Elkezdődött a március...

Örülök, hogy vége a télnek (legalábbis most ezt mondják), és remélem, hogy a kimosott vastag nadrágok és kabátok a következő télig a szekrényben maradnak.
Mostanában próbálok jobban odafigyelni a tavasz hangulatára, illatára,örömeire.
Nem olyan régen, ültem az autóban (Bruce), és éppen indultam tanítani, amikor egy kismadárra lettem figyelmes a fánk egyik ágán. Néztem pár percet, persze fotózni nem tudtam, mert egyrészt a telefonom olyan messzire nem fotóz, másrészt pedig szakadt kint az eső, és arra gondoltam, hogy milyen boldog ez a kismadár szakadó esőben. Mert ha nem lenne az, akkor biztos keresne valamilyen menedéket és elbújna...

Ma azon gondolkodtam, (az egyik iskolában hozzám járó kislány kapcsán, aki nem jár haza, és úgy gondolja, hogy 14 évesen ő a világ és annak a közepe... aki sok gondot okoz a szüleinek (amiben persze a szülők is hibásak - vállalom ezt!!! -, és önmagának), hogy milyen boldog anya és feleség vagyok én, mert bár igen, szoktam vitázni a gyerekeimmel, és vannak küzdenivaló dolgok az életünkben, azért alapvetően a szeretet van jelen nálunk, és ez meg is látszik.

Eszembe jutott az, amit Zsófia tanító nénije mondott még tavaly, hogy bár szórakozott és szétszórt Zsófi, és sokat nyávog és hisztizik, nem tud kezelni bizonyos helyzeteket és dolgokat, és bizonyos tekintetben külön világ. De egy mondata megmaradt nekem, amit akkor mondott: "Az osztályban senki nem beszél úgy a családjáról, mint ő." - szerintem ebben a mondatban minden benne van.

Tényleg oda vagyok a gyerekeimért, meg vissza. 

Tényleg kemény vagyok velük, amikor kell.

Tényleg kemény csatákat vívok velük, ha nem a szabályok szerint játszanak.

Tényleg mindent megteszek értük.

Tényleg képes vagyok csúnyán nézni, ha valaki bántja őket.

Tényleg képes vagyok csúnyán nézni rájuk, ha nem helyesen viselkednek.

Tényleg...

Szeretem őket. 

És azt is tudom, hogy ISTEN SZERETETÉVEL VAN TELE A FÖLD, és és nagyon boldog vagyok - minden nap egyre jobban és jobban, hogy ők az én gyermekeim és én az anyukájuk lehetek. 

Nos, ezt hozta ki belőlem a március...