John Girsham: Csapdában

Ugye, hogy ugye? 

Hát persze, hogy egy újabb Grisham. :) De sajnos nem ígérhetem, hogy mostanában abbahagyom.  Annyi könyvét kell pótolnom. És amíg a könyvtárban találok tőle könyvet, addig késztetést érzek arra, hogy elolvassam. Kicsit egyébként kényszeres vagyok. 

Mármint a szónak abban a formájában, hogyha valamit megszeretek, akkor sokáig van jelen az életemben. Nézzétek csak, itt van pl. Férj! :) :)

De komolyra fordítva... Ezt a könyvet már egy ideje elkezdtem és többször abbahagytam. Anyukámékhoz utaztunk, akkor egy másik könyvet vittem, amit már nagyon régen el akartam olvasni. Aztán úgy gondoltam, hogy nyaralásunk, azaz a hétvégénk előtt gyorsan befejezem, de nem volt időm még írni róla. Mert akkor meg az romantikus irodalom került előtérbe (mégiscsak ketten együtt - érzés). 

Szóval a könyvről. Nagy lelkesedéssel fogtam bele, és most is megvolt az a lelkesedés bennem, amivel egy Grisham könyvet szoktam olvasni. Izgalmas és fordulatos volt, de azt éreztem, hogy déja-vum van. Kicsit úgy éreztem, hogy A cég című könyvét olvasom, bár a történetben semmi  nem hasonlít, de közben mégis. A cég volt egyébként az első könyv, amit olvastam tőle, és már akkor tudtam, hogy szeretni fogom. 

Szeretem Grishamot. Ha még nem mondtam volna. :) Mindig is izgalmas, terjedelmes méretű regényeket írt, ügyvédekről, gyilkossági esetekről, a jogról. Annak gyakorlásáról, elméletéről, kicsit bekukkantat minket az amerikai jogrendszerbe. Ezt úgy teszi, hogy azoknak is érthető legyen (int pl. én), akik nincsenek annyira otthon a témában. Az “in medias res” (A dolgok közepébe vágva)  kezdés lehetővé teszi, hogy valami hathatóssal és figyelemfelkeltővel induljon a sztori, hogy aztán visszautaljunk a múltra, és elhelyezzük a főbb szereplők figuráit a történetben. Kezdetben még elviselhető volt, a közepére remegni kezdett, hogy aztán végére egy hatalmas kérdőjel legyen. Számomra.

Történet: 

Kyle McAvoy, a Yale Egyetem jogi karának végzős hallgatója ígéretes jövő előtt álló fiatalember. Kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően jobbnál jobb állásajánlatok közül válogathatna, ha hosszú ideje rejtegetett, sötét titka nem kerülne rossz kezekbe. A megzsarolt fiú arra kényszerül, hogy olyan munkát vállaljon el, amilyet sosem szeretett volna. A világ legnagyobb ügyvédi irodájánál kezd dolgozni mesés fizetésért, de nem csak az irtózatos mennyiségű feladattal kell megbirkóznia, ahogy minden újoncnak, hanem életveszélyes konspirációban vesz részt, lop, csal és hazudik. Ha lelepleződik, nem csak az ügyvédi engedélyét veszíti el, de börtönbe kerülhet, akár meg is ölhetik.

John Grisham első, New Yorkban játszódó regénye is a megszokott izgalmakat kínálja olvasóinak: feszültséget, izgalmas, pergő cselekményt, váratlan fordulatokat.

A fiatal ügyvéd sztoriját nem először veti papírra, (ezt már mondtam), és valahol érthető is, hogy az olvasókat izgatja a sztori, mert van benne barátság, romantika, dráma, szex és erőszak, és persze nagy üzenet is, miszerint a zsarolás felülír mindent, még a józan eszünket is. 

De most csalódott vagyok, azt hiszem. Mert ez más volt. Mert olyan érzésem volt, mintha felszálltam volna Grisham-mal életem egyik legrosszabb hullámvasútjára: amikor a sín kattogásával övezve robogunk a csúcs felé – majd amikor felérünk, meglátjuk, hogy a sín elfogyott alólunk. Egy jó könyveknek nem feltétlenül kell mindenre választ adniuk, de egy jó könyvnek legalább az olvasó számára biztosítania kell a zárás érzését. Ehelyett kaptam egy ilyen – hé, az élet szar, de ez van, és most mit fogsz csinálni? – végletet. A megfelelő pillanatokban vágytam a pizzára, pedig nem is szeretem.  John Grisham ettől sokkal jobb! De minden írónak vannak gyenge pillanatai!

Nem mondom, hogy nem élveztem, mert mindig kíváncsi voltam, hogy fog folytatódni, meg hogy oldja meg ez a Kyle gyerek, hogy megússza a dolgokat. De valami most nekem hiányzott. 

A magányos farkast nem tudtam letenni, és folyamatosan olvastam, mert annyira jó volt, annyira magával ragadó és izgalmas. Ám nincs ezzel gond. 

Tényleg fordulatokban gazdag volt, és nagyon szurkoltam a főszereplőnek, és annak, hogy lebukjanak a rosszfiúk. Mégis olyan befejezetlennek éreztem egy kicsit.

De sebaj, majd a következő Grisham könyv!

Aztán arról is mesélek! :) :) 

Ugye várjátok?