Filmajánló - A kezdő

Mostanában több időm van filmezésre, mint eddig valaha. El sem hiszem, de igaz! :)

Mivel sok a vasalni és pakolnivaló, és ilyenkor én mindig sorozatokat szoktam nézni, de most úgy döntöttem, hogy amint lesz rá lehetőségem, pótolok egy-két régi filmet, amit szerettem volna megnézni, de az évek alatt (10) nem volt rá időm, energiám, lehetőségem.

Alapvetően nagy Robert de Niro rajongó vagyok, szeretem a filmjeit, és szerintem a világ egyik legtehetségesebb színésze. Nem olyan régen volt 75 éves, és gondoltam, hogy úgy ünneplem meg a szülinapját :), hogy egy olyan filmet nézek meg, amiben ő játszik, és még nem láttam. 

Persze, hogy egy könnyedebb filmet kerestem (mostanában nem vagyok predestinálva a magas szintű dolgokhoz :) ), így egy 2015-ös filmet választottam:

Tudjátok, akik olvastok, hogy javíthatatlanul romantikus vagyok, és én azokhoz tartozom, akik hiszen az örök szerelemben és a család erejében. Na, nem teljesen ez valósul meg ebben a filmben, de valahol mégis. 

Amikor leülök egy romantikus vígjátékot vagy ilyesmit megnézni, szeretem úgy érezni, hogy kicsit a föld felett lebegek, és hiszem azt, hogy az emberek lehetnek jó fejek, tudnak együtt dolgozni, odafigyelni egymásra. Hiszek abban, hogy létez(het)nek olyan emberi kapcsolatok, amelyek IGAZIVÁ teszik az életet. Nem tudom, hogy naiv vagyok-e, vagy csak butuska, de én hiszek abban, hogy létezik az emberekben még szív és emberség.

Tudom, hogy nagy szavak ezek, de így gondolom. 

Szeretem, amikor De Niro kemény zsarukat játszik, vagy bűnözőt, szerintem nagyon jól áll neki. Láttam néhány vígjátékban, amiben szintén jó volt. 
Ezért voltam nagyon kíváncsi  A kezdő című filmre. 

A 70 éves megözvegyült Ben Whittaker (Robert De Niro) úgy érzi, a nyugdíjas élet nem neki való. Kiszanálva az alkalmat, hogy visszatérjen a dolgozók világába, Jules Ostin (Anne Hathaway) divattal foglalkozó online magazinjánál vállal gyakornoki állást.


Anne Hathaway nem tartozik a kedvenceim közé (Neveletlen hercegnő, Az ördög pradát visel), de ebben eléggé emberivé vált számomra.
 


Nagyon élveztem benne de Niro játékát. Azt, ahogyan a 70 éves volt vezérigazgató jóságra, figyelemre, udvariasságra, kedvességre tanítja a fiatalokat. Ma ez  nem megy, valljuk be.
Érdemes megnézni, higgyétek el!

A korok közötti különbség,  hogy ki mit lát és hogyan gondolkodik, nagyon jól kijön ebben a filmben. Hogyan viselkedünk egy nővel, mit miért teszünk, meg tudjuk-e köszönni valakinek, amit tett, tudjuk-e a nevét azoknak, akikkel együtt dolgozunk...

A mellékszereplők is nagyon jók!

A két generáció közti hatalmas különbözőségek kimeríthetetlen viccforrások. Az öltözködéstől kezdve az udvarlási szokásokon át a textil zsebkendő funkciójáig mindenről le lehet húzni pár poént, amik ráadásul bárki számára ismerősek lehetnek.

Ahogy azok a témák is, amik komolyan kerülnek terítékre: hogy mivé silányult a férfiideál, hogy miért nézik ki maguk közül az anyák azt, aki nem mond le a karrierről, milyen gyakori még ma is a hétköznapi szexizmus, hogy képes-e egy nő mindkét fronton helytállni, és működhet-e a szerepcsere a családban. A RENDEZŐNEK (AKI EGY NŐ :) még az is megy, hogy a kiadós poénkodás közben néhány gondolatot is eljuttasson a nézőkhöz.  Aztán egy perccel később eldobja az agyát, és a karaktereit egy igazán őrült helyzetbe sodorja: rablótámadást kell végrehajtaniuk merő lovagiasságból. Az Ocean’s Eleven-re hajazó jelenetsort nyugodtan nevezhetjük a film csúcspontjának.

Én nagyon élveztem.
NÉZZÉTEK MEG!