Üdvözöllek
a Napi 15 perc kihívásban! A sokadikban! :)
Itt a nyár, és bár nincs tervben nagy utazás, meg nyaralás, mert Férj sajnos ágyhoz kötött le. Keresztszalag-szakadása volt, pár hete műtötték, így valószínűleg nem mozdulunk itthonról. Mondjuk annyira nem is baj, mert sok az elmaradt feladat.
Nagyon vártam már, hogy elkezdődjön a nyári szünet. Vagyis hivatalosan nekünk még nincs, mert mi július 7-ig dolgozunk. Még lesznek táborok az iskolában, de már jobb a tudatom nekem is, és van sok minden a fejemben. Terveim is vannak.
A blogot is elhanyagolom, - azon kívül, hogy a napi ünnepnapokat felteszem és a kérdéseket, kevés időt szánok az írásra. Dehát ilyen a tanév... Az ember örül, hogy él, sok a feladat. Talán már a blogolásnak sincs olyan jelentősége. Azt sem tudom, hogy követ-e még engem egyáltalán valaki. Azért remélem. :)
Ezért gondoltam arra, hogy itt lesz a nyár (idén nem táboroztatok, nem kirándulok, nem utazok sehova), amúgy is sok a tennivaló.
Ezért újra - ismét újra megpróbálkozom a lomtalanítás-és rendrakás fázisaival. Természetesen, ahogy jut idő a Férj ápolgatása mellett. Ügyes ember ő, nem igazán szorul segítségre, de tény és való, hogy az első héten (a műtét után) nagyon keveset aludtunk. Ha nem is 15 percet, de 1,5 órákat. De a nyár kicsit segít lelassítani. Nem kell rohanni, nem kell sietni, és remélhetőleg lesz mindenre időm. Ha meg nem, az sem baj. Egész éves elmaradásaim vannak, miért aggódnék? :)
Nálunk mindig nagy a káosz. Még így is, hogy már kamaszok a gyerekek. Rengeteg holmink van. Összegyűlt, pedig már sok mindentől megszabadultam, továbbadtam. Már nincsenek a házban zsákok, amelyekben ruhák vannak, hogy később jó lesz. Sokáig kaptuk őket, amiért hálás vagyok a barátainknak, nagy könnyebbség volt. Nem, én nem vagyok a minimalista anyuka, akinek van 5 pólója, és kész. Nekünk sok ruhánk van. Még most is, pedig már sok zsákot továbbadtam. :)
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem ez folyamatos harc. És tudom azt is, hogy már erről sokszor írtam, de még mindig küzdelem nekem. Ez nagyon nagy! Ezért most leginkább a saját dolgaimmal fogok foglalkozni. Így mindenkinek könnyebb. A gyerekeké úgy is belecsúszik, hiszen az ő dolgaikat is pakoljuk folyamatosan. Öten vagyunk, öt ember ruháztatása elég komoly feladat. Főleg, hogy kamaszként, tinédzserként válogatnak.
Ma vasárnap elkezdtem. Ez a 0. nap.
Pénteken ballagás volt, szombaton évzáró. A hetek alatt sok ruha összegyűlt, és én ilyenkor, vasárnap szoktam vasalni. Igen:
Szeretek vasalni, na!
Tudom, hogy a 15 perc kevés lesz. :) Nem is a szám a lényeg, hanem hogy haladjunk - vagyis én - a feladatok teljesítésében. Apránként.
Meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése