52/6. TÉTLENÜL NÉZNI?

Azt hiszem, egyetértesz velem abban, hogy gyermekeink legfontosabb élettapasztalataikat az egészen közönséges hétköznapok során szerzik. A tízéves Feri pl. bizonyos életbölcsességet ismert meg, amikor a hét végén egyik osztálytársa náluk alhatott.

Amikor Feri édesanyja vasárnap reggel be akarta vetni a vendéggyerekek ágyát, párnája alatt "ponyva"-füzetet talált. A fiú tudta, hogy a füzetet megtalálták. Mit tettünk volna mi hasonló helyzetben?

Tibor, a barát nem keresztény családban él. Viselkedését tehát nem lehet azzal a mértékkel mérni, mint a keresztény családban felnövő gyermekekét.

Népszerű gyermek lélektani füzeteink azt mondják: "tudomásul venni, és megint tudomásul venni": Azt jelenti ez, hogy hunyjunk szemet és tűrjük tétlenül, hogy a gyermekeink ilyen füzetek káros hatásának legyenek kitéve?

Vagy lehet mást is tenni? Az egyik lehetőség, amit tehetünk, az, hogy nem csinálunk nagy esetet belőle, csupán megmagyarázzuk a fiunknak vagy lányunknak, hogy ez a könyv (vagy valamilyen más dolog) miért nem válik hasznára a keresztény embernek. Egy másik megoldás az lehetne, hogy a fiúval négyszemközt beszélgetünk a dologról, és biztosítjuk, hogy mindenkor szívesen látott vendég a házunknál a jövőben is. Utána azonban (rögtön) egészen nyíltan megmondjuk neki azt is, hogy miért utasítjuk vissza az ilyen szennyirodalmat. Ezzel az illető vendégfiú javát tartjuk szem előtt, és nem a saját gyermekünk "fertőződésétől" való félelem vezérli cselekedetünket.

Ezt tette Feri édesanyja is ebben az esetben. De hadd mondja el saját szavaival ő maga.

"Amíg a dolgot megmagyaráztam, Tibor figyelmesen hallgatott. Kezemet bizalmasan szeretettel a vállára tettem. - Azután hirtelen saját elhatározásából felkapta a füzetet és a papírkosárba dobta. Szívesen látott vendég lett a házunkban. Ha teheti, boldogan jön velünk az istentiszteletre vagy a vasárnapi iskolába is. Nagyszerű kapcsolat alakult ki köztünk."

Íme egy szerencsés eset. Ez a fiú nem szerzett rossz tapasztalatokat, mert nem kioktató és gőgös keresztényekkel került kapcsolatba.

Emellett ne feledjük: ebből az esetből Feri is sokat tanult. Édesanyját a lehető legjobb fényben látta. Megtanulta tőle, hogyan kell a nem keresztényekkel szemben is következetesen keresztény módon viselkedni. Megtanulta azt is, hogy noha anyja kétséget kizáróan teljes mértékben elutasította a ponyvafüzetet, ezt a magatartását nem vitte át Tiborra. Olyan lecke ez, amelyre Urunk maga tanított bennünket. Ő ugyan gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst.