Vízesések Napja – június 16.
A vízesést általában egy folyó egy pontjaként definiálják, ahol a víz egy meredek szakadék felett folyik. Mivel a vízesések osztályozására sokféle típus és módszer létezik, arról, hogy mi minősül vízesésnek, továbbra is vita folyik. Annak ellenére, hogy az emberi élet és történelem fontos részét képezik, a vízeséseket nem kutatták túl sokat, bár Alexander von Humboldt az 1820-as években írt róluk. Nincs konkrét elnevezése a vízesések kutatásának területére, de népszerű a vízesések tanulmányozását „vízeséstanként” leírni.
Az európai felfedezők dokumentálták a vízeséseket, amelyekkel találkoztak. 1493-ban Kolumbusz Kristóf írt a guadeloupe-i Carbet-vízesésről, amely valószínűleg az első vízesés volt, amelyet európaiak Amerikában láttak. Brian J. Hudson földrajztudós azonban azt sugallja, hogy a 18. századig ritka volt a vízesések konkrét elnevezése.
Ez a tendencia, hogy az európaiak kifejezetten vízeséseket neveznek el, az emberek akkoriban a természet iránti fokozott tudományos érdeklődését, a romantika térnyerését és a vízenergia ipari forradalom miatti megnövekedett fontosságát követi. Az európai felfedezők azonban gyakran figyelmen kívül hagyták az őslakosok által eredetileg adott neveket, és egy „európaibb” nevet választottak. Például a skót orvos és felfedező, David Livingstone Viktória királynőről nevezte el a Viktória-vízesést, annak ellenére, hogy a környék őslakosai már Mosi-oa-Tunya néven ismerték.
A vízesések felfedezése a mai napig folytatódik. A vízeséseket tömegesen látogatják az emberek, főleg azért, mert nagyszerű turisztikai látványosságok; nemcsak azért, mert szépek, hanem azért is, mert viszonylag ritkák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése