Cukiság

Csak mert annyira szeretem az őszt és a fákat. És mert annyira szeretem a cukiságot is, meg persze a romantikát, hogy amikor megláttam ezt a rajzot, tudtam, hogy mindenhol meg kell osztanom. Mert annyira cuki!!!

Ti voltatok már így, ennyire zavarban?

Ó, én biztosan tudom, és emlékszem is tinédzserkoromra, amikor szinte láthatatlanná akartam válni (de persze nem sikerült mindig), és tudom, emlékszem, hogy milyen sokat voltam zavarban, és mennyit küzdöttem az érzés ellen.

Azért is, hogy ne legyek ennyire szégyellős, noha ez ma is megvan. Bár sokan nem hiszik el nekem, hogy még most is bizonyos fokig és egy idő után izgulok és nehezen oldódok. Bár a látszat néha csal. Az egyetlen hely, ahol nem szoktam izgulni, az a gyerekek társasága.

Meg azért is küzdöttem, ha esetleg tetszett egy fiú, féltem, hogy nehogy észrevegyen, közben meg szerettem volna. 

Hát, az biztos, hogy elég nehéz tinédzsernek lenni. 

Felnőttként is zavarba hozható az ember. A régi munkahelyemen volt egy emberke, akinek imádtam a humorát, se egy-egy mondatával olyan kellemetlen helyzetbe tudott hozni bárkit, hogy csak na... Nekem kb. 2 évembe került megtanulni kezelni a humorát, már ha annak lehetett mondani. Ő sokat edzett ilyen szempontból.

Most már kicsit jobban kezelem a helyzetet.

Nektek van ezzel, vagy ilyesmivel harcotok, küzdelmetek?
 

Jill Mansell: Az első az utolsó?

Már mondtam többször is, hogy szeretem a romantikus regényeket, és Jill Mansellt is. 

Van abban igazság, ami a könyv elejére van írni, hogy Minden nőnek jár egy kis Jill Mansell, mert nagyon cukik a könyvei, és mert az emberben alapvetően benne van egyfajta erős romantikus érzés és késztetés. 

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért olvasok romantikus regényeket, ha boldog házasságban élek, és szeretem a Férjemet. Nem is értettem a kérdést, hogy ez miért függ össze. Eszembe jutott az egyik vicces film, a gyerekkori kedvenc színészemmel,  Harrison Forddal. A film címe Hat nap, hét éjszaka 

Van benne egy vicces beszélgetés, bár szerintem az egész film vicces.

- Idejönnek (mármint a turisták a szigetre), keresik a nagy csodát, azt hiszik, hogy itt megérzik a romantikát, amit sehol máshol nem találnak meg.

- Hátha megtalálják.

- Ez egy sziget, szivecském! Ha csak ide nem hozza, itt soha meg nem találja!"

Na, szóval attól, hogy az ember romantikus alkat, és még boldog is, jól esik neki az, ha örülhet mások boldogságának. Még ha az könyv formájában van is így. És az az igazság, hogy néha a valóság iszonyú fárasztó. Ezért jó néha kézbe venni egy romantikus könyvet, és arra gondolni, hogy milyen sok romantikus történet születhetne, ha mindenki elmesélné, hogy is volt az a bizonyos nagy szerelem. :)

Történet:

Jessie Roscoe évekig titkolta, ki is a fia édesapja, senki sem tudta az igazságot. Ám tizennyolc év elteltével a szóban forgó férfi - Toby Gillespie, a karizmatikus színész - épp Jessie szomszédságába költözik. A titokra gyorsan fény derül, hiszen Tobynak elég egyetlen pillantást vetnie a fiúra, hogy egy kis fejszámolást követően felmérje a helyzetet. A férfi nagyon boldog, hogy ennyi év után viszontláthatja régi szerelmét, a fiával való találkozás pedig hatalmas meglepetés a számára. De mit szól mindehhez a felesége és kamasz gyerekei? A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az egykori szerelmesek között a szikra még nem hunyt ki. Ugyan Jessie nem bízik a boldog beteljesülésben, azt még ő sem sejti, hogy semmi sem az, aminek látszik, és mindenkire várnak még meglepetések... Makrancos kamaszok, titkokat rejtegető szomszédok, undok anyósok, félrelépő férjek és hamis látszatházasságok - a pergő történetben minden terítékre kerul, sok humorral és szeretettel tálalva. Pont úgy, mintha csak a legjobb barátnőnkkel beszélgetnénk. - Jill Mansell sok éven át a bristoli Burden Neurológiai Intézet munkatársa volt, ma főállású író. Népszerű regényeit eddig több mint 3 millió példányban adták el, és számos nyelvre lefordították szerte a világon. 

Nem mondom, hogy ez a kedvenc könyvem tőle, nehezen olvastam el, de elolvastam. :)

Azért azt kell mondjam, minden ellenére, hogy számomra a valóság romantikus. És ez a legfontosabb.

Tészta tofupörkölttel és paradicsomsalátával

Nagyon szeretjük a tésztás, egyszerű ételeket. És nagyon szeretjük a tofut is. A kettő együtt pedig mindig jó ötlet. Legalábbis a gyerekeim szerint. Nekik persze paradicsom nélkül, de én szeretem felturbózni kicsit, mert a paradicsom mindig jó ötlet. :)

A tofut általában a Lidl-ben veszem, ott a legolcsóbb, és már nemcsak a simát eszi meg a kisfiam, hanem a marináltat is, ami nagy haladás vele kapcsolatban. :)

És ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni is. 

Pörköltalap, rá a kockákra vágott tofu. Kifőzöm a tésztát, összekeverem, és már kész is. :)

Ugye, hogy ugye?

Sakkos hétvége Székesfehérváron

Az úgy van, hogy Nimród idén először elindult a FEHÉRVÁR BÖLLHOFF KUPA Nemzetközi FIDE sakkversenyen.

Ez egy 4 napos keményfordulós, 90 perces játékidőt jelent, és csütörtök délutántól vasárnap délutánig tartott.  Két napot nem tudtunk vele lenni, de a szombat délutánt rászántuk arra, hogy bemenjünk, és bátorítsuk. Ez azért nehéz, mert ő bár 10 éves, simán összerakják felnőttekkel és 20 évesekkel is, ami valljuk be, nem tűnik igazságosnak, de úgy kell ezt megélni, hogy lehet ebből is tanulni. 

Az edzője eléggé fanatikus, úgyhogy mindenhova, ahova lehet, és ahova elengedem :), elviszi Nimródot. Mert akár hiszitek, akár nem, a sakk is olyan, mint a foci, hogy szinte minden hétvégén van valamilyen verseny, de ugye azt azért nem... :) 

Azokon a napokon, amikor nem tudtunk bemenni, sokat volt szomorú, meg unatkozott is. Így szombaton délután bementünk hozzá, és kicsit együtt töltöttük az időt. Nagyon örült neki.  

Ez a verseny egy Nemzetközi FIDE sakkverseny  volt, ahol most játszott először. Nagyon nehéz volt a mezőny, igazi vérprofik voltak. Még sohasem láttam ilyen sakkversenyt. Komolyan mondom, furcsa volt. Tényleg lehetett hallani, ahogy az agyak kattogtak, és itt szinte mindenki profi volt. Nagyon bátor volt az én kisfiam, hogy részt vett benne.

 

A délelőtti meccsét lejátszotta, mi pedig délután 1 körül bementünk hozzá. Mivel délután 3-kor kezdődik a második játszma, így kicsit kalandoztunk Fehérváron. 

 

A sétálóutcában a Fekete Sas Patika előtt növényeket illatoztunk, és próbáltunk rájönni, hogy milyen illatokat ismerünk fel. 

Zsófinak nagyon tetszenek ezek a telefonok. Ki is próbálta. :)

Sétáltunk egy régi, török fürdő mellett, ahol persze, hogy késztetést éreztek a gyerekek, hogy lemásszanak. Mert hát melyik gyerek nem így tenne?

 

Katával az Órajátéknál. :)

Az én Művész lánykám egy Művészeti Galéria előtt. :)

A Romkertnél sétáltunk, ahol a sok királyi sír található. Kata elfáradt már, de a testvéri szeretet bátorító pillanatát élveztem.

Kata és a levelek.

Betértünk egy helyre enni. Meg kell mondjam, hogy az éttermekben sajnos továbbra sem működik a vegák segítése. Megijednek attól a mondattól: Vegetáriánus vagyok. Azt, hogy Vegán étrendet szeretnék, már nem is merem mondani, nem is csinálok belőle hatalmas problémát. Csak már unom, hogy a választék általában a rántott sajt sült krumplival. :( Az egyik étterembe (nem ebbe, egy másikba) konkrétan lefagyott a pincér, és arról dünnyögött, hogy nem tudják megoldani ezt, de aztán a rántott sajtot ajánlották. :( Köszi. 

A családi kép azonban jól sikerült.

Kata itt már elfáradt. Azért több órát gyalogoltunk, míg Nimród játszott. Az egyik jó dolog volt, hogy jó időnk volt.

Az Órajáték Székesfehérvár egyik nevezetessége. Nagyon szép és különleges. Minden páros órában megszólal, és még mindig sokan jönnek oda meghallgatni. De én nem ezért vagyok rá büszke, hanem azért, mert Férj is részt vett ennek elkészítésében. A kovácsmesterhez, aki csinálta, járt segíteni, így az ő munkája is benne van. És néhány Cégtáblába és kerítésben is Fehérváron és Móron is. Én teljesen büszke vagyok rá, és szoktam is dicsekedni vele, de Férj ettől szerényebb. Pedig nagyon ügyes!

 És persze a kihagyhatatlan Kati néni, akinek mindenki az orrát dörzsöli, hogy szerencsét hozzon.

Kati néni, a fertályos asszony bronzszobra Székesfehérvár belvárosában, a Liszt Ferenc sétálóutcában található. Az egykori fehérvári piac jellegzetes alakját, a portékáit Felsőváros városrészből kiskocsijával a belvárosi piacra toló idős asszonyt ábrázoló szobor Kocsis Balázs alkotása, amelynek ihletője Molnár Imréné Boda Katalin volt, aki még 93 éves korában is árulta döcögős kocsiján a tejet, tejfölt és a sült liba- és kacsafertályokat. A négy részre, azaz fertályokra felvágott, saját zsírjában ropogósra sütött kacsa és liba egy székesfehérvári helyi ételkülönlegesség.

Vasárnap már csak ketten mentünk be, mert az idő is rosszabb volt, de hogy kicsit vele legyünk, bátorítsuk és szeretgessük őt. A szünetben sétáltunk nagyokat, felfedeztük még jobban a várost. 

Az én kisfiam, akire nagyon büszke vagyok. Ő az én hősöm!

                       Nagyon szeret mozgólépcsőzni, így bementünk a Plázába is. Csak ezért. :)

 Nehéz, de érdekes hétvége volt. Büszkeséggel tölt el a kisfiam. Egyrészt, mert két napig egyedül állta a sarat, és csinált mindent, úgy, hogy nem tudtunk ott lenni, pedig annyira anyás, és annyira szereti a jelenlétünket. Másrészt, mert a sok vérprofi között (tényleg azok, hiszen vagy minden nap van edzésük, vagy profi csapatban játszanak, sőt, néhányan még magánórákat is vesznek) remekül teljesített. És én nagyon büszke vagyok rá!

 

Legyél ok

Egy rövidke életjel

Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de az utóbbi időben nagyon nem volt időm arra, hogy írjak. Pedig már elolvastam jó néhány könyvet, megnéztem néhány sorozatot, vagy régebben fejeztem be, és írni szerettem volna róla. 

A helyzet úgy áll, hogy október 1-jétől dolgozni kezdtem, és nem igazán van időm semmire. De tényleg. 

A gyerekeim iskolájában dolgozok, egy autista kisfiú mellett vagyok, és meg kell mondjam 1 órára úgy elfáradok, hogy amikor hazajövök mindig kérek 1 óra csendet. Ha egyedül jövök haza, mert a gyerekeimnek órái vannak még, akkor magamtól kérem, de ilyenkor szoktam általában elrohanni boltba, vagy ügyintézni. De ha nem, akkor is ülök egy órát és csendet kérek a fejemben. Tudom, sokan mondják és tartják, hogy tanítani nem nagy ügy (hiszen ahhoz sokat, azaz majdnem mindenki ért), de az ember tényleg elfáradt. Ráadásul az én gyermekem egy túlpörgős, de értelmes autista gyerek, akivel sokat küzdünk azért, hogy haladni tudjunk. Nem mindig van jó napunk, főleg a kisfiúnak, de kemény munkát fektettünk abba, hogy keményen dolgozzunk. Tudjátok, vannak jobb és rosszabb napok is. A mai jó volt. 

A szerda az egyetlen nap, amikor mindannyian egyszerre végzünk, így hazajövünk, és a gyerekek tudják, hogy anyát egy kicsit egyedül kell hagyni. Nagyon rendesek. Én sem zavarom őket azzal, hogy üljenek le tanulni, mert nálunk mindig van egy kis pihenős idő, mindenkinek kell játszani, kiengedni, lazítani. 

A vicces helyzet az, hogy Kata osztályában vagyok, hiszen a kisfiú oda jár. De ezt Kata jól kezeli, nem lóg rajtam, nem tölt velem minden percet, mert tudja, hogy az én dolgom a kisfiú, nem ő. 

Szóval, ez az oka annak, hogy nem igazán van időm írni. Amikor lenne, meg már este lesz, és annyira fáradt vagyok, hogy aludni van kedvem, nem írni. De előbb-utóbb... :)

Így sajnos írni sincs időm, mármint nem blogot, és hanem a gyerekanyagaimat. Nem is tudom, hogy elkészül-e valamikor egy, pedig... túl sok ötletem van. Az Alkotó Biblia oldalamra is itt vár rám a sok ötlet, amit megcsináltunk már, de... Túl sok a de. Ti is így gondoljátok? Na, innen szép nyerni!

Szejtán rizzsel

 Tavaly egyszer kipróbáltam a szejtánt. Az én gyerekeim és családom nem egyszerű menet, valami oknál fogva nagyon válogatósak. Nem mindent esznek meg, és leginkább kisfiam a problémás eset, mert bár ő a legjobb evő ugyan, de nem mindegy, hogy mi az az étel. :)

Ez  meglepő lehet, mert mindenki amiatt aggódik, hogy mit adok neki enni. Való igaz, hogy nem eszik meg semmilyen gyümölcsöt és persze húst sem eszünk, de vannak bizonyos zöldségek, amelyeket nyersen sem fogyaszt, viszont főtt formában igen. Nagy rajongója a sóskának, a babnak, a borsónak, szereti a káposztát (de csak káposztás tésztának), és még sorolhatnám. 

Éppen ezért izgultam, amikor először kipróbáltam a szejtánt. Gondoltam, lesz ami lesz, majd csak megkóstolja (bár már ezt is elengedtem, nem erőltetem, nincs értelme), és igazam lett. Sokkal jobban szereti a szejtánt, mint a tofut, pedig ez utóbbit is nagyon szereti.

Az az igazság, hogy nem készítem el a szejtánt búzasikérből, hanem kicsit a drágább megoldást választom, megveszem készen. Eddig a fehérvári bioboltba mentem, de most már nem tudok bemenni Fehérvárra, így lehet, hogy majd ide a móribe kell rendelnem. 

Csinálok egy lecsós, pörkölt alapot, felvágom, és kicsit főzöm. Nem kell neki sok. Lehet naturt kapni és hagymásat, mi ezeket szeretjük. És persze, hogy rizzsel tálaljuk, mert így szeretik a legjobban.

Nagyon finom.

Life in colors - Jön az őszi szürke!

Mert még mindig - és szerintem örökre - nagy rajongója leszek, vagyok a szürkének. 

Az élet veled páratlan

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy én egy nagyon boldog ember vagyok. Életem legjobb döntése volt az, hogy Férjet választottam, és hozzá mentem feleségül. Vagyis Istennek volt a legjobb döntése, hogy minket egymás útjába, közelébe és közelségébe vezetett. 

Nagyon szeretem Őt, és nagyon szeret Ő is engem. Tudom. 

Imádom a romantikát és a romantikus dolgokat, de sohasem éltem meg ezt a kapcsolatot rózsaszín ködben. Sem az elején, sem azóta. Pedig tényleg romantikus... :)

Valószínűleg ennek az az oka, hogy felnőtt fejjel találtunk egymásra, nem fiatalon, gyerekként. Az sokat vet a latba, mert az ember megfontoltabb, átgondoltabb, és jó esetben tudja, hogy mit akar. Én is tudtam, és Ő is tudta, csak akkor valahol még nem volt itt az ideje, hogy találkozzunk. De az Úrnak terve volt velünk, hogy megismerjük egymást, megtaláljuk egymást. Elég vicces volt, ráadásul kicsit sem romantikus, bár Bózsvának azért van némi romantikája, ami tény és való. 

Szeretem őt. És boldog vagyok mellette, vele. Hálás vagyok érte.

Hogy egy kedvenc, klasszikus írómat (Jane Austent) idézzem: "A legjobb ember ezen a világon."

A dátum most nem 14 (ez egy tavalyi kép, csak ezt válogattam bele a képekbe), hanem 15. Már 15 éve, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Azóta sok kalandban, nehézségben, örömben, izgalomban volt részünk, de a legjobb és legnagyobb ajándék az a 3 csoda jófej gyerek, akiket még ráadásul kaptunk Istentől. 

Ez pedig a mi esküvői meghívónk igéje és rajza volt.

Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. 

Énekek éneke 2,2-3

Life, de hogy mennyire rosszul fordították :)

Ma fejeztem be ezt a sorozatot. Újra. Már kb. Ez egy 2007-es sorozat, és csak (sajnos) 2 évad készült belőle, de én szerettem. Tényleg aranyos és vicces is volt a maga egyszerű bájával. 

A történet:

Az Életfogytig zsaru (Life) Charlie Crews nyomozó története, aki 2007-ben szabadult a Pelican Bay Állami Börtönből, miután életfogytiglani büntetéséből letöltött 12 évet. 1995-ben ugyanis tévesen ítélték el őt három rendbeli emberölésért társa és annak családja meggyilkolásáért. Védőügyvédje, Constance Griffiths volt az, aki végül minden kétséget kizáróan be tudta bizonyítani az ítélet alaptalanságát. Mivel Charlie 12 évig börtönben ült, elvesztette állását, feleségét, barátait. Habár az államtól jelentős pénzbeli kárpótlást kap 50 millió dollárt a téves ítéletért, mégis Los Angeles-ben telepszik le, s dolgozni kezd nyomozóként az ottani rendőrségen, mivel meg akarja találni azt a gyilkost, aki helyett életfogytiglanra ítélték... 

 

Nem túl bonyolult és nem túl magasröptű az egész sorozat, de arra kimondottan jó volt, hogy az ember jót szórakozzon, és részt vegyen egy-egy nyomozásban. És persze, hogy hallgassa Charlie Crews nyomozó Zen-gondolatait. :) - Függetlenül attól, hogy nem Zenes az ember, aranyos gondolatok voltak benne.

De leginkább a Charlie Crewst alakító Demian Lewist említeném, aki nekem még tetszik is. Tudom, általában a vörösök háttérben vannak szorítva, bár mostanában a művészvilág felfigyelt a vörösökre, vannak néhányan. De nekem azért vannak kedvenceim köztük, de szerintem erről már írtam is. Még a kedvenc magyar színészem is vörös. :) Így hát nem meglepő, ha nyomon követem a munkásságát (még megemlíteném a Homelandet (ezt még nem láttam) és a Milliárdok nyomábant (ezt sem még), de tervezem megnézni.

És ugye senkit sem fog meglepni, ha most végre, hosszú idő után bővül a 20-as listám. :) Nem nagyon bővült mostanában, de az az igazság, hogy válogatósabb lettem az utóbbi időben. :) 

Mindenesetre ajánlom ezt a sorozatot. Nem fog világot megváltani és nem fog mély érzéseket, gondolatokat elindítani, de jót lehet szórakozni. És szeirntem Sarah Shahi olyan szép. Szerintem az egyik legszebb színésznő a sorozatok világában.

Life in colors - Őszi piros

Már tényleg itt van az ősz. A színeivel, a hidegségével, de a különleges hangulatával. 

Nagyon szeretem. A kedvenc évszakom. Tegnap még jó idő volt, az utolsó napsütés talán, és elmentünk egyet kirándulni a Vértesbe. Jó volt. Az ősz pedig fantasztikus.