Választás

Ha kedd, akkor Gyermeknevelde!!!

Én mindig várom a keddet, mert jó erről írni, átgondolni a gyermeknevelés dolgait, küzdelmeit... Még akkor is, ha esetleg csak magamnak jegyzem le ezeket a gondolatokat. Nekem sokat segít. Azt nem mondom, hogy mindig mindent tudok változtatni, rögtön és azonnal meg főleg nem, de dolgozom rajta!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem néha úgy tűnik, hogy a gyermekeim talán sose fogják megtanulni azokat a fontos dolgokat, amelyeket szeretném, ha tudnának. Napi szinten küzdelem van, de gondolom, hogy nemcsak nálam :) Tanulom azt, hogy minden alkalommal megerősítsem benne a helyes viselkedést, és a jó döntéseket. Bár az is tény, hogy nem mindig vagyok türelmes. Azt kell megtanulnom, hogy most elmondom sokszor 

MÁR EZERSZER ELMONDTAM! - mondat akár unalmas is lehet, és válaszolja is a gyerek: ANYA, TUDOM, MÁR MONDTAD! Mégis azt látom, hogy nem azt csinálja, nem úgy tesz, nem szerepel az a kérés és terv a terveiben.

Meg kell tanulnunk azt, hogy bár elmondjuk ezerszer, és mi azt hisszük, hogy nem értik, pedig tudják... nos, megtanulták és megtanulják. Csak mi türelmetlenek vagyunk, mert arra várunk, hogy RÖGTÖN, AZONNAL ÉS MÁRIS! 

Az a kérdés, hogy meg tudjuk-e tanítani őket azokra a fontos dolgokra, amelyek idővel szokássá (JÓ SZOKÁSSÁ) válnak az életükben? 

Nekünk jelent sok-sok kitartást és türelmet. 

De mivel én nem vagyok egy türelmes ember, vagyis alapvetően az vagyok, azért néha a gyerekeim ebből segítenek kimozdulni. 

Azt kell tanulnom, és megértenem, hogy ahogy nőnek a gyerekek, éretté válnak és megtanulják azokat a dolgokat, amelyeket a MI életünkben látnak. De ehhez kell egy szülőnek ÖNKONTROLL. Nekem ez nem erősségem. Úgy értem alapvetően fegyelmezett vagyok és szeretem a szabályokat betartani, és soha nem kések el sehonnan, és még sorolhatnám..., de azért nincs bennem meg az a KONTROLL mindig, ami helyes és ami jó példa lehetne. Ha gyakran vagyok türelmetlen, akkor ezt szokják meg. És természetemből és öröklöttségből adódóan van rá hajlamom.

Azt szeretném ezen a héten megtanulni, hogy adjak nekik választási lehetőséget. Kicsit szeretem irányítani a dolgokat, az eseményeket, a gyerekeimet is. Szeretem a szervezettséget az életemben, de nem biztos, hogy ez mindig jó. Jobb lenne kicsit spontánabbnak lenni. 

Mert tény, ami tény, hogy mi szülők monitorozhatjuk, tanácsolhatjuk őket, ha szükséges. Megláttathatjuk velük tetteik következményeit. De meg kell tanítani őket az önállóságra. 

Az a cél, hogy segítsük az érés folyamatában őket. Az a cél, hogy tudjanak egyedül is döntést hozni. Persze, mi azt szeretnénk, ha csak jó döntéseket hoznának, de ez nem lesz mindig így.

Az érettség példamutatással tanítható és érhető el.

HA LEHETSÉGES, ADJUK MEG GYERMEKÜNKNEK A VÁLASZTÁS SZABADSÁGÁT.

"Az első, fejlődési évek során bármikor, amikor a szülői kontroll túlzottan erélyessé és kényszerítővé válik, és haragot vagy megfélemlítést alkalmazunk az engedelmesség kicsikarásához, negatív reakciókat váltunk ki gyermekeinkben. Vagy ellenszegülnek, vagy visszahúzódnak - teszik mindezt annak érdekében, hogy megkíséreljenek némi kontrollt szerezni saját életük felett. A gyermeknevelés így egy csatává válik."

(Kay Kuzma)

Azt szeretném, ha a gyermekeim már most, kisgyermekként megszeressék Jézust. Mellette döntsenek.
Szombaton, amikor a gyülekezetben voltunk, és ültünk az istentiszteleten, Zsófia általában színezni szokott, vagy másol valamit. De most rajzolt. Ezt:

Ez a vágyam, és ez a célom. És bár nagyon szeretem a gyerekeimet, sokat vitázunk egymással. Zsófiával főleg. De mégis az a vágyam, hogy jól megalapozzam azt benne, hogy Krisztus szereti őt, meghalt érte, és szabadsága van szeretni őt és mellette dönteni. És abban is, ha nemet mond.
De azt is szeretném, ha az is éreznék, hogy én is nagyon szeretem őket. Szigorúnak tűnök és tűnhetek, de ez a szigor szeretetből fakad.