A kovászos kenyér nemzeti napja – április 1.
A kovászos kenyér nemzeti napja egy évente megrendezett esemény, amelyet április 1-jén ünnepelnek a kovászos kenyérkészítés hosszú történetének tiszteletére. A gyakran kérges, rágós harapású, éles savanyú cipót az egyik legkülönlegesebb ízű kenyérnek tartják.
Tudta-e, hogy a francia pékek felelősek az erjesztési folyamat bevezetéséért, amely adja a kenyér jellegzetes savanyú ízét? A kovászos kenyér készítésének folyamatát először az aranyláz idején importálták Észak-Kaliforniába, majd elterjedt az országban, miután egy speciális élesztő kereskedelmi forgalomba hozatala sikeres volt, miután Louis Pasteur francia kémikus és mikrobiológus felfedezte az erjedést okozó és a kenyér ízét adó mikroorganizmusokat.
A kovászos kenyérkészítés története az 1800-as évek aranylázáig vezethető vissza, amely a bányászok rohamát hozta Kaliforniába – köztük családtagjaikat, akik pékek a világ minden tájáról. A helyi hagyomány a kenyeret a Pireneusokból származó baszk migránsoknak tulajdonította, akik az aranyláz idején érkeztek San Franciscóba.
A kenyeret hagyományosan a tészta erjesztésével, laktobacillusok és élesztők felhasználásával állítják elő. A kovászos kenyér egy tipikus gyártása során ezek a laktobacillusok 100:1 arányban haladják meg az élesztőgombákat, és olyan savakat termelnek, amelyek a kenyér fanyarságát biztosítják.
Akkor kezdődik, amikor egy ökoszisztéma kezd kialakulni, amikor a liszt vízzel keveredik, hogy előtésztát készítsen. A lisztben lévő enzimek a keményítőt cukrokká hasítják, és a baktériumok ezeket a cukrokat tejsavvá és ecetsavvá alakítják, miközben a tészta pH-ja csökkenni kezd. A legtöbb mikroorganizmus ezen a ponton elpusztul. Mielőtt az élesztők elkezdenék a cukrokat szén-dioxiddá és etanollá alakítani, amit gyakran gázbuborékok és gyümölcsös erjedésszagok követnek, amelyek jelzik, készen áll a sütésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése