A Biblia a helyes táplálkozásról 1.

Amikor ezt a bejegyzést írtam, akkor Erika rákérdezett egy dologra, és én ígértem, hogy válaszolni is fogok. Aztán sok minden történt. Sokszor nem jutok a blogomhoz, és bár úgy tűnik, mintha rendszeresen írnék, de nincs így. Sok bejegyzést előre megírok, aztán ütemezem. Tudjátok, 3 gyerek mellett, egy halom délutáni programmal és sok itthoni teendővel a nyakamban kevés időm jut a blogra, amit egyébként pedig nagyon szeretek. És ezért is tűnik sokszor olyan rendezetlennek a blogom még nekem is, önmagam számára is. :)

De most úgy gondoltam, hogy leülök (amíg készül a leves és a palacsinta tészta kicsit pihen) és leírok néhány dolgot, gondolatot arról, hogy hogyan gondolkodok ÉN. Ez a bejegyzés a saját véleményemet tartalmazza, de úgy gondolom, hogy sok adventista is egyet ért vele.

• Továbbá fontos megjegyeznem és tudatnom, hogy bár a legtöbb adventista vegetáriánus, mégis sokan esznek húst. Emiatt nem zárjuk ki őket a közösségből, mert nem ez a legfontosabb. :) Most is úgy gondolom, hogy nem az üdvözít, ha vega az ember, de hogy mennyire figyel oda a testi-lelki szükségleteire, az már igen.
• Továbbá azt is fontos megjegyeznem, hogy én húsevő családból származom, és soha életemben nem hallottam a vegetáriánus táplálkozásról. Sőt, amikor először találkoztam vegákkal, enyhén szólva dilinyósoknak tartottam őket. :) Aztán kipróbáltam és most sok mindent máshogy látok.
• Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem tartozom azok közé a fanatikusok közé (sajnos sokan vannak ilyenek), bár ők keményvonalas vegánok, akik többre tartják az állatokat az embereknél. Sokszor keveredtem már nézeteltérésbe olyan nem hívő, de a vegánságukat komolyan vevő emberekkel, akikkel nem szívesen barátkoznék, mert nem képviselik helyesen a meggyőződésüket. Ellenségesek és mindenkire haragszanak, akik kicsit másképpen is gondolkodik erről. A Facebookon sok ilyen csoport van, és én szinte mindegyikből kiléptem, mert azt hittem, hogy recepteket osztunk meg, közben pedig nem ez történt. Ezek nem adventista csoportok! 

Az a nagy kérdés, hogy tényleg összekapcsolható-e a Biblia és a táplálkozás, vagy ez is csak amolyan hivatkozásra és vallásra okot adó dolog?
A nagy kérdés, hogy miért is beszélünk együtt az erkölcsi tanításról, a lelkiségről és a testi szükségletekről. Tényleg van-e egymáshoz közük, vagy nincs? Vagy csak "műség" az egész, amolyan megnyugtatjuk magunkat ezzel és kész? - Én mondjuk nem vagyok ilyen. Nem azért csinálok, teszek valamit, mert ez a divat, vagy mert ezt várják el tőlem. Oké, mondjuk vannak kivételek, de ilyen mondjuk a munka vagy a gyereknevelésben bizonyos elvárásaim, önmagammal szemben is.
Vegetáriánusnak lenni amolyan reklámfogás, jól hangzik, buli, vagy azért is más vagyok érzés? Nem tudom. Vagy esetleg tényleg komolyan kell venni?
Én azt értettem meg, hogy igen.
Szeretném megosztani Veletek azokat a gondolataimat, felfedezéseimet, utánajárásaimat, amelyek számomra segítették ezt a döntést. Ezek után sem elvárásom azt, hogy innentől kezdve aztán mindenki vegetáriánus legyen, aki a blogomat olvassa. Én nem így működöm.
De azt szeretném megosztani Veletek, hogy értettem meg, hogy Isten mennyire gondoskodó, mennyire szerető Isten. Hogy megértettem azt, hogy a legapróbb, leghétköznapibb dolgainkkal is törődik. Hiszen annyit küzdünk szenvedünk az élet minden területén. A testünk állandóan fáradt, gondterheltek vagyunk, fizikailag összeroskadunk, nem úgy bírjuk a terheket, ahogy kellene. Ha körbenézünk, mindegy hol vagyunk, görnyedt hátú, szomorú arcú, fáradt tekintetű embereket látunk, akiket megviselnek a mindennapok. Az orvosi rendelők tele vannak betegekkel, akik rendszeresen panaszkodnak, hogy mi mindenük fáj, de változtatni nem akarnak semmit. Mert miért tennék, amikor kényelmesebb így?
Meggyőződésem, hogy ezek a problémák a helytelen táplálkozásban gyökereznek. És a helytelen életmódban.

Az emberek többsége nem akarja elfogadni Isten segítségét ebben. Ha problémájuk van, oldja meg Isten, de ha valami rosszul sül el, akkor persze ő a hibás. Ismerek olyan embereket, akiknek fontos az egészség, mert figyelnek arra, hogy mit és hogyan főznek meg, de közben erős dohányosok. Ismerek olyan embereket, akik elhagyták ugyan a kenyeret az életükből, de a folyékony kenyeret nem sikerült. Ismerek olyat, akik mindig le akarnak fogyni, mert tudják, hogy kövérek, de mindig "Majd" kezdik el, és közben másokra mondják, hogy milyen kövér az illető. És még sorolhatnám.
Meggyőződésem, hogy minden döntést magunknak kell meghozni. Más nem teheti. És ha nem sikerül, akkor nem mást, hanem magunkat hibáztatni. Mást mindig a legkönnyebb.

Folytatom majd, de most mennem kell palacsintát sütni :)