Szabadságra megyek!

Izgalmas kaland veszi ma kezdetét. A gyerekeim elmennek nyaralni a mamához és a papához, azaz a szüleimhez. Két hétre.
Nem is igazán tudom, hogy mit érzek most, mert még ilyenre nem volt példa. 1 hét igen, de az gyorsan elrepül.
Kicsit izgulok és izgatott vagyok, hiszen 350 km nem itt van, és bár a gyerekeim nagyon szeretik a szüleimet és fordítva, azért mégiscsak ők már 70 felett vannak, és az én csemetéim nem híresek arról, hogy kedvesek, türelmesek és szeretetteljesek egymással...

Bepakoltuk a bőröndöt, és hamarosan indulunk.

De mielőtt elmegyünk, Nimródnak van még egy küldetése, ma SAKK-VERSENYEN van. Nagyon szeretett volna elmenni, és mi támogattuk ebben. Férj ment vele, mert én a múltkori alkalommal halálra izgultam magam, pedig nem igazán tudok sakkozni, és nem is szeretek, de a gyerekem volt ott, és hát ugye egy anya mégiscsak izgul a gyermekéért...
Ha vége a versenynek, utána indulunk.

Mindenesetre furcsa lesz. Azt mondanám, hogy szabadságra megyek, mert 10 éve nem történt ilyesmi. Azt gondoltam, hogy majd milyen nehéz lesz, mert én szeretem, ha itthon vannak a gyerekeim, még akkor is, ha viták vannak közöttük, ha néha nehéz velük, de az enyémek. Mindig meglep, amikor arról olvasok posztot, hogy anyukák visszafele számolják a nyári szünetet. Szerintem ez elég durva!
Mivel Férjnek új munkahelye van, nem tudunk elmenni nyaralni, ezért mi ketten leszünk itthon. Milyen romantikus! - gondolnátok, de nem az lesz.
Kihasználjuk ezt a kettesben levést, szép magyar szóval, és festeni fogunk. Ráfér már a házra, és nyugiba is tudjuk csinálni.
Szóval, szabadságon leszünk, csak közben dolgozunk!
Ettől függetlenül nagyon várom!