Meg persze ilyenkor történik az is - aminek azért örülök -, hogy sok ruhát kapunk a barátainktól, és nem kell vásárolnom a gyerekeimnek, akik sokat nőttek! Nem igazán tudom hogy kell jól csinálni, de majd igyekezni fogok. Vagy próbálkozom.
2 napja elkezdődött az iskola, és nem lesz egyszerű az egész. De az a terv, hogy minden nap egy rövid, 15, maximum fél órás rendrakásba fogok. Igen, megint! 8-fél 5-ig vagyok a suliban, kell valami, ami nem okoz káoszt még jobban, és megpróbáljam utolérni magam. Persze, tervezem a gyerekeket is belevonni, mert hajaj! Most, hogy Nimród szobáját átpakoltuk (teljesen logikusan, iskolakezdés előtt!), elgondolkoztam, hogy akarom-e én ezt, és bár nem akarom, muszáj! A rengeteg ruhát is válogatni kell. És még így is sok van!
Mivel mi sokan vagyunk, ez nálunk átláthatatlan. Nem, én nem vagyok a minimalista anyuka, akinek van 5 pólója, és kész. Nekünk sok ruhánk van. Kapjuk őket, és hálás vagyok érte. Éppen ezért, úgy gondoltam, hogy ezt a pár évet még kibírjuk. Amit Zsófi kinőtt, félretettem, hogy Katának jó lesz még. De van olyat, amit tovább adok. Ráadásul Kata még plusz kap ruhákat. De nincs több szekrényünk. Nimród is folyamatosan kap ruhákat, úgyhogy neki is rengeteg van. Talán Zsófi áll a legjobban. :) Most, hogy tinédzser, eléggé behatárolódott a ruhatára, így túl nehéz dolgom nincs, bár nem mondom, hogy próbálkozom. :)
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem ez folyamatos harc. És tudom azt is, hogy már erről sokszor írtam, de még mindig küzdelem nekem. Ez nagyon nagy! Ezért most leginkább a saját dolgaimmal fogok foglalkozni. Így mindenkinek könnyebb. A gyerekeké úgy is belecsúszik, hiszen az ő dolgaikat is pakoljuk folyamatosan. Öten vagyunk, öt ember ruháztatása elég komoly feladat. Mármint mosni meg vasalni, meg pakolni. Persze, mondják sokan, hogy minek vasalok, ez felesleges! Lehet, de én szeretek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése