Én szeretném azt mondani, hogy jól, mert igyekszem mindig mindenhová odaérni, és sehonnan sem elkésni, még így is, hogy van 3 gyerekem. És mostanában elég jók is vagyunk ebben. Persze, már nagyok. Meg hajtom is őket. Nem titok, sokat vitázunk emiatt, mert nekem fontos, hogy időben elinduljunk, odaérjünk, beérjünk, és ne ránk kelljen várni... Lehet, sőt biztos, hogy én ezt a családi házból hoztam, mert a szüleim azok közé tartoznak, akik mindig mindenhová 1 órával korábban érkeznek, mindig időben. Képesek órákat várni.
Tényleg igyekszem, és nagyon küzdök vele, érte. De vajon ez tényleg elég?
Én nem hiszek az IDŐZSONGLŐRKÖDÉSBEN. Abban, hogy egy anyának mindig mindenre van ideje. Szóval, ennyi év tapasztalat és ennyi gyerek után nem hiszek a SZUPERANYÁKBAN :)
Mármint tudom, hogy létezünk :) :), de csak arra gondolok, hogy a Szuperanya mindig mindent tud, mindig képben van, mindig pontos, mindig fejben tart mindent, minden gyereke tökéletes az iskolában és az óvodában, mindig topon van, finomakat főz, kedvesen mosolyog, és soha nem borul ki.
Na, erre gondoltam:
Még akkor is, ha ez megcsinált kép, akkor is durva. Vagy én vagyok idegbajos és engem fárasztanak le néha a gyerekeim, de semmiképpen nem tudok ilyen nyugodt maradni, főleg, ha az idővel van versenyfutás.
És nekem van. És igen, sok mindent csinálunk, sok a feladat, sok felé kell figyelni, de nem tudom, hogy normális dolog-e ez, legalábbis is ilyen szinten.
Én mindig is maximalista voltam és vagyok is. Szeretem, ha minden jól működik és működik. Ellenben - lehet, hogy a korom miatt :( -, de úgy érzem, hogy már nincs annyi energiám, nincs bennem túl sok plusz és energia. Hihetetlen, hogy képes vagyok 9-kor elmenni aludni (ilyet évtizedekig nem is ismertem, azt sem tudtam, hogy létezik korai lefekvési idő...).
Nem iszom kávét, sem redbullt, se semmit, ami szárnyakat ad.
Az egyetlen dolog, ami miatt ezt bírom, az a sport.
Ezen a héten kimaradt, mert Kata beteg, és itthon van velem, így nem tudok elmenni sem tanítani, sem tornázni.
Zsófia és az óra nem annyira vannak jó barátságban. Vicces, de nem sikerült még megtanulnia az időt. Valahogy így alakult. Mondjuk szórakozottságából adódik ez, hogy alapból nincs képben, ám ez igen jól áll neki :)
Én hiszek abban, hogy az idő fontos. De a nagy kérdés számomra az: (Jobb lett volna E/1 személyben, de ez már így marad!)
A Biblia ezt írja: "CSELEKEDJÉK VELED SZÍVED SZERINT, ÉS TELJESÍTSE MINDEN SZÁNDÉKODAT." (ZSOLTÁROK 20,5)
Ma az elsődleges dolgokra szeretnék összpontosítani. Az a nagy
kérdés, hogy vannak-e ilyenek, és hogy élem-e őket? Számomra az, hogy mi
az elsődleges az életemben, meghatározza azt is, hogy milyen
célkitűzéseim vannak (tudom, ez amolyan hivatalos szövegnek tűnik, de
nem tudok rá jobb szót). Azt értettem meg, ahogy ezen gondolkoztam, hogy
ha nincsen az életemben sorrend, akkor szétesik az életem. HAJLAMOM VAN RÁ, ÉS ÉRZEM MOSTANSÁG ENNEK HATÁSÁT.
Ha van, akkor viszont könnyű nyomon követni a dolgokat, és a napirend is rendszeressé válik az életemben.
Ha van, akkor viszont könnyű nyomon követni a dolgokat, és a napirend is rendszeressé válik az életemben.
Mert valljuk be, sokszor van úgy, hogy belefogunk valamibe,
amiről akkor, abban a pillanatban úgy gondoljuk, hogy halaszthatatlanul
fontos, és órákat töltünk vele. Aztán a végén rájövünk, hogy ez megint
egy felesleges 1 óra vagy 10 perc volt az életünkből, amikor is mással
is foglalkozhattunk volna... És más, ami fontosabb, meg kimaradt.
Nem titok, az én életemben ez a sorrend:
1. Krisztus, 2. Család, 3. Egyház, Közösség, Gyülekezet, 4. Barátaim...
De valahogy úgy érzem, hogy nem mindig ez a sorrend, és tudom,
hogy változtatni kell bizonyos dolgokon. Nagy kérdés például, hogy:
- Mivel töltök több időt; a közösségi médiával, (facebook, internet stb.), mint a gyerekeimmel? Mire szánok több időt?
- Vajon az imaéletem élő-e, vagy stagnáló az utóbbi időben?
- Vajon van-e minőségi időm a gyerekeimre és a férjemre?
- Elhanyagolt az otthonom, mert túl elfoglalt vagyok más dolgok miatt?
Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az ő megtartani valóit:
rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.
V. Mózes 11,1
Ez csak akkor működik, ha tényleg tudom, hogy mi történik az életemben, az otthonomban és körülöttem. Hogyan és mivel töltöm az időmet. Át kell értékelnem az elsődleges dolgokat az életemben. Már most látom és most tudom. Ez sem lesz könnyű feladat, ismerve magamat.
De azt is tudom, hogy a jó szervezettség és sorrend kell ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön az életemben és a házamban. És hogy minden a helyén legyen. És hogy ne aggódjak és ne stresszeljek annyi miatt.
De azért hiszek abban, hogy mi vagyunk AZ OTTHON KIRÁLYNŐI!
Az idővel sajnos én is mindig hadlábon állok... :(
VálaszTörlés