Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában

 Ha jól emlékszem, ez volt az első Miss Marples könyv, amit egykoron olvastam, és már akkor teljesen odavoltam Christie-ért. Hihetetlen az a nő! Ahogy tud írni, ahogy kerekíti és kavarja a történeteket, és nem mindig jössz rá, hogy ki is a gyilkos.

„A regényekben mindig a könyvtárszobában akadnak rá a hullákra.”

Most, sok évvel később újraolvastam, és bár emlékeztem sok mindenre, sok mindenre nem. És annyira szeretem a megcsavart történeteket. Jó volt. Én nagyon élveztem.

Az én könyvem elég lestrapált, még régen antikváriumból vettem, kicsit szét van esve, de azért lehetett még olvasni.  

 

Egy idegen, fiatal lány holttestére bukkannak Miss Marple egyik barátnőjének a könyvtárában. Nem ismeri fel senki a ház lakói közül, a szóbeszéd viszont, hamar lángba kap. Miss Marple igyekszik rájönni az igazságra, hogy tisztázza barátai jó hírét.
A vénkisasszony figyelmét semmi sem kerüli el, minden apróságra felfigyel és nagyon jó emberismerettel rendelkezik. Mindent megkérdőjelez és pont ezért jut el az igazsághoz.
Ezúttal rendesen megcsavarta az eseményeket az írónő. Bevallom, Miss Marple magyarázatát 2* is elolvastam, hogy minden ok-okozati összefüggést megértsek. Zseniális bűntény volt, az biztos. :)

Agatha Christie-nek, a páratlanul és tartósan népszerű angol detektívregény-írónőnek a népszerűsége indokolt, mert nem mindennapi ötletességgel és pengeéles logikával állítja fel a bűntények képletét, és vezeti le a csattanós megoldásig.
Ebben a regényében a megfejtendő képlet a következő: hogyan került egy ifjú, szőke táncosnő estélyi ruhás holtteste a tiszteletre méltó, idős ezredes és házasember könyvtárszobájába? Ő ölte meg, vagy másnak állt érdekében, hogy ilyen látszatot keltsen? És ha igen, miért? Mi lehetett az indítéka a teljesen homályos körülmények között elkövetett bűncselekménynek? És összefügg-e ez a gyilkosság a diáklány erőszakos halálával, amely néhány nappal később derül csak ki? Sok neves, tapasztalt rendőr nem találja meg a nehéz kérdésekre a választ, de a józan, ravasz Marple kisasszony amatőr nyomozói munkáját végül is siker koronázza…

 IDÉZETEK:

* – Szereti a krimiket? Én nagyon. Mindet elolvasom, és szereztem autogramot Dorothy Sayerstől és Agatha Christie-től és Dickinson Carrtól és H. C. Baileytől.

* – Most úgy beszélek, mint Watson szokott Sherlock Holmesszal. Szeretném megismerni a módszereit, Miss Marple – mondta Sir Henry Clithering.

* Az alibi a leggyanúsabb dolog a világon. Ártatlan embernek soha sincsen alibije!

* Hartnell kisasszony szigorúan jelentette ki: – Túl sokat törődött a kertjével és túl keveset a férjével. Egy férfit állandóan szemmel kell tartani! Állandóan! – ismételte hevesen.

* – Az emberek azt mondják, hogy mindegy, mit visel az ember vidéken. Életemben ilyen ostobaságot nem hallottam! Pontosan vidéken vesz mindenki mindent észre.

*

– Megengedné, hogy egy tanácsot adjak magának, akkor is, ha esetleg szemtelenségnek tartja?

– Szemtelenségnek fogom tartani. Okosabb, ha nem mond semmit.

– Ennek ellenére – mondta Marple kisasszony – beszélni fogok.

*

– Jane Marple egészen kivételes nő —, mondta Bantryné.
– És rokonszenves is – tette hozzá Addie mosolyogva.
– Az emberek botránykeverőnek mondják – jegyezte meg Bantryné —, pedig igazán nem az.
– Csak éppen lesújtó véleménye van az emberi természetről?
– Annak is nevezhetned.

* Ezek a csendes emberek gyakran a legkomiszabbak. Jane Marple mindig mondja.