Az angol nyelv nemzetközi napja – április 23.

 Az angol nyelv nemzetközi napja – április 23.

Az angol nyelv nemzetközi napját minden év április 23-án ünneplik. Ezt a napot kifejezetten a nyelv történetével kapcsolatos tudatosság felkeltésére, valamint a beszélők jártasságának növelésére szentelték szerte a világon. Az arab, kínai, francia, orosz és spanyol nyelv mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete ezt az ünnepet a kulturális sokszínűség és a többnyelvűség előmozdítása érdekében hozta létre. A nap megünneplésére a világ különböző szervezetei számos tevékenységet, például könyvolvasást, filmnézést és vetélkedőket szerveznek. Függetlenül attól, hogy diák vagy felnőtt, ez a nap célja, hogy minden korosztály számára felvilágosítson a nyelv szépségéről, összetettségéről és egyetemességéről.

Az angol nyelv eredete akkor kezdődött, amikor három germán törzs megszállta Nagy-Britanniát az i.sz. 5. században. Az anglok, szászok és juták átkeltek az Északi-tengeren a mai modern Dániából és Észak-Németországból. Érkezésükkor a legtöbb brit ember a kelta nyelvet beszélte. A megszállók félrelökték őket, és arra kényszerítették őket, hogy nyugatra és északra vándoroljanak, amelyet ma Walesnek, Írországnak és Skóciának neveznek.

450-től i.sz. 1100-ig a germán törzsek kifejlesztették az óangol nyelvet – a ma általánosan beszélt angol archaikus változatát. Az óangol megszűnése i.sz. 1100-ban volt látható. Hódító Vilmos – Normandia hercege – megtámadta Angliát, ami elindította az ország nyelvi megosztottságát. Később az alsó tagozat angolul, a felső tagozat pedig franciául beszélt. Ez a felosztás a nyelv olvasztótégelyévé fejlődött, amelyet akkor közép-angolnak hívtak – az óangol francia szavakkal kiegészítve –, amely végül Nagy-Britannia uralkodó nyelvévé vált a 14. században.

A modern angol felemelkedése a 16. század elején történt, amikor a nyelv határozottan megváltozott a kiejtésében. Ezt az eltolódást „nagy magánhangzóváltásnak” nevezik, ahol az angol nyelvben a magánhangzókat egyre rövidebbre ejtik. Ebben a korszakban kezdődött a szövegek és könyvek nyomtatása, amely a modern angol nyelvet szabványosította Nagy-Britanniában. 1604-ben jelent meg az első angol nyelvű szótár.

A fő különbség a mai angol nyelv és a 16. századi modern angol között a szókincs. Ehhez két tényező járult hozzá: az ipari forradalom és a globális brit birodalom. Az ipari forradalom több szó használatának szükségességét szorgalmazta. Másrészt ez volt a Brit Birodalom gyarmatának csúcspontja is, amely a világ területének egynegyedét lefedte, és arra kényszerítette őket, hogy szókincsükben elkerülhetetlenül vegyék át az idegen szavakat.