16. nap

16. napja vagyunk itthon. Mármint online oktatásban. Ebbe beleszámolom a szombat-vasárnapokat is. És bár minden nap hordoz valami különleges élmént, nem jut időm minden nap megírni nektek, így van, hogy összesűrítve juttatom el hozzátok különleges élményeimet, élményeinket. Mert hát az mindig van. 

Azt látom, hogy bár "jól elvannak" itthon a gyerekeim, azért az a nagy igazság, hogy hiányzik nekik az iskola. Nekem is hiányzik, hiszen én akkor érzem magam hasznosnak - a munka területén -, ha csinálhatok valamit. Persze, így sem unatkozom, mert mindenféle jó dolgot megcsinálok otthon. Nekiálltam például takarítani, lomtalanítani, átrendeztem a gyerekek ruháit, kiválogattam azokat, amik már kicsik, mert kedves barátaink jóvoltából kisfiam megint kapott nagyon szép és jó ruhákat, amiért hálás vagyok. Nagyon jó dolog ám az, és érzed, hogy szeretnek ilyenkor. Én - és ezt most komolyan mondom -13 éve nem vettem ruhát a gyerekeimnek. Egyet-egyet elvétve, de inkább cipőt, bár abból is nagy mennyiséget kaptunk mindig. Hálás is vagyok érte Kriszta és Dalma barátnőimnek, mert nekünk ez sokat jelent és nagy segítség is. Mi is úgy oldjuk meg, hogy a kinőtt ruhákat odaadom másoknak. Leginkább a gyülekezeten belül, ahol tudom, hogy szintén sok gyerek van, és örül neki. Én nem akarom pár száz forintért árusítani őket. Van, akinek ez nagyon megy, nos, én nem vagyok köztük. 

Szóval, ilyesmivel telnek a napjaim. Közben meg tanulunk, és küzdünk. Látom, hogy Zsófimnak jobban szüksége lenne arra, hogy fizikailag ott legyen az iskolában. Drága Lányom eléggé szétszórt, szórakozott, és figyelemzavarral is küzd, koncentráció hiánya van, és még sorolhatnám. Néha úgy érzem, hogy magam alatt vagyok emiatt, máskor meg olyan, mintha nem is lenne ilyesmi... De minden ellenére vannak dolgok, amivel ezt kompenzálni tudja. Neki ilyen a művészet, és ezt nagyon szeretem benne.

De hogy másról is írjak...

A hétvégén meglátogattunk egy családot, akiket mi nagyon-nagyon szeretünk. Igazi jókat beszélgetős hangulatban voltunk. Vittem sütit is. Katám rajong a nagylányukért, aki egy nagyon cuki egyéniség és nagyon művész. Kicsit felpörögtek az enyémek, de egy idő után Zsófi is lenyugodott. Ő ugyanis, ha valahol jól érzi magát, túlpörög.

És még egy érdekes dolog. A lányaim elkezdtek festeni, és én meg arra gondoltam, hogy én vajon miért ne tenném? Remélem, hogy hamarosan megmutathatom, hogy mit... izgulok...,de helyette megosztom veletek egy kis aranyos rajzomat. Ezt csak úgy hobbiból rajzoltam, mert kedvet kaptam. Nem nagy ügy, csak egy apró ceruza rajz, ami nem is látszik annyira, de ilyen kedvem volt.

Hosszú hónapok után sikerült végre befejeznem egy könyvet. Már többször mondtam, írtam, hogy Lee Child rajongó vagyok, és szeretem a könyveit. De valahogy ezt sokáig, nagyon sokáig olvastam. Mondjuk egy darabig, amíg dolgoztam, nem volt rá időm, mert annyira fáradtan estem az ágyba, hogy nem bírtam egy értelmes mondatot sem értelmezni, nemhogy olvasni. De most végre befejeztem. Igaz, hogy amikor megjöttek a romantikus könyveim, azt gyorsan elolvastam, ám ezzel most nehezen boldogultam. 

Ez a könyv nem regény, hanem novelláskötet, és az az igazság, hogy én a regényeket jobban szeretem. Meggyőződésem, hogy novellákban - számomra - a legjobb Guy de Maupassant, de végigküzdöttem. És meg kellett állapítanom, hogy bár értem én, hogy az író sok apró történetet akar megosztani velünk, megmutatva ezzel Jack Reacher személyiségét (hogy milyen jó fej), jobban szeretem, amikor regény formájában, hosszan izgulhatom ki a végét, mert mindig van benne valami fordulat, valami izgalom. Még ha néha - főleg egy-egy leírásnál -lassúnak tűnik az egész történet. 

 

Még annyi érdekes dolog történt, hogy ideiglenesen megkaptam a rajzórákat az osztályban. Adtam egy aranyos feladatot, hogy rajzoljanak tulipánt. Nagyon szép és aranyos munkák születtek, de volt olyan szülő, aki megírta, hogy kisebb baja is nagyobb annál (amit elhiszek), hogy rajzoljon a gyereke. És hogy ők nem fognak rajzolni. Hát... Pedig csak azt kértem, hogy rajzoljanak tulipánokat. 

Születtek azért nagyon aranyos rajzok.