2019. szeptember 18., szerda

Pozitív kihívás - 3. nap

Biztosan észrevettétek már, hogy a Pozitív kihívásaim, amiket szeptemberre kitaláltam magamnak nem naponként osztom meg, noha az van odaírva, hogy ... nap. Eredetileg úgy volt, és így is terveztem, de mivel mindig rohanósak a napjaim (mily meglepő! :) ), és a feladatok átgondolásához is kell idő, oda jutottam, hogy bár napokra osztom le a feladatokat, de mégis inkább hetekre koncentráljunk. 

Remélem, hogy gyalogoltok már. Én nagyon élvezem. Nem mondom, hogy mindig, mert az utóbbi időben kicsit sokfele kellett menni egyszerre, de azért igyekszem.
Továbbá remélem azt is, hogy  összeszedettebbek lettetek. Nekem sokat jelent pl. hogy felírok mindent, mert így is sok mindent elfelejtettem.  
De nézzük csak meg a mai feladatot, és napot!


A mai pozitív kihívás: Keress egy új barátot!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, vagy kinek okoz ez gondot, de én könnyen barátkozom. Mindig is így volt. Ma sem okoz gondot nekem új ismeretségeket kötni. Valószínűleg ennek a közvetlen stílusom és a kissé extravertáltságom is az oka. :)

Gyerekkorom óta így volt ez. 
Emlékszem, hogy nagymamáméknál voltam, és a szomszéd barátnőmmel szép köveket szedtünk össze az udvarról, és elhatároztuk, hogy eladjuk, hogy egy kis zsebpénzt szerezzünk. :) Ez a 80-as évek eleje. Kisiskolások voltunk, és gondoltuk, jó móka lesz. Már akkor is én voltam az, aki megszólítottam arra járó bácsikat és néniket, hogy ugyan, vegyenek tőlünk köveket. Persze, nem vettek, és mi meg nem értettük miért... 
De ez nem esik nehezemre most sem. Nem eladni dolgokat, hanem megszólítani embereket. 
Hátsó szándék nélkül. 

Mivel én fiúk között nőttem fel, és csak fiúk vettek körül (két bátyám és két fiú unokatestvérem van) esélyem sem volt olyan dolgokra, ami lányos. Babáztam néha, de szívesebben másztam fára és fociztam kint az udvaron, így nem is csoda, ha látványosan fiús lány lettem. Mindenkivel mindig jóban voltam, és megtanultam a fiúk mellett nem hisztizni, nem műsorozni, hanem egyenesnek lenni.
Sohasem vetettem be női praktikákat, mert nem tudtam, hogyan kell. Most sem tudom. 
Azt viszont tudom, hogy az őszinteség fontos dolog.
Nekem mindig is az volt. 
Én mindig kimutattam és kimutatom az érzéseimet, és ez most is így van. Ahogy a Facebookos oldalamon is áll  ez a Fodor Ákos idézet:
                                            

Amikor idekerültem Mórra, a régi főnököm azt mondta nekem, hogy "Á, ott nem fogadnak be minden jött-mentet!" Ez akkor engem megdöbbentett, és nem értettem, miért mondja. Aztán idekerültem, és láttam ám, hogy van abban igazság, amit mond, de ez  nem miattam van. Legalábbis reméltem. :)
Be kell valljam őszintén, hogy Mór egy alapvetően zárt közösség. Sok a sváb (bocsánat, ha éppen sváb olvas engem), de ők kicsit maguknak valók. Nekem a dunántúli mentalitás is szokatlan volt, attól függetlenül, hogy mindenki nagyon kedves volt velem, de távolságtartó. Mi Szabolcsban mindenkinek örülünk, és ha még sohasem találkoztunk, akkor is úgy érezzük, hogy nagyon jóban tudunk lenne, egyetlen beszélgetés után.

Férjem is mindig mosolyog, mert ha vonatozunk, vagy nyaralunk, utazunk vagy elmegyünk  valahová, én hamar összeismerkedek bárkivel és jókat beszélgetünk. Ő ellenben jól el van a maga csendességében. 

Aztán egy idő múlva azt vettem észre, hogy sok barátom lett itt Móron. Férj szerint több ismerősöm van, mint neki, aki móri. De aztán megnyugtattam, hogy a többség, akikkel  megismerkedtem és jóban lettem, szintén jött-ment, azaz betelepült, nem móri. Vicces, de higgyétek el, hogy a legtöbb alföldi. :)

A barátok fontosak. Az emberek annyira utálják egymást és kritikusak egymással. Én ezt nem értem. Nem értem, hogy valaki hogyan tud gonosz lenni a másikkal, vagy keresztbe tenni neki. Persze, tudom, az emberi természet...
De számomra az a cél, hogy ne így legyen.  

Barátokra szükség van. A Barátok az élet fűszerei. Segítenek. 
Bátorítanak, támogatnak, meghallgatnak, erősítenek, és ha kell elmondják neked, hogy éppen milyen butaságot csináltál aznap. Jelen vannak életed legfontosabb pillanataiban. Lelkizni lehet velük. Nevetni, poénkodni. Rendkívül értékes "eszközei" az életünknek. Egy jó barát tud támogatni, tudja, hogyan kell figyelni, megmosolyogtatni, felvidítani, és kihozni a legjobbat belőled. Szükség van erre!

De a mostani feladat nem lesz egyszerű!
Keress egy személyt, akit nem ismersz nagyon. Lehet munkatárs (Figyelem! Szigorúan barátságról beszélek! Ezért azt ajánlom, javaslom, hogy ugyanolyan nemű legyen! Sokszor volt már gond abból, hogy valaki a munkahelyén úgy gondolta, hogy x vagy y (a másik nemből) az ő lelki társa, de ez nincs így. Mármint házasoknál mondom. Sok gondot okoz az ilyen jellegű barátkozás. 
Tudom jól. Amikor még nem volt Férj, akkor is könnyen barátkoztam. Fiúkkal és lányokkal is. A fiúk ezt sokszor félreértették, én meg nem értettem, csak utólag. A nyílt természet veszélye ez! :)

Emlékszem, hogy volt egy fiú egy gyülekezetben (akkor még Nyíregyházán éltem), akivel nem igazán barátkoztak a lányok bizonyos okok miatt. Kicsit tapadós volt, és nagyon akar maga mellé valakit. Én őt nem ismertem, csak beszélgetni kezdünk, aztán ő úgy érezte, hogy ebből több is lehet. Már a gyülekezet tagjai is csak mosolyogva annyit kérdeztek: "Ti barátkoztok?" - Igen, válaszoltam, mert tényleg barátkoztunk. Aztán értettem meg, hogy ők nem erre gondoltak. Én sem. :)

Csak nem értettem sohasem, mert nálam nem így működött, hogy ha egy fiú meg egy lány beszélget, akkor miért kell rögtön többet belelátni, mint ami. Nem igaz? 
Ha egyedül vagy, az más, de ha HÁZAS VAGY!, az nem más.

Sok embernek van szüksége arra, hogy beszélgessenek velük, mert sok a magányos ember. Ez nekem kicsit küldetés is. :) Nincs abban semmi rossz, ha beszélget az ember másokkal, ha ismeri a határokat. De oda kell figyelni!

Én ismerkedtem már meg jó fej emberekkel edzőteremben, munkahelyen, az iskolában, amikor vártam a gyerekeimet, buszra várva... érdemes beszélgetni emberekkel. Észrevenni és megtörni a jeget. Van, aki erre vár! 
Csak beszélgetni velük a napjukról, meghallgatni őket, megdicsérni a ruhájukat, bármiről. 
Ez jót tesz mindenkinek. 
És máris úgy érezhetjük, hogy tettünk valami jót!
És ez lesz a következménye. Én már csak tudom!                                       
 Nagyon sok ilyen történetem van, amiért érdemes!

Itt találod az előzményeket:
1. nap 
2. nap

2019. szeptember 17., kedd

Banános amerikai palacsinta

Amikor nyáron vendégségbe megyünk Sukoróra, az mindig különleges élmény. Legalább 6-7 éves ez a barátság, és mily meglepő, de egy balettiskolában kezdődött, amikor az ő lánya, az én lányom, és egy harmadik leány (ők is barátok lettek, és mi felnőttek, anyukák is) létrejött ez az ÖRÖKnek mondható barátság. Csilláék itt éltek Mór külvárosában, aztán elköltöztek. Nekünk 3, nekik 5 gyerek az, ami összejött és bevált. Szóval, ha együtt vagyunk, akkor a baráti társaság gyerekestől legalább 10-12 fő. Ez alapjáraton van.
Nos, amikor hozzájuk megyünk, mindig valami különlegeset szoktunk enni. Nyáron is meglepett minket egy amerikai palacsintával, amit én még sohasem készítettem, és aminek - be kell valljam őszintén - a családunk tagjai (apa, anya, elsőszülött) úgy nekiestünk, hogy igazából más már alig ettünk.
Azóta Nagylányom folyamatosan kérdezi, hogy mikor csinálok már olyan finomat, mint ami Sukorón volt.
Nos, Csillától elkértem a receptet, és megcsináltam.
Zsófia nem is igazán evett mást. De tényleg finom lett. :)

Mondjuk ez jó nagy adag, legközelebb kisebbet fogok készíteni, mert kevesen vagyunk rá. Max. ha vendégek jönnek...
Hozzávalók: 4 banán, 8 tojás, 5 dl tej, 56 dkg liszt, 8 evőkanál cukor, 4 kávéskanál sütőpor 10 dkg vaj

Összekeverem, megsütöm.
Díszítem és megeszem.

És nagyon finom!

2019. szeptember 15., vasárnap

Life in colors - a szürke a kedvenc színem

De tényleg. Egy ideje már észrevettem, hogy ha bármilyen ruhafélét vásárolok magamnak, előnyben részesítem a szürkét. Nem azért van, mert szürkének tartanám magam, vagy gondok lennének az önértékeléssemmel (ezt már harcoltam és még harcolgatom is), egyszerűen csak szeretem ezt a színt. Még akkor is, ha valaki szerint a szürke nem szín.
Higgyétek el, az. A gyerekeim is tudják. :)

2019. szeptember 13., péntek

# 2. hét - Menü

A héten nem volt túl nehéz dolgom, mert minden gyerekem össze-vissza volt/van itthon. Az iskolánkban ilyenkor amolyan "Projekt-hét" zajlik, amikor is a gyerekek kirándulnak. Van, aki több napra megy, van aki 1-1 napra, így eléggé képlékeny volt a hét, és nem is hoztam a teljesített tervet.
De azért leírom, és megosztom, hogy mi volt a terv ezen a héten.

HÉTFŐ
Tízórai: Tej, Briós
Ebéd: Karfiolleves, Tojásos nokedli
Uzsonna: Margarinos / Vajas zsemle

KEDD
Tízórai: Trappista sajtos kenyér
Ebéd: Reszelt tészta leves, Fejtettbab főzelék, fasírt
Uzsonna: Puding kifli

SZERDA:
Tízórai: Sajtosrúd 
Ebéd: Ami marad leves :), Nutellás gombóc (Mivel ezt kisfiam nem eszi, így nálunk mindig túrógombóc van.)
Uzsonna: VegaSzalámis kenyér

CSÜTÖRTÖK:
Tízórai: Gabonapehely, müzli, tej
Ebéd: Lebbencsleves, Tökfőzelék
Uzsonna: Pogácsa, alma

PÉNTEK:
Tízórai: Ivójoghurt, Kifli
Ebéd: Borsóleves, Gyrosos szója, Hasábkrumpli, zöldséggel 
Uzsonna:Teljes kiőrlésű kifli, lekvár

Nem minden készült el. Mint mondtam, leveseket nem főzök minden nap, de írtam ide levest, hogy aki szereti, legyen ötlete. :)

2019. szeptember 12., csütörtök

Lassan élni?


"Igen, lassan kellene élni.

Nemcsak azért, mert a "lassan" legtöbbször - nem mindig -, "tovább" is. Lassan kellene élni, mert a "lassan" annyi is, mint figyelmesen, mint közelebbről, mint igazibban, mint emberibben élni."



Márai Sándor

2019. szeptember 11., szerda

Pozitív kihívás - 2. nap

Nagyon fontos számomra a pozitív hozzáállás. Én legalábbis igyekszem és nagyon szeretek is jó dolgokat felfedezni, felismerni. Nem szeretem, hogy az emberek annyira undik és agresszívak egymással. Én szeretném, ha kedvességgel lenne tele a föld és egymásra figyeléssel.
Nagyszerű módja annak, hogy a hozzáállásom pozitív maradjon, hogy irányítsam az életemet, és na hagyjam, hogy a feladatok felhalmozódjanak. Én hajlamos vagyok felhalmozni a dolgokat, hogy aztán a fejemre borulnak a dolgok. Nektek szokott ilyen lenni, amikor összegyűlik sok minden, és nem látod át, vagy nem tudod, hogy mibe fogj? 

Tudom, hogy normális rendszer kell az életemben, mert tudom, hogy túl sok minden történik egyszerre az agyamban, és túl sok mindennel foglalkozok egyszerre. Én személy szerint nem hiszek a zseni és a káosz elméletének összefüggésében. A káosz az káosz, és nem lehet átlátni. 
Én a szórakozott és a figyelmetlen kategória vagyok még a magam számára is, mert túl sok mindennel foglalkozom egyszerre és túl sok minden történik az agyamban egyszerre. És ebből szoktak gondjaim lenni. Magam számára is. 


A mai pozitív kihívás: Állíts magadnak 3 kis, apró célt, és érd el őket!

Bármi lehet. Valami, amit elrontottál, és ki szeretnéd javítani. Valami, amit szeretnél elkezdeni, amit megvalósítani tervezel, vagy amin változtatni szeretnél. Ha csak vásárolni szeretnél egy könyvet, vagy érdekel egy új hobbi.
De lehet ez személyesebb cél is, ami később nagyobbá válik! Valami újat megtanulni, esetleg korábban lefeküdni aludni, ilyesmi!
A célok fontosak.
Én kb. egy éve érzem úgy, hogy vannak új céljaim és terveim. Eddig nem értem rá, a gyerekekkel voltam elfoglalva, a saját kis világomban éltem, de muszáj kilépni belőle. Nem mondom, hogy könnyű lesz, és hogy nem izgulok, de muszáj elérnem valamit és muszáj kilépnek a megszokottból.  Ezt érzem egy ideje.
Ezért nagyon fontosnak érzem, hogy meggyőződjünk arról, hogy  ezek a tervek, célok kihívást jelentenek és megéri!

Volt egy időszak az életemben, amikor mindig mindent feljegyeztem, felírtam, hogy ne felejtsem el. És írtam azt is, hogy az adott napon milyen örömök, pozitív élmények értek. Ez sajnos elmaradt egy ideje, és érzem is ennek a hatását. Pedig mindig alig vártam, hogy leüljek és leírjam. Kell az a lista!

Azért, mert ha felírjuk reggel, hogy mi az a 3 cél, amit szeretnénk aznap megcsinálni, akkor megtanít arra figyelni minket. De úgy van ezzel az ember, főleg, ha anya és feleség, hogy a maga dolgait mindig hátrébb teszi.
Nagyon könnyen megy ez, mert a házi munkával felgyorsulnak a dolgok, annyi mindent kell elintézni, és a célok, az álmok nem valósulnak meg, pedig jót tesz!
Én magamon éreztem,  hogy ha nem volt szervezett az életem, akkor káosz lett úrrá rajtam. És akkor bizony nem mindig volt kedvem dolgokat megvalósítani. Húztam-halasztottam, aminek az lett a következménye, hogy utána rohannom kellett, és összecsaptak a hullámok a fejem felett.

Éppen ezért nagyon fontos arra figyelni, hogy ne okozzon ez is plusz frusztrációt az életemben! Ennek elkerülése érdekében ütemezzük be a dolgokat, amelyeket el akarunk érni azon a napon.
Állítsunk egy szilárd listát azokról a célokról, amelyeket el szeretnénk érni, és készítsük is elő!
Bennem egyébként mindig van valami kis félelem, vagy idegesség ilyenkor. Tudjátok, a gyomorban az az idegesség-féle...
De fontos, hogy meg is valósítsuk az álmainkat, apró terveinket, mert így tudunk előrelépni.

Ja, és nagyon fontos, hogy bátorítsuk egymást!
Olyan gonosz a világ, és olyan sokan lehúzzák egymást. Szüksége van arra másoknak, hogy mi legyünk a pozitív bátorítás számukra!
Ez az igei gondolat segít engem, a kedvenc bátorításom:

2019. szeptember 10., kedd

Zöldborsófőzelék megint

Az úgy van, hogy mivel mindhárom gyerekem szeptembertől iskolás, ezért a főzés is könnyebbség lesz. Mivel csak egyfajta étlapot kell követnem. 
Már évek óta úgy csinálom, hogy elkérem az aktuális intézménytől a havi, aktuális étlapot, és aszerint igyekszem főzni. Az oviba nem nagyon kellett, mert a legkisbb majdnem mindent megeszik, de a kisfiammal nagyon nehéz dolgunk van. Mindent leellenőriz, és ha valami nem úgy néz ki, vagy nem olyan, vagy bizonyos étel, akkor azt ő bizony meg nem eszi! 
De milyen unalmas is lenne az élet, ha az embernek nincs egy válogatós gyereke, nem igaz? 
Nos, a héten az egyik étel a zöldborsó főzelék volt, ami meg kell mondjam a család egyik kedvence. Ez az egyetlen étel, amit mindkét mamánál megesznek. Nálunk, az anyukám nem rak bele pirospaprikát, itt, az anyósom igen. 
Sokáig én is fehéren hagytam, amit Férj megjegyzett, hogy ő szereti a színeket. :) Azóta használom a paprikát, és végül is mindegy. 
Én nem vagyok egy nagy főzelékes, viszont a borsó az egyetlen, amit bármilyen formában és bárhogy szeretek és megeszem. 
Ez az a főzelék, amit nem kell nagyon megalkotni, hiszen nagyon egyszerű, és persze nagyszerű. :)

Feltétnek - most kivételesen - tükörtojást készítettem hozzá. Én nem igazán szeretem a tojást semmilyen formában, kivéve a süteményeknél, mert abban nem látszik. :) Ritkán szoktam enni, simán kihagyom az étkezésemből. De most úgy voltam vele, hogy "úgy ennék egy kis tojást"! Ezért találtam egyet és megsütöttem.
 Hozzávalók: olaj, zöldborsó, petrezselyem, só, tej,kevés cukor, fokhagyma


Elkészítés: A fagyasztott zöldborsót kevés olívaolajon saját levében megpárolunk. Sózzuk, megszórjuk petrezselyemzölddel, fokhagymával, és amikor megpuhult a borsó, akkor teszek rá lisztet, és összekeverem. Csomómentesre próbálom, bár nem mindig szokott sikerülni. :) És ezután beleteszem a piros paprikát, és a legvégén felöntöm tejjel. Utána kicsit összefőzöm, és kész is. :)


A tojás miatt ovovega kaja, tojás nélkül vegán.

2019. szeptember 9., hétfő

# 1. hét - Menü

Elkezdődött az iskola. Most már igazán kalandos lesz minden, mert a legkisebb is elsős lett.
Viszont az étkezést most is itthonról oldjuk meg. Van a Facebookon egy csoport, amit csináltam, a neve: Vegetáriánus Menza. Ezt akkor hoztam létre, amikor meguntam az iskolai étkeztetést, és azt, hogy vegaként nincs lehetőség választani.
Ezért én minden nap főzök, és elviszik a gyerekek az iskolába, amit elkészítek.
Arra próbálok odafigyelni, hogy ha lehet, akkor nagyjából ugyanaz, vagy valami hasonlő jellegű ételt vigyenek. Ez nem mindig szokott sikerüln, mert vannak ételek, amelyeket nem szeretnek egyformán, vagy csak az egyik szereti, és a másik nem, de megoldom ezt is.

Igyekszem majd megosztani veletek az előző heti étlapot, ami volt nálunk. Ha mégis szeretne valaki ötletet meríteni. :)

Ami tény, hogy csak és kizárólag másodikat visznek a gyerekeim, a levest, (főleg most, hogy gyalog járunk) nem lötyögtetjük az úton, meg így is 3 dobozt viszünk magunkkal, még háromnak nem látom értelmét. Itthon szoktam levest főzni, és akkor itthon azt esznek vacsorára. Kisfiam kimondottan leveses.

Tudnivalók, hogy nálunk hogy van ez. Mivel a kisfiam nem eszik nyers gyümölcsöt és zöldséget, ezért vele nehéz dolgom van, de mégis megoldjuk. A lányaim ellenben nagy gyümölcsösök, így mindig visznek a kis dobozkájukban. A kicsi főleg igényli. A zöldséget pedig ti hozzárakhatjátok a ti gyerekeitekéhez.

1. hét
HÉTFŐ
Tízórai: Kakaó, kalács
Ebéd: Zöldbableves, Milánói
Uzsonna: Gyümölcs, keksz, vagy Túrós Batyu

KEDD
Tízórai: Kockasajt, Kifli
Ebéd: Daragaluska leves, Zöldborsó főzelék (kenyérrel esszük)
Uzsonna, Vajaskenyér, gyümölcs

SZERDA:
Tízórai: Joghurt, kifli
Ebéd: Frankfurti leves, Krumplis tészta
Uzsonna, VegaMájkérmes zsemle, gyümölcs

CSÜTÖRTÖK:
Tízórai: Kakaós csiga/ Vaníliás csiga
Ebéd: Hamis húsleves, Vadas spagetti tésztával
Uzsonna: Vajkrémes kenyér vagy zsemle, gyümölcs

PÉNTEK:
Tízórai: Jó Reggelt! -keksz
Ebéd: Sajtkrémleves, Rántott karfiol / Tojás, Párolt risz, tartármártás
Uzsonna: Vajas kenyér

Van, ami már régóta fent van a blogon, de van olyan, amit ezerszer készítettem, és most látom, hogy nincs. :) De nem olyan bonyolult ételek, amelyeket bárki ne tudna elkészíteni. :)

Remélem, hogy használni tudjátok!

2019. szeptember 8., vasárnap

Life in colors - Túl rózsaszín

Néha én magam is meglepődöm magamon, hogy bár - azt mondom, - hogy nem szeretem a rózsaszínt, találok olyanokat, amelyek tetszenek. Ez az összeállítás azok közé tartozik. Olyan nyugodt, kellemes hangulatot áraszt.


2019. szeptember 6., péntek

Filmajánló - Hat nap, hét éjszaka

Ha még nem mondtam volna, nagy Harrison Ford rajongó vagyok. (Itt most egy csomó szívecske következik.) Évek, évtizedek óta.
Történt ez akkor, amikor a 90-es években elmentem moziba a Jedi visszatérre, és ott megláttam, mint Han Solót, és tudtam, hogy végem. Ő azóta az én kedvenc színészem. Az első számú.
Tehát ez azt jelenti, hogy benne van a 20 legjobban! Ez nem is kérdés.
Szerintem még most, 70 felett is nagyon jól néz ki, és egyébként meg szexi.

Hat nap hét éjszaka egy olyan film, amit érdemes megnézni, ha az ember jót akar szórakozni. Mi annyira szeretjük, hogy a mai napig is szoktunk Férjjel idézni egymásnak belőle. Nagyon vicces.




Mihez kezd két egymásnak ellenszenves férfi és nő, ha egy repülőgép baleset miatt egy lakatlan szigeten kötnek ki és egymásra vannak utalva? Quinn (Harrison Ford) a pilóta mellékesként a Tahiti térségben utaztatja azokat, akik meg tudják fizetni, hogy egyik szigetről a másikra repüljenek.
Ilyen nő Robin (Anne Heche), aki egy jól menő magazinnál dolgozik és vőlegényével elutazik kettesben romantikázni. Ám szabadság közben is hívja a munka, és eközben baleset történik.
Quinn és Robin nem is lehetne egymástól különbözőbb, ám miután lezuhan a gépük egy szigeten át kell értékelniük azokat a dolgokat, amiket a kapcsolatokról és önmagukról megtanultak.
Óh, és még kalózokkal is meg kell küzdeniük az idilli környezetben, ha ez nem lenne még elég a kettőjük között tomboló feszültség mellett.
 "Öregek vagyunk, de jól bírjuk!"

 Nézzétek meg, és nevessetek nagyot!