Csak annyira tetszett nekem ez a kép (nem tudom, hogy hol találtam), valahol le volt mentve már...
Lehet mondani, hogy van bennem egyfajta optimizmusra való hajlam, és hiszek abban, hogy ha jól élem meg az életemet, és a boldog részét keresem, akkor könnyebb. Tudom, hogy nehéz meg "szar" az élet, sokszor mondják, és biztos az is.
Nem "Hurrá optimista" vagyok, és "Happy keresztény", mert ezekben sem hiszek. De a boldogságban igen. És ez nekem nagyon fontos.
Az én egész életem jó volt. A gyerekkorom, a tinédzserkorom, a kisfelnőtt korom, amikor felnőttem, amikor megházasodtam, amikor anya lettem... Nekem minden így tetszik, ahogy van. És nem csinálnám másképpen.
Azt is tudom, hogy ezért csak és kizárólag Istennek tartozom hálával. És hálás is vagyok. Én hiszem azt, hogy az ÉLET SZÉP, és örömteli. Még akkor is, ha nehéz és harcok vannak benne. Mert minden harc. Harcolunk a megélhetésért, a bürökráciával, a munkahelyünkön, a családban, a gyerekeinkkel, a barátainkkal. Még néha az állatainkkal is.
De hogy mit hozunk ki belőle, az - HISZEM -rajtunk múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése