Ezt a két napot most összevonva írom le, mert a tanuláson kívül túl sok minden nem történt. A napok viszonylag eseménytelenül teltek. Nagyon hálás vagyok a gyerekeimnek, hogy ilyen jól tudják kezelni a kütyüket, és nekem ebbe nem kell belefolyni. Mindig izgulok a műszaki dolgokkal kapcsolatban. Ma felhívtam videochaten Dávidomat, és nagyon büszke voltam magamra, hogy ez sikerült. A legtöbbször kisfiam segítségét kérem, de mivel online órája volt, egyedül kellett boldogulnom, és szuperhős voltam!
Jó volt látni kicsit Dávidkámat. Hiányzik. Nem tanultunk, csak beszélgettünk, mert erre van ám igénye. És a közös pont nálunk a macska. Mindketten nagy macskarajongók vagyunk. Hiányzik ám az iskola is, meg a gyerekek. Viszont ami nagyon zavar, hogy a nagyokat alig látom. Mindegyik elvonult a szobájába, és tanul. Zsófi nagyon lelkiismeretes, de úgy sajnálom, mert mindig ő kerül furcsa helyzetekbe. Nem az a típus, aki átgázol másokon, inkább fordítva szokott lenni. Elég jól viseli, de már kezdtem megtanítani vele, hogy VEGYE FEL A KESZTYŰT. Nem kell ám nekünk mindig mindent eltűrni. De nem ám!
Katával küzdünk, mert a matek sajnos neki nem lesz az erőssége. Meg alkatából adódóan - inkább túl lazán kezeli a dolgokat. De tudom, hogy az én szemszögemből nehéz dolga van, mert képzeljétek csak el, hogy még az iskolában is közel ül hozzám, és látom, amikor mást csinál. Szegény kontroll alatt van, mert erős hajlamom van rá, de közben meg azt látom, hogy neki van a legjobban szüksége erre hármójuk közül.
De minden ellenére jól telnek a napok. Szerdán írtam arról, hogy megnéztem a Bridgerton család sorozatot. Még aznap meg is rendeltem a könyveket, és másnapra már itt is voltak. És még aznap este elkezdtem a 2. részt, amit estig olvastam, és ma be is fejeztem. Majd írok róla külön. :) Mert én szeretem a romantikus irodalmat.
De emellett minden más is történt. Tökfőzeléket főztem a magam kedvéért. Mert miért ne tenném, hiszen mindig a család tagjai kedvében járok, és nekem ez a kedvenc főzelékem, hát megcsináltam magamnak. Több jut nekem! - felkiáltással.
Aztán Férj kitalálta, hogy a kertben lévő műanyag jelzőket lecseréli, így készített fémből ültetőtáblákat. Beleírtuk, megrajzoltuk, aztán Férj meggravírozta. Most készül majd rá egy kis karó, és mehet a földbe. Persze, észrevettem, hogy van benne hiba, de azt sajnos már nem tudom kijavítani. Már nagyon várom, hogy kész legyen.
Délután Nimródnak online szolfézs órája volt, mi pedig Férjjel elmentünk boltba. Amolyan randi-féle volt, fél órára elvonultan a gyerekektől. Közben meg azt néztem, hogy micsoda korlátozások vannak, de a boltban alig lehet megmozdulni, mert akkora a tömeg...
Mostanában József történetével foglalkozom, és azt olvasgatom. Nagyon sok felfedezésem van erről a történetről, pedig már olyan sokszor olvastam, és ismerem is. De mégis, Isten minden alkalommal ad új és új felfedeznivalót. És én hálás vagyok érte. A másik blogomon a gyerekekkel is megosztom ezeket a felfedezéseimet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése