Semmit, de tényleg szó szerint semmit NEM TANULTUNK!
Ezen magam is meglepődtem, mert én szeretek úgy nekivágni a következő tanévnek, hogy azért a gyerekeim tudjanak valamit, de idén nem tettük ezt. Helyette csomót lógtunk, csavarogtunk, a gyerekek leginkább a mamáknál voltak, ahol jól érezték magukat.
Néha-néha (nem mondom) megpróbálkoztam egy gyenge (a magam részéről gyenge) TANULNI KELLENE! - mondattal, de igazából én sem vettem túl komolyan.
Az egész nyár a festésről, a rendrakásról, a kertről és a rohanásról szólt, és én nagyon elfáradtam. Megmondom őszintén, még semmi energiám nem volt ahhoz, hogy még a gyerekeimet is zargassam.
Mondjuk Nagylányom elolvasott egy könyvet, aminek örültem, ráadásul keresztény könyv volt, így még jobban örültem. De egyébként semmi.
Most a nagyon tudatos szülők egy kicsit ne olvassák a soraimat, de tudjátok mit csináltunk? Gépeztünk és sok mesét néztünk! Együtt és külön is! Jó volt.
Most, hogy 1 hét van az iskoláig, elővettük a táskát, nagyjából bepakoltunk, lesz, ami lesz alapon (ilyen sem volt még részemről! :) ), és most gondoltuk, kicsit alapozunk.
Igaz, most kicsit erősebb volt a TANULNI KELL! - mondat, úgyhogy minden nap egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit matekozunk meg nyelvtanozunk, hogy ne felejtsék el a számokat meg a betűket. Mondjuk megtörtént, de sebaj! :)
Tudjátok, a nagy küldetésem a nyárra az volt, hogy megpróbálok lazább lenni. Ez is megér egy külön fejezetet, de talán annyit mondhatok, hogy néha sikerül, néha meg nem. De nem adom fel! Lehet, hogy szeptembertől már megint kiborulok és stresszes leszek, ám úgy döntöttem, hogy legalább a nyarat megadom magamnak!
Szerintem sikerült.
Egyszer írok is róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése