1. nap

Ma van az újra karantén első napja. Ezt az online oktatást máshogy élem meg, mint az előzőt, mert itt most egy kicsit a másik oldalról is belelátok. Mármint a pedagógusi részről, és azt kell mondjam... és ezt őszintén mondom, 8 óra 8 percre már elfáradtam. A szülőktől. Hihetetlenek tudnak / tudunk néha lenni. A szőrszálhasogatás, a túlkombinálás, a kritizálás, a kötekedés... Nem is értem, hogy honnan van emberi szívekben ennyi negatív érzés. Elfárad ettől az ember. 

Mindent összevetve, nálunk egész jól sikerült az online nap. A nagyok már egészen jól kezelik a helyzetet, szinte nem is kellett segíteni semmiben. Nem mintha tudtam volna, nekem ez az egész online világ néha magas. Meg nem is nagyon érdekel, csak alapszintű vagyok. Használom, mert a minden napunk része, de annyira nem érdekel.

Még tegnap este táblázatot készítettem, bejelöltük, hogy ki mikor milyen órára hánykor lép be, és kinek mi a feladata. Szeretem a rendszerbe szervezést, és az átláthatóságot. Meg a gyerekeimnek is könnyebb így. :) Az online órák is jól sikerültek, és részt is tudtak venni benne. De még csak egy nap telt el... Viszont van egy erősen kontrollos anyjuk... Hát, nem irigylem őket. 

Közben persze főztem, jó nagy adag brassóit, amiből semmi sem maradt estére. "Anya, persze, hogy elfogy, ha ilyen finomat főzöl!" - ezt jó hallani, de amikor két napra készítesz enni, és még aznap elfogy...Meg sütöttem is, mert nemcsak Nőnap van, hanem a sógorom névnapja (Nemzetközi Zoltánnap). És mindig sütit szoktam neki vinni.Most EZT!

De ma nagyon elfáradtam. Így, miután megtanultunk, és 2 óra lett - délután - kicsit lefeküdtem pihenni. Kata hozott egy takarót, és betakart. Annyira cuki volt. De mivel a fáradtság a tetőfokára hágott nálam, erős fejfájással küzdöttem - vannak sajnos migrénes fájdalmaim - úgy döntöttem, hogy még teszek rá egy lapáttal. És elmentem egy délelőtti forró fürdős lazulásra. Nagyon jót tett. Igaz, hogy nem ez a kilátás, és közben nem telefonáltam, de akkor is nagyon jó volt lazulni. Próbáljátok ki napközben is. :)