Ha még nem mondtam volna (elégszer :) ), akkor most elmondom: NAGYON élvezem azt, hogy hittant taníthatok. Vagyis Bibliaismeretet. Örülök, hogy van néhány gyerekem, persze szeretném, ha többen lennének, mert nagyon tetszik nekem ez az egész helyzet.
Egyrészt azért, mert kicsit kimozdulhatok otthonról, bár én szeretek Anya lenni és otthon tenni-venni, pakolgatni, főzni a családomnak, sétálni a gyerekeimmel, játszani velük... várni Férjet... és még sorolhatnám. Szeretek Anya és Feleség lenni, bár e tekintetben nem értek egyet Ákos ominózus kijelentésével, amely oly nagy port kavart fel. De most nem is akarom ezt részletekben kifejteni. Mert bár meggyőződésem, hogy egy anyának, feleségnek, nőnek az az egyik legnagyobb feladata, hogy nevelje és egyengesse a gyerekei életét, annak alakulását, néha-néha jó kimozdulni és igenis jó felnőttek között lenni, összetett mondatokat használni :), beszélgetni másokkal, FELNŐTTEKKEL.
És nekem ezt is jelenti a Bibliaismeret tanítása.
Ha nem mehetnék emberek közé, honnan tudnák, hogy hogy élem meg a hitemet, mit gondolok az Istenről, az életről, miben hiszek és miért? Ha a négy fal között maradok, akkor én, mint nő, nem tudok bizonyságot tenni embereknek arról, hogyan és miért változott az életem. Miért fontos nekem Krisztus kegyelme, szeretete és ajándéka.
A tanítás nagyon fontos nekem. Ez az életem egyik legnagyobb ajándéka, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt csinálhatom. Alig várom, hogy szerda és csütörtök legyen. Alig várom, hogy a 6 gyermekhez mehessek az egyik iskolába, és hogy az 1-hez, az Enyémhez egy másik iskolába.
Valahogy többet hoznak ki belőlem is ezek az alkalmak.
Élvezem és fontos nekem. Jobb emberré tesz, tanulok a gyerekektől, és megpróbálom újra megérteni a gyerekeket... keresve a lehetőségeket, az alkalmakat arra, hogy nekik is beszélhessek a hitemről, arról, hogy miért így döntöttem. Nemcsak a bibliai történetekről.
Zsófiával ilyenkor nagyon más a kapcsolatunk. Alapvetően sok vitánk van a tanulás miatt és a tanulással kapcsolatban, de ezeken az órákon SOHA nem vitázunk, nincsenek összezördüléseink. Jókat beszélgetünk, élvezettel vesszük át a történetet (mondjuk jó a könyv is!), és aztán mindig alkotunk.
Most két hete Jézus születésének történetéről beszélgettünk, a bölcsek érkezéséről.
Egyik héten egy hatalmas csillagra ragasztottunk sárga papírból kinyomott virágokat...
a másik héten pedig angyalt készítettünk...
Nagyon jók ezek az alkalmak.
Nálam elsősorban ez a cél. Nemcsak Zsófinál, hanem a másik 6 gyermeknél is (hamarosan azt is megmutatom, hogy velük miket készítettünk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése