Eddig lazán vette az akadályokat, de most, hogy igazolt játékos lett, sokkal keményebb ellenfelekkel kell megküzdenie. Már nem adják olyan egyszerűen az aranyat.
És én kicsit örülök is neki.
Talán furcsa, amit írok, de nem is baj ez. Persze, hogy büszke vagyok rá, és persze, hogy örülök, amikor ő nyer.
Az én gyerekem állandóan sakkozik. Szerintem még álmában is. Ha nem sakkozik, akkor matekozik, de az biztos, hogy ezt a kettőt csinálná, ha tehetné. Ez persze azt hozza magával, hogy a magyar nem érdekli annyira, nem érzi kihívásnak, hogy olvasson vagy írjon. Nem is baj ez, csak én szeretném, ha többet olvasna.
Az utóbbi időben egyre nehezebb meccsei vannak, és bár nem hozott mostanában érmet (ő nagyon csalódott) én MOST vagyok rá igazán büszke.
Két nagyobb versenyen is volt.
Bábolnára mentek el, ott volt egy Sakkfesztivál, ami az első nagyobb mérkőzése volt. Csak ő ment az edzőjével, és én ilyenkor mindig izgulok érte. Itt is 3,5 pontot ért el, ami a középmezőnyt jelenti.
Aztán most volt egy megyein, ahol keményen nyomták már. 130-an voltak, és igen, valószínűleg akadtak Fejér megyében jobbak tőle. De nem szégyenkezhet, mert ebben a nehéz mezőnyben is 3,5 pontot csinált. 1 pont minden megnyert játszma, és fél pont a döntetlen. 7 meccset játszott, szerintem ez jó arány.
Láttam rajta, hogy szomorú kicsit, de a kedve nem ment el, az biztos.Egy képet készítettem, mert ezen a versenyen Zsófi is volt. Ő nem jó sakkos, de tényleg nem, de azért, hogy szokja, meg mert lelkes volt, elment ő is.
Ezt a képet én csináltam róluk, olyan cukik voltak.
Olyan dolog ez, amit szeretnek és ami érdekli őket, ami jót tesz nekik. Remélem, hogy megtanulják a sport által (mindegy, hogy milyen: úszás, judo, sakk) a kitartás, a koncentrációs, és a javukra fog válni. Én ezért szurkolok nekik.
Meg persze a helyezésekért is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése