6. nap,

 ami ugye a hetedik... mert hogy szombat van. :)

Ha azt gondoljátok, hogy mély gondolatokat fogok megfogalmazni, akkor most sajnos tévedtetek. Meg én is. Este fél 12 van, a családom tagjai már alszanak. A két kicsi anyósomnál, így én ma beköltöztem a kisfiam szobájába. Szoktam ilyet csinálni, ha nem másért a nyugodt alvás kedvéért. De ma egész  nap zűrzavar volt a fejemben. Nem éreztem jól magam, már egy ideje küzdök egy kis megfázással (érzek szagokat, meg nem fáj semmim), csak nehezen lábalok ki abból, hogy folyik az orrom és fújnom kell az orromat. Ráadásul mindent egybevetve, még akkor is, ha a gyerekek nagyon ügyesek voltak egész héten, a szervezés és a folyamatos figyelés elfárasztott engem. Szombatra mindig elfáradok, így nem meglepő, ha tényleg kell egy nap az ember életében, amikor pihenhet. 

Szeretem a szombati napokat, és hiányzik a gyülekezet, meg a testvérek, a hangulata és az érzés, hogy együtt lehetünk. Persze, jó itthon is, mi szeretünk itthon lenni, főleg, mert hétköznapokon annyit megyünk, hogy az sok. De ma nem éreztem jól magam. Ezért délelőtt elmentem kicsit D-vitamint gyűjteni, mert úgy érzetem, hogy szükségem van rá. Gyalogoltam kicsit, Férj pedig hősies módon itthon maradt a gyerekekkel, ami sokat segített. Amikor megjöttem, bekéredzkedtem a kisfiam szobájába, mondván, hogy kicsit pihenek, amiből egy nagyon hosszú alvás lett. Ez azért meglepő, mert én napközben nem szoktam aludni. Mert ha igen, akkor az a következménye, mint most, hogy mindjárt éjfél, és nem megy az alvás. Ilyenkor olvasással múlatom az időt, amit persze élvezek. Onnan tudom, hogy nem vagyok jól, hogy sokat aludtam. Több, mint 2 órát, ami nálam tényleg sok. De amikor felkeltem, és magamhoz is tértem, boldog voltam, mert a gyerekek megebédeltek, és ellátták magukat, és nem rohangáltak be hozzám, hogy felébresszenek. I love Férj! 

A legjobban ő lepődött meg, mert azt hitte, hogy olvasni vonultam el (Ami igaz is volt), de aztán aludtam egy jót. Régebben sajnáltam az alvásra az időt, mindig úgy éreztem, hogy lemaradok valamiről, de már nem érzem úgy. A szervezetnek szüksége van pihenésre, főleg, ha kicsit beteg, vagy gyengébb az átlagnál. 

De meghallgattam egy istentiszteletet, mert szükség van ilyenkor lelki feltöltődésre is. 

Most meg küzdök az alvással. Olvasok még egy kicsit, és remélem, hogy akkor hamarabb megtörténik. Csak - eseménytelennek tűnhet a mai nap, de mégsem volt az.