAIN. Nem? Élünk egy életet, ami kényelmes, ami megszokott, és ami nem biztos, hogy a javunkat szolgálja, de olyan nehéz rajta változtatni.
Persze, az emberek többsége január 1-jén mindig megígéri, hogy változtatni fog valamin és valamit az életében.
Legtöbbször ezeket fogadja meg az ember:
Aztán egy darabig teszi, próbálkozik, majd azt mondja: Á, inkább jövőre!
Az a baj, hogy mindenkinek vannak szokásai. Rosszak és jók. Közhely, de jól tudjuk, hogy a jók a hasznunkra vannak, segítenek minket, gazdagítják az életünket, erővel és energiával töltenek fel minket. A rossz pedig elveszi ezeket. Sokszor válunk tőle beteggé, szomorúvá, elégedetlenné. De nem, nem akarunk változtatni! Mert megszoktuk!
Először szokásokat formálunk, aztán a szokásaink formálnak minket!
De mi is az a szokás? Hát persze, hogy az, amit automatikusan megteszünk.
"Nálunk ez a szokás." ; "Mi így csináljuk, mert ez a szokásunk." Azt írta Joyce ebben a könyvben, és ez meglepett engem, hogy tetteink 40 %-át puszta megszokásból tesszük. Ez azért megdöbbentő és elgondolkodtató. Tudniillik, hogy nem élünk tudatos életét.
Persze, kifejlesztjük a jó szokásokat, és elhatározzuk, hogy eltüntetjük életünkből a rosszakat. De úgy gondolom, hogy ez utóbbi nehezebb. (Nekem évek óta nagy küzdelem a csokoládé. Nem maga a csokoládé, hanem a mennyiség, amit elfogyasztok. Ez egy rossz szokás, de annyira megszoktam, hogy nehezen tudom megváltoztatni ezt a szokásomat.)
Én sokszor elhatározom, hogy változtatok. Nem kötöm január 1-jéhez. Szerintem ez nem így dől el. Úgy gondolom, hogy nem lehet határidőhöz szabni. Mindig ezt a példát hozom, mert jelenleg ez a legfontosabb az életemben, ami pozitív példa és tapasztalat, hogy amikor tudtam, hogy nem lesz időm eljárni az edzőterembe, szeptember 1-jétől döntöttem úgy, hogy változtatni fogok. Nem lesz időm a mozgásra, csak annyi, amennyi a járáshoz szükséges :), de ELDÖNTHETEM ÉN, hogy ODAFIGYELEK jobban magamra. A TÁPLÁLKOZÁSOMRA főleg, hogy nem vagyok konyhamalac, akinek az a dolga, hogy a gyerekei után megegye az összes maradékot... Nem teszem!
Nálam fontosabb lenne, hogy a lelki életemben hozzak több döntést, változást, hozzáállás. Ezért jó ez a könyv és nagy segítség ebben.
"Kifejleszthetünk jó szokásokat és kitakaríthatunk rosszakat ismétlés útján. Szakemberek szerint 30 nap alatt kialakítható vagy kitakarítható egy szokás.
Próbáljuk meg együtt!
Változtassuk meg az életünket szokásaink megváltoztatásával!
Először nehéz lesz, de szorgalommal és türelemmel végül sikerülni fog!
A jó szokásokat azért nem sajátítjuk el, mert az azonnali kielégülés kultúrájában élünk. Mindent azonnal akarunk, és nem értjük, hogy a sok jó dolog, amire vágyunk és amire szükségünk nem lesz csak azért a miénk, mert akarjuk. Jó szokásokat azok tudnak kialakítani, akik kitartanak, és nem adják fel!"
Joyce Meyer
Fogjunk bele! Én mindenesetre már elkezdtem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése