SZOKÁSAINK LEGYŐZÉSE - ещё раз # 4.

Orosz tagozatos voltam, amikor iskolába jártam. Nagyon szerettem. Tényleg. Ma is az egyik kedvenc nyelvem, bár sokat felejtettem, és jó lenne feleleveníteni, de erre még nem jutott időm. :)
Ez a szó azt jelenti: megint, újra!
Amikor nyelvet tanulunk, akkor sokat elismétlünk egy-egy szót, hogy megjegyezzük. Igaz?
Amikor verset tanulunk, sokszor elmondjuk egymás után a sorokat, hogy megjegyezzük.
Amikor szorzótáblát tanultunk, vagy tanulunk a gyerekeinkkel, sokszor elmondjuk, hogy jól megjegyezzük.
Tényleg jó dolog sokszor elmondani dolgokat.
Egy-egy bibliai történetet is sokszor olvasunk el, és jól ismerjük a történetet.

Valahogy így gondolom én az ismétlést a mi életünkben és a szokásainkban is.
Hiszen a jó és a rossz szokásainkat is a ismétléssel tanuljuk meg, nem igaz?
Ami nagyon fontos és amit meg kell erősítenünk magunkban, hogy a jó szokásaink kialakításánál mindig fejben kell tartani, hogy a helyes, a jó dolgokat cselekedjünk. Ez egyedül nem megy. Isten Lelkének a segítsége szükséges, hiszen ő az, aki eszünkbe juttatja, hogy szükségünk van rá, és ő az, aki eszünkbe juttatja, hogy mit kérjünk.

Zsófia lányom egy szétszórt és szórakozott gyermek. Nagyon okos, de soha nincs képben, nem emlékszik dolgokra, nem tudja mit hová tesz, nem emlékszik, hogy milyen feladatai vannak. Nagyon érzékeny lelkű és kicsit a föld felett jár néhány centivel, vagyis, nem az én vagyok! :), Ő inkább méterekkel. Ha valami nem úgy alakul az életében, a dolgaiban, ahogy szeretné, hamar a szívére veszi. És mivel érzékeny, néha hajlik arra, hogy ő semmire sem jó, nem tud semmit és nem alkalmas. (Jelzem, hogy jó tanuló, nagyon kreatív és alapvetően jól kijön másokkal is.) De egy időben, és még most is dolgoznom kell azon, hogy sokat dicsérjem.
Természetemből adódóan, és mert az utóbbi időben sok negatív ember vett körül, hajlamosabb lettem a kritizálásra. Észrevettem magamon, hogy elégedetlenebb vagyok az átlagtól, és többet várok el Zsófitól. Mondjuk képes rá, de azért mégis...
Ezért úgy döntöttem, hogy több biztató szót mondjak neki. Hogy erősítsem őt, hogy ügyes, okos, meg van benne az a képesség, ami X osztálytársában, aki azért példaértékű, mert mindig mindenből 5-ös! Azt próbáltam erősíteni Zsófiában, hogy nem kell ötösnek lennie (nem igazán érdekel!), hanem azt, hogy önmaga legyen, és önmagához képest adja, teljesítse, amit tud.
Sokat kell neki ismételgetni, hogy elhiggye, megértse, hogy  Ő IS KÉPES RÁ!

Emlékeztek Gary Chapman  szeretetnyelvekről szóló könyvére, (Egymásra hangolva), ott beszél egy szeretetnyelvről, ami a BIZTATÓ SZAVAK. Vannak ilyen emberek, akiknek ez a legfontosabb, és ha a házastársa ezt nem beszéli, akkor nehéz nekik, és küzdeniük kell. Kell szavakkal bátorítani a másikat. Akkor is, ha nem ez a fő szeretetnyelve, de ha igen, akkor meg főleg!
Nekünk nőknek meg alapból fontos az, hogy erősítsenek minket abban pl. hogy szeretnek minket, hogy fontosak vagyunk, hogy jól nézünk ki, nem igaz?

Kell nekünk is emlékeztetőket elhelyezni az életünkben.

Mint annak idején Józsué és az izraeliták, amikor átkeltek a Jordánon. Emlékköveket raktak le. Emlékeztetni kell magunkat, hogy többet mondjuk el, sokszor ismételjük meg a másiknak a dicséretet, az odafigyelést...

 Az új szokások kialakításának legjobb módja az, ha időnként olyan egyszerű dolgokat alkalmazunk, mint hogy felírjuk, vagy emlékeztetőt írunk a telefonunkba, esetleg ezzel kezdjük a napot...

Volt egy ismerősöm, aki a csuklóján tartott egy gumiszalagot, és amikor rá akart gyújtani, megcsípte magát, ezzel jelezte, emlékeztette magát, hogy ez nem helyes és le akar szokni. Leszokott, de kellett neki egy kis idő :)

Én nagyon sokáig rágtam a körmömet. Abban vezettem le a feszültséget. Szinte mindig fájt, mert amilyen kicsire lehetett, lerágtam. Egyszer aztán az egyik tanárom azt mondta, hogy két dolog csúnya egy gépírónál. A túl nagy körmök és a lerágottak. Így elkezdtem tudatosan odafigyelni arra, hogy ne rágjam. Nem volt könnyű...De minden alkalommal elmondtam magamnak, hogy ezt nem szabad! Elég sokáig tartott, de már
több, mint 20 éve nem rágom...

Biztos mindenkinek vannak rossz szokásai, amikről szeretne leszokni.
Szóval, meg kell értenünk, hogy a rossz szokás ELLENSÉG! Az ellenség pedig sokszor hátrálásra kényszerít. Gátol abban, hogy azzá legyünk, ami a helyes, és ami jót tesz nekünk. De azt mondom, hogy amikor egy ellenség le akar győzni, akkor nem lehetünk könyörületesek. Hiszen ez egy harc.
A Biblia is arra buzdít és tanít minket, hogy felvegyük a harcot, a kesztyűt az Ellenséggel, aki mint pusztító oroszlán szerte jár, keresve mit tegyen tönkre és mit tépjen széjjel.

Isten vezette Izrael népét, hogy birtokolják a nekik megígért földet, ahogy minket is vezet a jó út és élet felé. Ezt ígérte nekünk. Sok ellenséges nép került szembe velük, éppúgy, mint velünk szembe.
Isten azt a parancsot adta a népének, hogy ne csak foglalják el a földet, ami az övéké, hanem irtsák is ki az ellenséges népet, aki nem az ő útján jár. Ne legyenek irántuk könyörületesek, ne engedjék meg, hogy "csak egy kicsit!" - elv bekerüljön az életükbe. Ez néhol durvának és keménynek, esetleg könyörtelennek hathat, de az Isten mondta, mert tudta, hogy ha valami rossz bekerül az életünkbe, akkor azzal nehéz megküzdeni, legyőzni meg főleg!

"Bánj kíméletlenül és irgalmatlanul a rossz szokásokkal! Találd meg a módját, hogy azokat a jó dolgokat cselekedd, amelyeket valóban szeretnél! Ismerd fel, hogy a rossz szokások megfosztanak bennünket az Isten által elrendelt élettől! Ne gondold: "Ó, ez csak egy rossz szokás, nem nagy ügy!" Ha ezt gondolod, nagyon valószínű, hogy az adott szokással sohasem fogsz tudni leszámolni. Mondd magadnak inkább ezt: "Ez a rossz szokás az ellenségem. Ellopja tőlem a Jézus által nekem szánt életminőséget, én viszont nem tűröm, hogy az életem része maradjon!"