De erre nagyon jó az őszi szünet. :)
Hosszú ideig azok közép az emberek közé tartoztam, akik szerint az alvás felesleges. Kicsit még most is hajlok rá, ám a korom és a sok feladat nem ezt mutatja. :( Alapvetően tényleg sajnálom az időt az alvásra, mert annyi mindent lehetne megcsinálni helyette, de a szervezet egy idő után jelzi, hogy akkor most pihenni kell(ene).
A szünetekben éppen ez a jó, hogy ez működhet, és lehet hivatkozni Katára, akinek még aludnia kell délben. Néha küzdelmes, néha egyszerű, mert elfárad hamar. Ő is korán kelő. Ilyenkor én viszem aludni. És a két nagy pedig hősiesen csendben van, feltéve, ha két külön szobában vannak... :)
Mostanában már este is elmegyek korán aludni (ezek persze az iskolai időszakban történnek meg) - meglepő módon.
Ám most nagyon jót tesz nekem, hogy délután alszik egy kicsit. Nem leszek tőle türelmesebb vagy ilyesmi, csak azt érzem, hogy ha alszom vagy pihenek egy kicsit, akkor az nekem jó. És ennyire meg lehetek önző, mert ha fáradt vagyok, akkor szegény gyerekeimmel is türelmetlenebb vagyok. Így is ilyen az alaptermészetem (zsizsegős, pörgős, egyhelyben nem megülős, idegbajos stb.).
Katával pedig összebújni nagy öröm. A pihe-puha hajacskája és a kedves mosolya miatt. Persze nem könnyű vele, mert ha belelendül, hogy ő bizony nem alszik, akkor nehéz meggyőzni (bármilyen eszközzel), hogy márpedig DE! :) Aztán magától elalszik egy idő után.
Zsófi és Nimród ilyenkor igyekszik segíteni. Nekik is tanulni kell, mert egyikük sem tud csendben maradni, főleg a kisfiam az, akinek folyton jár a szája, de tényleg. Megállás nélkül beszél, és ha kell, tízszer elkezdi ugyanazt a mondatot, amíg a végére nem ér a mondanivalójának. "Imádom", de nem könnyű eset. Viszont ő az, aki fegyelmet tart a családban, aki betartatja a szabályokat és ha valaki nem úgy csinálja, akkor szól is érte. Mondjuk ez is fárasztó. De amikor kérem, hogy legyenek csendben, akkor 1 órát kibírnak, és ez nekem jó.
Alvásilag is. :) :)
Úgyhogy TARTS DÉLUTÁNI PIHENŐT! Mindenképpen megéri!
Amikor hétköznapi rohanás van, és a gyerekek iskolában meg oviban vannak, és mindig menni kell valamilyen külön foglalkozásra, amelyek a legtöbbször kettőtől és utána vannak. Előtt meg persze főzni kell, hogy mire hazajön mindenki a "munkahelyéről" legyen meleg étel.
Ilyenkor úgy szoktuk megoldani, hogy szombaton, amikor hazajövünk a gyülekezetből, akkor pihenünk. Van hogy Katával, de ha ő nem alszik (ami ritkán van, de van), akkor mi Férjjel. És ilyenkor a gyerekek csendben vannak.
Olyan cukik.
Tudják, hogy az "öregeknek" kell a nyugi. A pihenőidő.
De ne felejtsétek el, hogy a boldogság 8 alapelve között ott volt a pihenés is.
Tudom, hogy nem könnyű, de én magam vagyok a legjobb bizonyíték arra, hogy ez működik és jót tesz a szervezetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése