Nem hivatalosan, de a mi családunkban hivatalosan is Nimród nap.
És van egy "hagyomány" nálunk a családban, ti. hogy Nimród-napkor strandra megyünk. Ez évek óta így alakult, azt hiszem tavaly maradt ki, mert akkor nem volt jó idő, vagy valami ilyesmi...
Mivel idén nem tudtunk elmenni nyaralni, apró örömökkel lepjük meg egymást. Idén tényleg sehol sem voltunk, és nem is megyünk. Így alakult.
És bár itt van a ház, festés alatt vagyunk (már nagyjából kész vagyunk, csak a bepakolás hiányzik), és annyi minden mást kellene csinálni (még ma este főzött be Férj! (igen, jól olvassátok, FÉRJ paradicsomot), mert én éppen mással voltam elfoglalva), de tegnap úgy döntöttem, hogy akármi is történjen, ez a hagyomány :) megmarad.
Általában együtt szokott menni a család, ám Férj ma kezdett egy új (másik új) munkahelyen, és ő nem tudott ott lenni. De én kalandszerető ember lévén, és mert nem elég nyugis az életem, úgy döntöttem, hogy nosza!, menjünk csak el úszizni.
Eddig a móri strandra jártunk, ami nem egy nagy szám, de hát nyáron hova járna az ember, ha nem strandra. Én egyébként nem szeretek strandolni. A mi családunkban a másodfokú égési sérülések teljesen természetesek. Mi azonnal égünk, még árnyékban is. De a gyerekeiért ezt elviseli az ember! De már pár éve nincsen strand, hanem az uszoda tart nyitva. Mondjuk - hogy eláruljak egy titkot - én sokkal jobban szeretem az uszodát. Alapvetően uszoda-párti vagyok. Talán furcsa, de a Balaton ellenében. Nagyon szeretem a Balaton látványát, a vizet magát, de belemenni nem igazán szeretek. Mindig úgy úszom, hogy egyik kezemmel tempózom, a másikkal meg halott bogarakat seprek magam előtt... Fúj!
Na,a lényeg, hogy felpakoltam a gyerekeimet az azóta meggyógyult autóba, és elmentünk. És nagyon jó volt. Kevesen voltak, és mi nagyon élveztük.
A bejárat előtt megálltunk egy családi szelfire, ennek Zsófia nagy szakértője.
Elfáradtak.
Jó kis nap volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése