2017. március 18., szombat

BOLDOGSÁGKIHÍVÁS # 11. - Csacsogó party

Nem tudom, ti hogy vagytok vele... mert én elhiszem, hogy mindenki szeret anya lenni és feleség, szeret gondoskodni a családjáról, és szereti, ha van mit enni, meg rend van a házban... szóval, ez rendben is van, de valljuk be őszintén lányok, hogy néha az is jó, ha az ember találkozik valakivel, aki szintén anyuka, és szintén ugyanazok a feladatai vannak, mint nekünk, és mégis, egy kicsit megáll az idő, és megbeszélhetjük az életünket.

Nekem tegnap egy ilyenben volt részem, és jó volt.
Mivel szombat délután, miután hazajövünk a gyülekezetből, általában a mamához megyünk, mert a gyerekek ilyenkor tudnak csak találkozni vele a sok elfoglaltság miatt, meg maga is este dolgozik, nos ilyenkor a gyerekek elmennek és általában ott is alszanak. Ez így történt szombat délután is.
Kivéve azt, hogy Zsófia kitalálta, hogy ő nem alszik a mamánál, hazajön, és inkább Apával alszik. :)
Köztudott nálunk, hogy Zsófia nagy Apa-fan, amit mondjuk meg tudok érteni, de volt ebben egy kis sértődés, mert ugye egy ideje tiltólistán van néhány dolog a családban (tévé, számítógép) és ő ezt nehezen dolgozza fel. Úgy gondolta, hogy majd itthon lehet, de tévedett...
Én meg arra gondoltam, hogy elkerüljük a sértődést és a szobába vonulást a hősnő szerepében, ami egyébként remekül áll neki, hogy felhívtam egy barátnőmet, mi lenne, ha meglátogatnánk őket.
Zsuzsával nagyon régi a barátságunk, ő volt az egyik, aki miután ideköltöztem Mórra, és megismertük egymást (Baba-Mama Klub), meg is maradt ez a barátság. Főleg azután, hogy a gyerekeink egy csoportba is jártak az oviban, sőt, a gyerekeim nála tanultak és tanulnak úszni.
Nagyon más mentalitásunk van, de hasonlóan gondolkodunk bizonyos dolgokról, így jól kijövünk.
Barátnők vagyunk.

Így elmentünk hozzájuk, és amíg a gyerekek játszottak, mi tartottunk egy Csacsogó-Partyt!
És NAGYON jó volt!

Ő is rohan, meg én is rohanok. Olyan ritkán találkozunk. Függetlenül attól, hogy úszásoktatáson összefutunk, de ő akkor dolgozik, én meg a lelátóról nézem a gyerekeimet, vagy olvasok, vagy beszélgetek. És bár váltunk egy-két szót, nekünk az kevés.
Ezért nagyon jó volt beszélgetni.
Pedig eredetileg úgy volt, hogy én csak leteszem Zsófit, és hazajövök, de aztán ott ragadtam, és milyen jól tettem!
Úgyhogy ezen a héten az a kihívás, persze, ha van kedvetek hozzá, hogy ti is CSACSOGJATOK valakivel!
Én nagyon örültem neki, mert éreztem, hogy szükségem van rá. Nekünk nőknek, erre igenis szükségünk van! Na jó, ismerek olyan nőtársat, akinek ez nem lételeme, de ő a kivételek közé tartozik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése