Tojásos lecsó

Apukám nagyon szeret kertészkedni. Nála, amióta emlékszem, mindig minden rendben volt. Soha sehol egy gaz, minden úgy állt és nőtt, ahogy annak kellett. Nagyon ért hozzá.
Gyerekként úgy nőttem fel, hogy szinte semmit nem vásároltunk a boltban, mert mindent megtermeltünk magunknak. De akkor ugye sokan voltunk. Anya, Apuka, a 2 bátyám és én. A fiúk sokat ettek, én meg válogatós voltam. Ám nagyon szívesen időztem a kertünkben.
Amikor már érett a borsó, bekuporodtam a sorok közé, és iszonyú mennyiségű borsót megettem csak úgy nyersen. Amikor érett a cseresznye felmásztam a fára, és úgy ettem, mert onnan finomabb volt. És még sorolhatnám.
Közben mi, gyerekek kirepültünk, mindenkinek saját családja lett.
Egy dolog azonban maradt.
Apukám és az ő rajongása a kert iránt.

Keresgéltem, de nem találtam olyan képet, ami a kertjükről készült. De ezen a képen is látszik, hogy itt is minden rendben van. A fű egyformán egyenes, a fa szép rendben van összerakva, és a gyerekek fürdőzős képén azért látszik háttérben a kert is. Higgyétek el nekem, hogy az is rendben van.
Ja, és nálunk minden bio.

Idén a kiskerjükben iszonyú mennyiségű paradicsom termett. Ami azért vicces, mert nem bírják megenni ketten. De nála mindig mindenből sok lesz. Nagyon érti és nagyon gondozza a kertjét.
Szóval, rengeteg lecsó és rengeteg paradicsomlé készült idén. Nekünk is jó volt a termés, de az övéké már tényleg sok volt. Így a szüleim, hogy mi örüljünk, és mert ők nem tudták hová tenni a 100 üveget, apránként eljuttatják hozzánk. Tudjátok, minden hazamenetelkor telerakják az autót. :)
Persze nekünk is van kertünk, és nekünk is megterem benne sok minden, de az ő lelkük akkor boldog, ha adhatnak. És nagyon cukik, hogy ilyenek.

Zsófia lányom oda van a lecsóért. De csak és kizárólag azért, amit az Anyukám készít. Akármennyien és akárhányszor próbáltuk reprodukálni, nos, nem jött be neki.
De persze ez bennünket, többieket nem zavar. Nincs is jobb dolog egy jó kis lecsónál saját tojással, és házi, friss sütésű kenyérrel.
Nyami...