Kihívás # Fesd ki a lakást!

Igazából mondanám azt, hogy ez lehetne kihívás, hiszen egy idő után a ház maga elhasználódik, a falak festése elkopik, és milyen kalandos újrafesteni és szépíteni a házat, de nem az.
Nekem most ezen a héten mégis ez a kihívásom. Nektek nem muszáj ezt a kihívást a héten követni! :)

Mivel a gyerekek anyukáméknál nyaralnak, azt a célt tűztük ki Férjjel, hogy legalább két szobát kifestünk. A gyerekekével kezdtük, mert az van legbelül, és ha kész van, könnyebb lesz majd odapakolni. :) Nem ám, hogy egyszerű legyen.
Ez, amit itt láttok a gyerekek szobájából került ki.

Ki is buktam, hogy mennyi felesleges holmink van, és még most sem értem, hogy férünk el ennyi mindennel ebben a kis házban. 

Azért haladunk nehezen, mert Férj délelőtt dolgozik, és csak este tudja csinálni. De azért haladunk. 

És hiszem, hogy egyszer minden a helyére kerül! :)

Tatabányai lazulás és cukkinipörkölt

Rengeteg cukkinit kaptunk ajándékba. Mi idén nem ültettünk. Nőtt ki néhány tökféle a kertben, tavalyról, de sajnos cukkini nem volt köztük, pedig az a kedvencem az összes közül. 

Mivel a gyerekek nyaralnak, ezalatt az idő alatt lehet olyan dolgokat főzni, amit ők nem, vagy kevésbé szeretnek. Tegnap Férjjel elmentünk Tatabányára, ahol ügyeket intéztünk, meg bevásároltunk a festéshez. Mivel megéheztünk, kerestünk egy helyet, ahol enni lehetett.

Mivel éhesek voltunk, rendeltünk is. 

Általában a húsevőknek valók ezek a helyek, mert a vegákkal nagyon nem tudnak mit kezdeni.Ezt találtuk:

Egy kellemes hangulatú, kedves kis étkezde, ami amerikai stílusban nyomul. Én nem vagyok annyira Amerika párti, de jó hangulata volt.

Férj hozta a formáját, a szokásos pizzáját rendelte :)

Én pedig vegaburgert kértem. Rántott sajttal adták, aminek nem örültem annyira. De adtak hozzá lilahagyma lekvárt és coleslaw salátát, ami viszont nagyon finom volt.

Ez az étlap hátulja. Az elejét nem fotóztam le, mert azon húsos burger volt, és ugye ez elvi kérdés... :)

Jó volt, de ma valami gyors étel kell. Olyan, ami gyorsan megvan, és feldobja a napot. Így használtam fel az ajándékba kapott cukkinit és a jól elrejtett (egyszer, majd nagyon jó lesz) színes tésztámat. Nagy kedvencem a szarvacska tészta, abból is a Gyermelyit szeretem. 

Elkészítettem a cukkinpörköltet a szokásos módon, azt is jó színesre: hagyma, piros húsú paprika, paradicsom alappal, és rá a kockára vágott cukkini.

Én nagyon szeretem a cukkinit!
Remélem, hogy nektek is fog ízleni!

HETI ÜZENET 25. - Szürke

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

52/1. ANYU OTTHON VAN!

Ezen a helyen szeretnék először köszönetet mondani saját anyámnak. A "gyermeklélektan" szó egészen biztosan nem tartozott bele egyébként nagyon gazdag szókincsébe. Ennek ellenére különleges tapintattal rendelkezett, és szeretetteljes gondoskodása mélyen belevésődött gyermekélményeim emlékei közé. Felejthetetlen emlék maradt pl. egyik hazaérkezésem az iskolából.

Lobogott a láng a nagy tűzhelyen, és egy tepsiből vajjal megkent, frissen sült ostya illata szállt felém. Könyveimet az asztalra dobtam.

Vajon csak az aranybarnán ragyogóostyák tettek annyira boldoggá? Nem, sokkal többről van szó! Csodálatos megtapasztalás volt, hogy olyan édesanyám van, aki otthon várja gyermekeit, olyan édesanyám,  akinek még frissen elmondhattuk élményeinket. Igen, abban az időben napjaink tele voltak élményekkel. És édesanyánk mindig figyelmesen végighallgatott bennünket, amikor hozzá mentünk. 

Anyánk időt szakított arra, hogy sok énekre tanítson meg bennünket. Velünk együtt énekelt, amíg meg nem ismertük szülőföldünk csodálatos régi dalait. Megtanított a régi hívő énekekre, korálokra, amelyek évekkel később, amikor kereszténnyé lettem, drága kincset jelentettek a számomra. Ma is éneklem még ezeket az énekeket.

De gondolunk csak arra a sok szánni való gyerekre a mai családokban. Szegények, noha dúskálnak a legújabb és legszebb játékokban és ruhákban, szegények, mert nincs otthon az édesanyjuk, és nincs ideje a számukra.

Ugye ismerjük őket? Ezeket az iskolából lassan, őgyelegve hazafelé botlatozó gyerekeket? Miért is sietnének?

Egy kis második osztályos guggol alig néhány méterre házuk küszöbétől a járdán, és szeretettel cirógat egy doromboló cicát. Amit a szomszéd kisfiúnak mond, arról köteteket lehetne írni: "Nálunk senki sincs otthon, és ez a kiscica szeret engem."

kép: Vladimir Zotov

Ha ebből a kis jelenetből a gyermeknek azt a vágyát hallod kicsendülni, hogy olyan édesanyát szeretne, "aki otthon van, akihez minden dologgal oda lehet menni", akkor helyesen értetted azt, amit mondott.

Túlságosan is hamar eljön az az idő, amikor nem lesznek többé körülöttünk a kisgyermekek. Akkor majd újra lesz időnk más dolgokra, azonban véglegesen elmúlt annak az ideje, hogy kisgyermekeinkkel foglalkozzunk. Nagyon találó megjegyzést hallottam nemrég erről: "Sajnos, a gyermekkor filmjét nem lehet másodszor lejátszani."

Gyermekkori élményeim, amelyek még mi a is megmelegítik a szívemet, és amelyeket akkor bizonyára oly természetesnek vettem, anyámtól sok áldozatot követeltek. A szép emlékek ára mindig idő, önzetlenség és megértés. Értéküket azonban akkor is megőrzik, amikor minden egyéb már a szemétbe került, amit gyermekeinknek adhattunk.

Gondolj csak arra, milyen nagy öröm lesz majd, ha felnőtt gyermekeinktől halljuk: "Anyu, mindig olyan szép volt az, hogy amikor az iskolából hazajöttünk, te otthon voltál." Egy már felnőtt leány emlegette édesanyjának: "Először mindig benéztem a konyhaablakon, és örültem, ha vasalni láttalak." 

Vasalás és vajas ostyák - mindkettő ugyanazt mondja: ÉDESANYÁNK OTTHON VAN.

Szabadságra megyek!

Izgalmas kaland veszi ma kezdetét. A gyerekeim elmennek nyaralni a mamához és a papához, azaz a szüleimhez. Két hétre.
Nem is igazán tudom, hogy mit érzek most, mert még ilyenre nem volt példa. 1 hét igen, de az gyorsan elrepül.
Kicsit izgulok és izgatott vagyok, hiszen 350 km nem itt van, és bár a gyerekeim nagyon szeretik a szüleimet és fordítva, azért mégiscsak ők már 70 felett vannak, és az én csemetéim nem híresek arról, hogy kedvesek, türelmesek és szeretetteljesek egymással...

Bepakoltuk a bőröndöt, és hamarosan indulunk.

De mielőtt elmegyünk, Nimródnak van még egy küldetése, ma SAKK-VERSENYEN van. Nagyon szeretett volna elmenni, és mi támogattuk ebben. Férj ment vele, mert én a múltkori alkalommal halálra izgultam magam, pedig nem igazán tudok sakkozni, és nem is szeretek, de a gyerekem volt ott, és hát ugye egy anya mégiscsak izgul a gyermekéért...
Ha vége a versenynek, utána indulunk.

Mindenesetre furcsa lesz. Azt mondanám, hogy szabadságra megyek, mert 10 éve nem történt ilyesmi. Azt gondoltam, hogy majd milyen nehéz lesz, mert én szeretem, ha itthon vannak a gyerekeim, még akkor is, ha viták vannak közöttük, ha néha nehéz velük, de az enyémek. Mindig meglep, amikor arról olvasok posztot, hogy anyukák visszafele számolják a nyári szünetet. Szerintem ez elég durva!
Mivel Férjnek új munkahelye van, nem tudunk elmenni nyaralni, ezért mi ketten leszünk itthon. Milyen romantikus! - gondolnátok, de nem az lesz.
Kihasználjuk ezt a kettesben levést, szép magyar szóval, és festeni fogunk. Ráfér már a házra, és nyugiba is tudjuk csinálni.
Szóval, szabadságon leszünk, csak közben dolgozunk!
Ettől függetlenül nagyon várom!

Egy ilyen otthoni könyvtár?

Vasárnap a lányaimmal nekiálltunk a könyveinket pakolni.
Rá kellett jönnöm, hogy sajnos nagyon kevés a helyünk. Azt mégsem mondhatom, hogy sok a könyvünk, igaz? Pedig tényleg van, én nagyon szeretem a könyveket, és gyűjtöm is őket, bár mostanában visszafogtam magam. Sok könyvem még otthon van Tiszavasváriban, az anyukámék őrzik, mert én nem tudom hova tenni. Pedig sok izgalmas és különleges könyv van közöttük, amit szívesen elolvasnék újra, vagy mert még nem olvastam, elsőnek.

Amikor vállalja, hogy lepakolja a könyveket, de egy idő után csend van...

Szeretek könyvtárba is járni, és szeretek kihozni könyveket. Zsófia lányom is szeret olvasni, amiért én nagyon-nagyon hálás vagyok.
Sokszor kerül az ember olyan helyzetbe, hogy keresztényként mit engedjen és mit ne engedjen olvasni a gyerekének. Erről viták és beszélgetések folynak komoly, hívő, keresztények között is.
Mit szabad olvasnia és mit nem, mi fér bele és mi nem.
Nekem is vannak bizonyos könyvek, amelyek nem férnek bele. Ilyen például a Harry Potter, ami számomra egy negatív töltetű könyv, még akkor is, ha azt mondják sokan, hogy ez a barátságról, küzdelemről, önmagunkért való kiállásról, az igazságról szól. Ez igaz, de leginkább számomra a varázslásról és a fekete mágiáról szól, amiről Isten egyértelműen azt mondja, hogy el kell határolódni.A nagy kérdés az, hogy általános iskolában lehet kötelező vagy választott olvasmány, és mit is tegyen egy keresztény anyuka ilyenkor... De ezt majd akkor kifejtjük, ha ez adott lesz. :)

ILYEN KÖNYVTÁRAT SZERETNÉK ITTHONRA

Írtam már nektek álmodozói hajlamomról és hogy szeretem tovább gondolni a dolgokat. És sokszor, amikor nekiállok lomtalanítani, mindig arról ábrándozok, hogy van még legalább 2-3 szobánk, és az egyik egy nagy könyvtár, aminek hangulata van. Például ilyen, mint ennek a képnek. Hát nem jó lenne?
Én biztosan nagyon élvezném!

Férj, az ünnepelt

Júliusban vége a családi szülinapi buliknak. Most már lazulás jön...
Ma van Férj szülinapja, és bár nem kerek a szám, de poénból csináltattam neki egy tortát. Nekem nincs türelmem ilyesmit készíteni. Mivel Férj szereti a tankokat, ezért gondoltam, hogy meglepem ezzel. :) Finom lett, és nagyon örült neki.

Kihívás # Süss muffint

Mondjuk ez nekem nem kihívás, mert nagyon szeretek muffint sütni. Nem is bonyolult, gyorsan is megvan, és finom is. De azért lehet küldetés erre a hétre!
Ráadásul az én gyerekeim nagyon szeretik. 
Nekem ez most éppen aktuális, mert vendégeink jönnek, ráadásul elutazunk, és ez egy könnyen szállítható süti, amit mindenki nagyon szeret. Hosszú útra kimondottan alkalmas.
A legtöbb muffin receptet, amit megsütöttem itt találhatod. Sütöttem már többet is, csak ezek a legnépszerűbbek.

Ti hogy vagytok a muffinnal?

Pizzás csiga

Férjnek.
Mert szereti.

1 kg lisztből készült, csak 3/4 része fehér liszt, az 1/4 része pedig teljes őrlésű. 
Megsóztam.
5 dkg élesztőt vízben felfuttattam - kis cukorral.
Öntöttem bele sok-sok olívaolajat  - annyit, amennyivel jól lehet dagasztani.

A csigára lehet készíteni saját bejáratú pizzakrémet, de nekem volt otthon bolti. 
Aztán kinyújtom a tésztát, aminek nem jó, ha nagyon megkel (csak egy kicsit), mert akkor szakad. 
Beleteszem a tölteléket (megkentem a tésztát a pizzakrémmel), és rudat készítek. Feltekertem és a rudat összevágtam.
Tepsire tettem és megszórtam sajttal. Aki nem eszik sajtot, anélkül is finom :)

HETI ÜZENET 24. - Jobb

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Előszó

Micsoda nagyszerű idő! Egyszerűen túl szép ahhoz - gondolja Kissné -, hogy a gyerekek a szobában maradjanak a négy fal közé zárva. Kiküldi tehát mindkét kislányát az udvarra játszani. Marika gondosan megágyazott babájának a babakocsiban, és sétálni viszi. Gabi mellette ballag, és arra vár, hogy ő is megkaphassa a babakocsit a babájának, ugyanis az ő kocsijáról leesett az egyik kerék.

Gabi bár egy ideig, azután egyszerre türelmetlen lesz. Keményen szól rá kishúgára, hogy adja oda már végre neki a babakocsit.
- De ez az én kocsim! - védekezik Marika. - Éppen most aludt el a babám. Most nem ébreszthetem fel!
Gabi dühös lesz. Kirántja Marika babáját a kocsiból, és a magáét teszi a helyére. Marika hangosan kiabálni kezd. Csak ezzel a fegyverrel tud nővére ellen védekezni.
Az anya kirohan a házból és kérdi mi történt. Marika ordítva követeli vissza a babakocsiját.

Ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel az édesanyáknak naponta meg kell birkózniok. Ez a könyv nem akar nagyszerű elméleteket közölni arról, hogy mit tegyenek, és mit ne tegyenek az édesanyák. Egyszerű, hétköznapi esetekkel kapcsolatban akarja megmutatni, hogyan boldogulhatnak jobban az édesanyák a "nehéz helyzetek"-ben gyermekeikkel. A szerző nagyszerűen ért annak a bemutatásához, hogy a gyermekekkel felmerülő valamennyi probléma akkor oldódik meg, amikor az anya lelki magatartásából kiindulva dönt. Eközben csodálatos az, hogy Jézus Krisztus minden pillanatban kész megbocsátani, ha téves döntéseinket előtte, és alkalmilag a gyermekeink előtt is megvalljuk.

Hogyan oldotta meg Kissné a problémáját?
Egy pillanatig tanácstalanul állt. Végül odalépett Gabihoz, és szeretetteljes hangon így szólt: - Miért nem vártad meg, míg Marika magától odaadja a babakosit? Hiszen te már az én nagylányom vagy! És édesapa ma este biztosan meg fogja javítani a te kocsidat is!

Talán nincs sok lehetőség arra - kedves olvasó -, hogy problémáidat hasonló korú édesanyákkal megbeszéld. Talán bizonytalan vagy, hogy ebben vagy abban az esetben mit kell tenni. Ennek a könyvecskének az ötvenkét fejezete segítségedre szeretne lenni ebben, és új gondolatokat akar ébreszteni benned!