Az az igazság, hogy ez egy olyan nap volt, ami olyan gyorsan eltelt, hogy nem is vettem észre.
Reggel bementem az iskolába, mert még volt némi fennakadás a tankönyvekkel kapcsolatban, és sétáltam egyet. Tudtam, hogy nehéz nap lesz, így adtam magamnak egy kis pihenőidőt. És igen, reggel. A gyerekeknek nem volt online órájuk az első két órában, csak tesi meg rajz, technika, amit meg tudtak maguktól is csinálni. Így elmentem a boltba is, mert az utóbbi időben a gyerekeim ipari mennyiségű tejet fogyasztanak. Vagyis fogyasztanának, de mivel a család rászokott a kakaóra, így előszeretettel használják. Ezt vegán ismerőseim most ne olvassátok, vagy ha olvassátok, na szóljatok! :)
Szóval, hazafelé jövet az egyik kedvenc parkomat választottam. Ott aztán rengeteg a fa, meg a madár, és egyébként a könyvtár is ott van. Senki nem járt az utakon, míg mentem az iskolába, csak én bóklásztam az úton. Maszkban, bár nem mondom, hogy örültem neki. De a pávás park az egy különleges hely itt Móron. A háttérben láthattok egy kis ketrec-szerű épületet. Itt régen pávák voltak, sokat jártam ide a gyerekekkel, amikor még kicsik voltak, és nagyon szerették. Még most is nagyon szeretik. Egyébként - csak hogy kicsit dicsekedjek is :) - amikor ezt készítették, ebben a munkálatban Férj is ott volt. Van itt Móron egy kovács ember (ez a munkája), és ő készít minden ilyesmit a városban, és persze Fehérváron is, és régebben Férj járt hozzá segíteni. Mert - ugye ez sem titok :) - Férj nagyon ügyesen dolgozik vassal.
Na, gondoltam, akkor készítek egy szelfit, hogy itt jártam. Lehet, hogy nem kellett volna, de most már mindegy. Arra jöttem rá - és ezt lányok, magunknak mondom -, hogy az önbizalomhiánynak néha jót tesz egy-egy ilyen kép. És nem kell kritizálni magunkat, hogy rossz a hajam (igen, nem mostam meg), mosolyoghattam volna (szemembe sütött a nap), és egyébként én is... Én megtanultam az évek során elfogadni magam. Nem mondom, hogy teljesen elégedett lennék, dehogy is!, csak el-és belefáradtam abba, hogy megfeleljek a tökéletes nő-elvárásnak. Mert hogy nem vagyok sem nőként, sem anyaként, sem feleségként tökéletes. Törekszem rá, hogy jó felesége legyek a férjemnek, a többi meg nem számít. És Ő így szeret engem. Más meg nem igazán érdekel. :)
Aztán itthon már olyan gyorsan teltek az órák, hogy csak kapkodtam a fejemet. Azt vettem észre, hogy eltelt egy csomó idő, és ki sem jutottam a konyhába. Így maradékot ettünk. A tegnapi brassóit és paradicsomos káposztát. Katával kicsit többet kellett tanulni most, mint általában. Nagyon leköti a figyelmét a macska, aki előszeretettel vesz részt a gyerekek online óráin is. :) Nagyon vicces. Persze a macska központi téma nálunk itthon, főleg úgy, hogy 3 lábbal él. De nem igazán látszik rajta. Nagyon cuki tud lenni, de persze ugyanolyan rossz is néha.
Pár napja Férj kinyitotta a nagy szárítót, és már kint száradtak a ruhák. Annyira jó volt érezni a friss illatot, amikor behoztam, és vasalni kezdtem. Nagyon más érzés és bár vasalni szeretek, egy darabig csak a friss ruhákat szagolgattam, mert olyan jó volt. A benti teregetés nem az igazi, és nem is szeretem. De télen nálunk sajnos nincs más lehetőség. Így vasaltam kicsit, míg a gyerekek tanultak, vagy a lazább órákon (testnevelés) engedtem őket lazulni. Én pedig elővettem egy régi kedvenc sorozatomat, amiről már írtam itt. Nagy rajongója vagyok Ioan Gruffudnak.(Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy nekem az ilyen típusú pasik tetszenek.) - Sorozatbarát oldalon vagy Dmdmedia oldalon is megtalálható. Ez utóbbihoz nem kell beregisztrálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése